Nekem úgy tűnik, hogy szerinte nem az a lényeg, h ne hallgass senki másra (akár buddhista könyvekre és tanítókra sem), hanem az, hogy ne becsüld alá annak a jelentőségét, amit te magad tehetsz a saját spirituális fejlődésed/megvilágosodásod/általános jólléted érdekében. Hogy annak kiderítése, hogy mi a célod (függetlenül a sztenderd buddhista koncepcióktól, amik általában teljesen megfoghatatlanok és/vagy ellentmondásosak, teszem én hozzá) és számodra milyen út vezet oda az már maga az út, maga a gyakorlás. Szóval, h tegyél időt és energiát abba, h megvizsgáld, h az életednek milyen formában része a buddhizmus, tényleg arra használod-e, amire való stb.
