Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Astus

Oldalak: 1 2 [3] 4 5 ... 50
31
Hétköznapok / Re:A sötétség az életemben. Hogy lehet ezen változtatni?
« Dátum: 2013. December 07. - 12:31:29 »
A szeretet alatt természetesen a "szerető kedvességet" (mettá/maitrí) értettem, a négy mérhetetlenből az első elem. A világról való lemondás nem egyenlő a világ utálatával. A lemondás azt jelenti, hogy felismeri az ember, hogy az öt (világi) vágy (五欲; gazdagság, szex, hírnév, étel, alvás) és a nyolc (világi) elfoglaltság/szél (八風/八法; nyereség és veszteség, boldogság és szomorúság, hírnév és jelentéktelenség, dicséret és szidalom) állandótlanok és szenvedéssel járnak. A világ utálata pedig ellenszenvet takar, haragot és gyűlöletet, ellenállást. Bár bizonyos esetekben a világ utálata, vagy inkább a világtól való undor, hasznos lehet, de csak mint egy eszköz arra, hogy az ember csökkentse a ragaszkodását.

A leírásodból úgy tűnik, hogy miközben sok dolog nem érdekel és viszolygást vált ki, vannak olyan dolgok, amik nagyon is foglalkoztatnak és megragadnak. Ezzel szerintem a legtöbb ember így van. Ennek nincs köze a lemondáshoz, sokkal inkább ahhoz, hogy mit szeretsz és mit nem szeretsz. Van ami érdekel és van ami nem érdekel. Nagyjából mindenki más is így van vele. Ahogyan általában egy személlyel akarunk párkapcsolatot, miközben a többiekkel pedig nem akarunk. Ez nem lemondás a párkapcsolatról, hanem párválasztás. Ezzel semmi baj nincs.

Mivel társadalomban élünk, így nehezen elkerülhető az, hogy különféle emberekkel találkozzunk. A létfenntartásunk múlik azon, hogy közösségben vagyunk. Ez nem kevésbé, hanem sokkal inkább igaz a szerzetesekre, akik tisztán adományokból, vagyis az emberek jóindulatából élnek. A Buddha nem magányosan élt az erdőben, hanem naponta elment minden reggel koldulni, utána pedig tanított és beszélgetett szerzetesekkel és világiakkal egyaránt. Akik pedig ma kolostorban laknak, azok nem egyedül vannak, hanem több más emberrel közösségben élnek. A kolostor méretétől függően ez lehet csak öt-hat ember, de lehet sok száz is. Nálunk, Magyarországon, a legtöbben csak a közvetlen családtagjainkkal lakunk együtt, ami ritkán több pár embernél. Egy kolostor ennél sokkal zsúfoltabb, s ennek következtében szabályozottabb is. A legnagyobb buddhista intézmények olyan szintű szerveződéssel működnek - hasonlóan más nagy egyházakhoz - mint az államok és a multinacionális cégek. Ehhez az is hozzá tartozik, hogy a kolostor működésével együtt jár a világi emberekkel és hatóságokkal való együttműködés is. Léteznek buddhista remeték és viszonylag elzárt kolostorok is, ám ezekből arányait tekintve nincs túl sok. A Buddha maga sem azt tanította, hogy kizárjunk mindent, hanem hogy tudjunk úgy együtt lenni mindennel, hogy azok ne vezessenek szenvedéshez. Mert a szenvedés lényegi oka nem a körülményekben van, hanem a tudatban. Márpedig akárhol is vagy, ott van a tudat is. Nem lehet elmenekülni előle.

Nem kell szükségét érezned, hogy sűrű társasági életet élj, erről szó sincs. Ezek végletek, ahol az egyik oldalt a teljes elmerülés van az ismerősök és barátok hálójában, a másik oldalt pedig a totális elzárkózás. Egyik se működik igazán. Tekintettel arra, hogy világi személy vagy, nem élsz szerzetesi közösségben, ami a mindennapok szabályozását segíti. Az elsődleges útmutató minden esetben az öt előírás. Ezek nem túl szigorúak, királyok és parasztok egyaránt tudták alkalmazni. Ha ennél többet akarsz, akkor ott van a nyolc előírás, amit hagyományosan kéthetente, újhold és telihold napján, követnek világiak, de természetesen mindennapossá is teheted. Érdemes látni, hogy a világiaknak szóló nyolc és a kezdő szerzeteseknek szóló tíz előírás közt az egyedüli különbség a pénz használatában van, minthogy a világit és a szerzetest (koldust) leginkább az anyagi javak birtoklása különbözteti meg. Az anyagi javak pedig nem jelentenek mást, mint társadalmi önállóságot. Lemondani a javakról, teljesen nincstelenségben élni, egyenlő a (viszonylagos) gazdasági függetlenség feladásával. Így egy szerzetes nem kevésbé kötött társadalmilag, hanem teljesen. Másrészről persze a javakról való lemondás sok gondtól is megszabadít, hiszen onnantól nincs dolgod vele, nincs miért aggódnod miatta.

Ha úgy találod, hogy lépten-nyomon sértegetnek, akkor ezt tekintsd a gyakorlásod egyik fontos elemének. A béketűrés (khanti/ksánti) egyike a legfontosabb buddhista módszereknek. A Dhammapada (184. vers) írja: "Az állhatatos türelem a legnagyobb vezeklés", és másutt (399. vers):

Bár ártatlan, mégis elviseli
a gyalázkodást, a kínzást és a fogságot,
a türelem és a megbocsátás erejével
szembeszáll az erőszakkal: ő a bráhmana.

32
A téma át lett helyezve a következőbe: Hétköznapok.

http://buddhistaforum.hu/index.php?topic=286.0

33
Hétköznapok / Re:A sötétség az életemben. Hogy lehet ezen változtatni?
« Dátum: 2013. December 06. - 22:35:46 »
Amikor nem vagy elégedett, akkor hiányzik valami. Ha hiányzik valami, az azt jelenti, hogy elképzelsz egy állapotot, amit jobbnak gondolsz, mint amilyen épp van. Ez az, amikor a jelenben nem érzed jól magad, amikor mást akarsz. A megoldása ennek a folyamatnak nem az, hogy megszerzed azt a mást, mivel nem az az oka az elégedetlenségnek, hogy addig nem volt valami meg, hanem az ok abban van, hogy elképzeltél valamit, amit jobbnak gondolsz annál, ami van. Ezt jelenti az, hogy a szenvedés oka a sóvárgás. Ez egy általános elv, ami útmutatást ad ahhoz, hogy ha ki akarsz lépni az elégedetlenségből, akkor ne újabb és újabb dolgokat akarj megszerezni, hanem vedd észre azokat a gondolatokat, amik azt mondják, hogy valami más az sokkal jobb, mint ami van. Ez nem egyenlő a beletörődéssel, ami nem megszünteti a sóvárgást, csak épp azt mondja, hogy lehetetlen elérni azt, amire vágysz, de ettől még hiányzik.

Azt mondod, vonzanak a sötét dolgok, a sötét művészet, a halál témaköre. Ezt én leginkább egy érdeklődési körnek, illetve ízlésnek nevezném, ami nem jó és nem rossz. Amit érdemes vizsgálnod, hogy vajon harag és félelem van-e benned, vagy sem. Mert a harag és félelem azok a fájdalmas érzelmek, amik a legtöbb szenvedést tudják okozni. Ha számodra a sötéthez vonzódás gyűlöletet és rettegést jelent, akkor valóban van mivel foglalkoznod, mert ezek nem hogy nem előrevivők, hanem hátráltató tudatállapotok, melyek semmi jót nem eredményeznek.

A gyűlöletet sohasem
szünteti meg gyűlölet,
csak a szeretet. –
Ez az örökkévaló Törvény.

(Dhp 5)

A négy mérhetetlen/isteni lakhely nagyon hasznos gyakorlat. Nézd meg például ezt az írást: Szeretet és Együttérzés.

Az, hogy úgy találod, beszólogatnak neked, nem igazán jelent semmit.

Nem mai, hanem réges-régi mondás ez, Atula:
„Szidalmazzák, ki némán ül,
szidalmazzák, ki sokat beszél,
s szidalmazzák, ki mértékkel szól.”
Nincs a Földön olyan ember,
akit ne szidnának valamiért.
Nem volt, nincs, és nem is lesz
olyan ember, aki egész életében
csak szidást kap, vagy csak dicséretet.

(Dhp 227-228)

Az, hogy épp miért találkoztál valakivel, van-e bármilyen rejtett oka, olyan kérdés, ami nem vezet sehova igazán. Hogy miért vagy/maradsz valakivel, az már érdekesebb, hiszen minden nap és minden alkalommal te döntesz úgy, hogy találkozol vele, hogy időt töltesz vele. Tehát a kérdésedre, hogy miért vagy épp valakivel, a választ megtalálod saját magadban, mikor újra és újra úgy döntesz, hogy vele vagy.

34
Alapok / Re:Tudatlanság oka
« Dátum: 2013. December 03. - 00:28:09 »
De a tudat végtelen ideje ölti a testet újra és újra... gondolom ebben a végtelenségben párszor azért mindenki találkozott a kiút ösvényével, mégse tudta elérni... legalábbis most magamnál maradva , ha időtlen idők óta áramlok a létezésben, akkor most hogy reménykedhetek abban hogy sikerülhet

Miből gondolod, hogy akár egyszer is találkozott valaki korábban a Dharmával? Nem szükségszerű. Továbbá, ha egy barlangba bevilágítasz, teljesen mindegy, hogy milyen régóta volt ott sötét, akkor is világos lesz.

35
Alapok / Re:Tudatlanság oka
« Dátum: 2013. December 02. - 21:46:36 »
Hogy lett volna kevés egy örökkévalóság hozzá? Nem végtelen idők óta próbál az ember megszabadulni. Pont hogy nem is jutott eszébe, és ha fel is ötlött benne, akkor sem a jó úton járt. Még a buddhisták közt is a kisebb százalék az, aki ténylegesen a megszabadulásra törekszik, nem hogy az egész emberiséget nézve.

36
Alapok / Re:Tudatlanság oka
« Dátum: 2013. December 02. - 18:14:13 »
Ezt légyszi összekapcsolnád hogy számomra is világos legyen?

A három méreg miatt van születés újra és újra. Ha ezt a hármat kiiktatjuk, akkor nincs többé születés, s ez a megszabadulás a születéstől. A mérgek megszüntetése a buddhizmus célja, s arra ad módszereket, hogy ezt miként érjük el.

37
Alapok / Re:Tudatlanság oka
« Dátum: 2013. December 02. - 11:09:19 »
Ha nem volt időbeni kezdete és öröktől fogva megy a körforgás, akkor hogyhogy lehet az egyén számára 1x vége..? hogy lehet megvilágosodni 1általán, ha pl én időtlen idők óta keringek a szamszárába... magyarul ha 1 örökkévalóság is kevés volt ahhoz hogy felismerjem hogy az egész illúzió akkor hogy reménykedhetek abban hogy ez valaha sikerülhet?

A szamszárát a sóvágás, utálat és tudatlanság működteti, ez a három méreg, a három alapvető oka a szenvedésnek. Ha ezek nincsenek, akkor nincs újraszületés sem. Így lehetséges, hogy miközben nem találni első okot, nincs rögzíthető kezdet, mégis meg lehet szabadulni.

Az, hogy eddig nem szabadultunk meg, csak arra mutat rá, hogy mennyire ritka dolog már az is, hogy az ember a tanításról hall, nemhogy valóban alkalmazza is azt. És hiába hallasz a Buddha tanításairól, ha nem érted és nem használod. Mi több, még ha érteni véled és igyekszel alkalmazni, akkor sem sikerül azonnal tökéletesen, tehát idő és kitartás kell.

38
Alapok / Re:Tudatlanság oka
« Dátum: 2013. November 28. - 10:41:17 »
A tudatlanság (avidjá/aviddzsá) oka a késztetések, hajlamok, a berögződött szokások, tudati szennyeződések. És honnan a késztetések? A tudatlanságból. Kölcsönösen fenntartják egymást. Olyan nem volt, hogy valamikor ne lett volna tudatlanság, nincs kezdete.

39
Buddhizmus és más nézetek / Re:Minden vallás ugyanolyan?
« Dátum: 2013. November 22. - 21:04:27 »
Bár a Dalai Láma nem minősül buddhának, jelenleg ő a leghíresebb és tisztelt buddhista. Számos könyve jelent meg, melyek nagy hányada teljesen közérthető nyelven íródott és mindenkihez szól. De természetesen vannak más híres és tisztelt buddhista tanítók is, akiknek több könnyen emészthető tanítása található meg könyvekben. Hogy mindennek milyen hatása van? Konkrétan nem tudok ilyen felmérésről, de feltételezem, hogy számos érdeklődő ezeken a műveken keresztül ismerkedett meg a Dharmával.

40
Meditáció / ÁTHELYEZVE: Harmadik szem és meditáció
« Dátum: 2013. November 10. - 14:36:38 »
A téma át lett helyezve a következőbe: Alapok.

http://buddhistaforum.hu/index.php?topic=282.0

41
Alapok / Re:Harmadik szem és meditáció
« Dátum: 2013. November 10. - 14:36:07 »
A mahájánában "öt szemről" (panycsa-csaksu) beszélnek. Ezek:

Testi szem (mámsza-csaksu): a hétköznapi szem (egyes értelmezésekben nagy távolságokba, falon keresztül, stb. látni)
Isteni szem (dívja-csaksu): előző életek látása, nagy távolságokba látni, sötétben látni, falon keresztül látni, stb. (meditációval elérhető embereknek, istenek birtokolják)
Bölcsesség szem (pradzsnyá-csaksu): a jelenségek ürességének látása (arhatok és pratjékabuddhák birtokolják)
Dharma szem (dharma-csaksu): a tanítások látása, a függő keletkezés és a karma működésének látása (bódhiszattvák birtokolják)
Buddha szem (buddha-csaksu): a jelenségek mindentudása, a két igazság egyetemes látása (buddhák birtokolják)

Mint látható, olyan, hogy "harmadik szem" nincs a buddhizmusban. Amivel esetleg megfeleltethető, az az isteni szem, mely az elmélyülések (dhjána) gyakorlásán keresztül érhető el.

42
Nyugati buddhizmus / Re:Sztoicizmus a nyugati buddhizmus?
« Dátum: 2013. November 01. - 10:11:23 »
A vágyak megszüntetése elég általános gondolat, megtalálható számos vallásban. Ebben a buddhizmus még nem mond semmi különöset vagy eredetit, ahogyan az indiai sramanérák ("erdei remeték") abban hasonlítottak, hogy lemondtak a világi dolgokról. Az már egyedi, hogy miként is lehet megszabadulni a szenvedéstől. A Buddha tanításának sajátosságát, az éntelenséget, az MN 11 emeli ki, hogy bár sok egyébben ugyanazt vallják mások is, ebben eltérőek.

43
Nyugati buddhizmus / Re:Sztoicizmus a nyugati buddhizmus?
« Dátum: 2013. Október 31. - 21:59:23 »
A két Epiktétosz idézet gyakorlatilag ugyanazt a módszert mutatja be, mégpedig, hogy ami fölött nincs hatalmunk, azzal ne foglalkozzunk, ami fölött pedig van - ti. a véleményünk - az nem okozhat problémát. Ezáltal nem zaklatnak fel többé a dolgok. Ez több szempontból nem egyezik a Buddha tanításaival. Egyrészt, az élet eseményei a korábbi tettek következményei (karma), tehát bár jelenleg nincs hatalmunk sok dolog felett, ez nem jelenti, hogy végső soron ne mi magunk lennénk az okozói. Másrészt, a külső és a belső dolgok egyaránt állandótlanok és éntelenek a buddhizmusban, tehát nem csak a külső dolgokkal nincs miért azonosulnunk, a belsőkkel sem. Továbbá, a szenvedés sokkal inkább a belső dolgokkal való azonosulásból következik, semmint külsőkkel.

Marcus Aurelius idézete rávilágít több olyan fogalomra is, melyek idegenek a buddhizmustól. Ilyen például az igazságosság és a természet. Mivel ezek a sztoicizmus alapjait képezik, melyre módszerüket is építik, így világosabb, hogy alapjaiban különbözik a két megközelítés.

44
Nyugati buddhizmus / Re:Sztoicizmus a nyugati buddhizmus?
« Dátum: 2013. Október 31. - 19:51:59 »
Szerintem természetes, hogy ha az ember elkezdi megfigyelni azt, hogy miként működik a saját elméje és a világ, akkor másokhoz hasonló eredményekre jut. Az is normális, hogy a megfigyelést befolyásolják különböző tényezők, amiket nevezhetünk mondjuk előfeltevéseknek. Így az, hogy a különböző, emberekkel foglalkozó tanokban hasonlóságok és egyezések merülnek fel, akár elvárhatónak is mondható. Azonban ahhoz, hogy megfelelő összehasonlítást végezzünk két különböző kultúrájú nézetrendszer között, valóban elengedhetetlen ezek alapos ismerete, s nem csak egyes részletek kiragadása. Mert amikor először olvasunk egy addig számunkra idegen területről, magától értetődő, hogy az előfeltevéseink játsszák a legnagyobb szerepet abban, ahogyan a szöveget értelmezzük. Így amikor azt mondjuk, hogy milyen hasonlóak, akkor leginkább a saját előfeltevéseinket erősítjük meg, miközben az olvasott témát nem értjük.

Amikor azt írod: "folyamatos jelenlét", "a dolgok értékítélet-mentes megfigyelése", "szemlélődés a halálon", illetve "hogy minden folyamatosan változik", "a vágyak, mint a szenvedés okozói", "a valódi én megismerése, amit a különböző gondolatok és képzetek homályosítanak el" - ezek mind olyan pontok, amik meghatározásra szorulnak, mert számos olyan jelentés lehetséges, melyek nem egyeznek a buddhizmussal vagy a sztoicizmussal.

Én személy szerint csak felszínesen ismerem a sztoikus filozófiát, így legfeljebb ha egyenként végigmegyünk egy-egy ponton, akkor tudok mit mondani.

45
Alapok / Re:Reinkarnáció / Karma
« Dátum: 2013. Október 31. - 19:30:29 »
Olyan, hogy "én" sosem létezett, tehát ez nem szűnik meg. A test valóban megszűnik funkcionálni, s ezt nevezik halálnak. A tudat pillanatról pillanatra változik, mindig új gondolatok, új érzések, új tapasztalatok jelennek meg és tűnnek el. Ez a változás azonban nem véletlenszerű, hiszen az új tudatállapotok korábbi tudatállapotok eredményei, s az újak további, jövőbeli tudati jelenségeknek lesznek okai. Ahogy magad is tapasztalhatod, az érzelmi és gondolati indíttatások késztetik az ember cselekvésre, ezek az elsődleges mozgatóink. Ezek az indíttatások a test működésének végével nem szűnnek meg, mivel nem is abból fakadnak. Mivel ezen indulatok továbbra is fennállnak, ezért van újraszületés. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy a halállal mindennek vége lenne, ahogy azt sem mondhatjuk, hogy minden ugyanúgy megy tovább. Ez így röviden és tömören az újraszületés elve a buddhizmusban. Szólj ha valamely része esetleg nem világos.

Oldalak: 1 2 [3] 4 5 ... 50