Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Meditáció / Re:Folyamba lépés szintet elértem, és az út ami elvezet titeket is odáig
« Utolsó üzenet: írta lótusz Dátum 2017. Október 14. - 18:56:05 »
Kedves érdeklődők, kissé elhamarkodottan mondtam el magamról, hogy elértem a folyamba lépést. Rádöbbentem ugyanis, hogy még nem sikerült, mert valamennyi téves én-képzet még maradt bennem, ezt észrevettem ahogy múltak a hónapok. Szóval a blog bejegyzésemet is módosítani fogom, amelyikben arról írtam, hogy elértem a folyamba lépést. Átnevezem a blog bejegyzés címét "elértem a folyamba lépést" névről erre a névre: "jelenlegi tapasztalásaim". Átírom az egész bolg bejegyzést, és leírom a tapasztalásaimat, és nyilvánvalóvá teszem, hogy még nem értem el a folyamba lépést. Jelenlegi tapasztalásaim alatt azt értem, hogy addig a szintig jutottam, hogy a tudatosságom magas szinten van, a hétköznapi élet során is, tehát folyamatosan, ébrenlét alatt. Énképzetet csak ritkán tapasztalok, nagyrészt inkább tudatosságot tapasztalok, pillanatnyi tudatosságot, viszont valamennyi maradvány még van bennem a tévképzetről: hogy én vagyok valaki, egy maradandó én, személyiség. Az éntelenséget csak részben realizáltam, csak részben döbbentem rá, láttam be, hogy nincs egy örökkévaló személyiség, nincs én. Tehát nem mondhatom el azt, hogy elértem a folyamba lépést. A tudatosságom erős, és többnyire a jelen pillanatban tartózkodik, néha persze eszembe jutnak a múltban történt dolgok.
Bár évek óta gyakorlom a théraváda meditációkat, amint azt fentebb leírtam, és megadtam ezekhez a meditációkhoz a blog bejegyzéseim linkjeit a fenti hozzászólásaimban, voltak eléggé stresszes és lehangolt időszakjaim az életemben időnként, személyes problémákból fakadóan, amikor képtelen voltam meditálni, nem is gyakoroltam meditációt, csak relaxáltam inkább. Ilyen időszakok hetekig is eltartottak. Ilyenkor képtelenség volt számomra meditációt gyakorolni. De mostanában újra belevágtam, mert rendeződtek körülöttem a dolgok, szerencsére. Rendbejöttem, és a dolgok is rendbejöttek körülöttem.
Ezek miatt a stresszes, lehangolt időszakok miatt, amiket átéltem az elmúlt hetekben, hónapokban, nem mondhatom el magamról, hogy mindennapos gyakorlásom van, mert ha megzuhanok lelkileg, akkor hanyagolom a meditációs gyakorlást, de valóban sokat meditáltam már életem során. A folyamba lépést még nem sikerült elérnem. Szakadatlanul törekszek, a tudatosságom erős lett, a téves énképzet jelentősen gyengült, és a spirituális képességeim, amikről fentebb írtam, azok is egyre többször törnek felszínre, anélkül, hogy akarnám, a hosszantartó meditációs gyakorlás következménye a spirituális képességek. Persze, ha a tudatosságunk fokozódik, az énképzetünk gyengül, akkor előjönnek bennünk a spirituális képességek. Ezeket a képességeket fentebb részleteztem, az első hozzászólásomban ezen a fórumtémán belül.
Még néha küszködök én is a meditációval, nem mindig megy simán a dolog, valamikor nagyon jól megy, valamikor viszont a múltbeli fájdalmas emlékeim jelennek meg gondolatok formájában meditáció közben, és olyankor nehezen engedem el ezeket a gondolatokat. Sajnos eléggé érzelmes, érzelmileg érzékeny ember vagyok, és mivel a múltamban traumáim voltak, ezért időnként meditáció közben feltörnek bennem azok a gondolatok, érzelmek, amik a múltbéli traumáimhoz kapcsolódnak. Olyankor tudatosítom magamban, hogy a figyelmem elkalandozik a meditációs tárgyról, és belemerülök a gondolatokba. Ezt úgy csinálom, hogy egy gondolatbeli címkére gondolok: "szükségtelen gondolatok, szükségtelen érzelmek, rosszkedv." Tehát címkézem a szükségtelen, negatív gondolatokat, és az azokkal járó negatív érzelmi állapotot. Ilyenkor a tudat felismeri, hogy ezekre a gondolatokra, érzelmekre nincs szükség, ezek a gondolatok, érzelmek, és a rosszkedvűség ami kapcsolódik hozzájuk MULANDÓ és megzavarja a meditációmat. Ilyenkor a tudat elengedi a gondolatokat, érzelmeket, és képes vagyok a figyelmemet visszairányítani a meditációs tárgyra, ami a légzés.
Szóval a blog bejegyzésemet, ami eddig arról szólt, hogy "elértem a folyamba lépést és az út, ami ahhoz vezet", modosítani fogom, átírom a tartalmát, és átnevezem a blog bejegyzés címét, mint ahogy azt jónéhány sorral fentebb leírtam.

...
Nos átírtam a blog bejegyzést, amit a folyamba lépésről írtam néhány hónapja. Modosítottam, és itt található a blog bejegyzés: http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/jelenlegi-tapasztalasaim
A fórumról sokáig távol leszek, talán hónapokig, vagy évekig nem fogok ide a fórumra járni.
2
Meditáció / Re:Bhikkhu Cintita, egy théraváda szerzetes weboldala és könyvei
« Utolsó üzenet: írta lótusz Dátum 2017. Április 05. - 15:31:14 »
Ha valaki valaha kérné az e-mail címét tőlem itt ebben a témában... Előtte meg kéne tőle kérdeznem, hogy megadhatom-e az e-mail címét. De távol leszek ettől a fórumtól, nem tudom meddig, nem tervezem azt, hogy időnként felnézzek a fórumra. Majd talán sokkal később, ez jelenthet éveket is. Nem tudom még, hogy mikor nézek fel a fórumra. De sokára, az biztos, az is lehet hogy évek múlva. Egyébként ha valaki beírja a google.com -on hogy Bhikkhu Cintita e-mail address az meg fogja találni a tiszteletreméltó Cintita e-mail címét.
3
Alapok / Hogyan lehet elérni a nibbánát?-Nibbána tanításai.
« Utolsó üzenet: írta nibbána Dátum 2017. Április 04. - 17:38:26 »
Kedves Barátaim.Itt elérhető vagyok.Metta.:)
4
Meditáció / Bhikkhu Cintita, egy théraváda szerzetes weboldala és könyvei
« Utolsó üzenet: írta lótusz Dátum 2017. Március 31. - 18:06:54 »
Kedves Théraváda tanítások iránt érdeklődők. Bemutatom nektek Tiszteletreméltó Bhikkhu Cintita könyveit és weboldalát. Ő egy théraváda szerzetes. A Tiszteletreméltó Cintita weboldala itt található: https://bhikkhucintita.wordpress.com/

Ez a könyve a szerzetesi életéről szól (Through The Looking Glass) https://bhikkhucintita.files.wordpress.com/2014/04/lookingglasswithcover122114.pdf

Ez a könyve pedig a théraváda buddhizmusról szól (A Culture Of Awakening) https://bhikkhucintita.files.wordpress.com/2014/04/sasana6x9withcover.pdf

5
Hagyományok / Théraváda fórum (angol nyelvű)
« Utolsó üzenet: írta lótusz Dátum 2017. Március 31. - 11:03:40 »
Sziasztok. Én már évek óta ismerem ezt a théraváda fórumot, és nagyon szeretem. :) Nagyon aktív fórum. Szerzetesek is vannak fent a fórumon és hozzászólnak témákhoz. Itt található a fórum: https://dhammawheel.com/
6
Csevegő / Re:Relaxációs zenék buddhista jellegűek
« Utolsó üzenet: írta lótusz Dátum 2017. Március 30. - 18:30:34 »
Ezt ma találtam este... Nekem nagyon tetszik. Japán relaxációs zene körülbelül 1 órás (Nem bealtatós, inkább relaxálós :) ) https://www.youtube.com/watch?v=lyieFu7BnHE
7
Meditáció / Re:Ácsán Szumédhó (Ajahn Sumedho) tanításai
« Utolsó üzenet: írta lótusz Dátum 2017. Március 24. - 17:19:23 »
NAGYSZERŰ KÖNYV, mindenkinek ajánlom aki érdeklődik a buddhizmus irányába. Én sokat tanultam ebből a könyvből. :)  :) Köszönjük Roni a linket!
8
Alapok / Re:Önmegtartóztatás
« Utolsó üzenet: írta lótusz Dátum 2017. Március 23. - 19:28:18 »
A lemondás a szexuális életről mindig belátásból fakad, anélkül nem megy. Sokat olvasol, meditálsz, aztán elérsz arra a pontra, amikor nagyon erősen belátod, hogy az egész szamszára, létezés valójában csak szenvedés, és akkor az érzéki vágyak már nagyon komolyan meggyengülnek.
Ha ez megvan akkor sokan szerzetesek akarnak lenni vagy városi remeték, mert nem akarnak még hosszú életeken át a szamszárában maradni, és azt ugye mondanom sem kell, hogy a szexualitás hatalmas akadály a Nirvánához vezető úton és akik a meditációs gyakorlás mellett szexelnek, azok csak a folyamba lépést és az egyszer visszatérő szintet érik el de azt is eléggé lassan. A Nirvánát pedig nem lehet úgy elérni, hogy valaki örömét leli a szexualitásban. Van egy meditáció ami segít a lemondott életet fennttartani. Asubha a neve. http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio
9
Meditáció / Re:Vipasszana módszerrel meg lehet gyógyulni betegségekből
« Utolsó üzenet: írta lótusz Dátum 2017. Március 15. - 10:27:24 »
Letölthető a dokumentum itt: http://www.ujkorklub.hu/load/ezoterikus_konyvek/konyvek/gyogyito_vipassana/1-1-0-11004#.WMkE5oE19dg

A VIPASSANA MEDITÁCIÓ BETEGSÉGEKET GYÓGYÍTÓ HATÁSA ÉS HATÁSMECHANIZMUSA

Mahasi Sayadaw (sayadaw=tanító szerzetes, szerzetes mester) készített egy írást, melyben összegyűjtötte azokat az eseteket, amelyek a tanításai során látott a tanítványai körében, illetve amiket jelentettek neki más szerzetesek magukról, vagy a tanítványaikról. Ezen esetek arról szólnak, hogy hogyan múltak el a vipassana meditálók betegségei az elvonulások alatt. A kiadott írás címe: „Dhamma Therapy” (dhamma = a tanítás, a gyakorlatok). Itt a „therapy” nem jelenti azt, hogy a betegek számára egy külön módszert dolgoztak ki a dhammára alapozva, hanem azt jelenti, hogy a dhamma helyes gyakorlása egyszerűen betegségeket képes elmulasztani.
Néhány példa felsorolása után megnézzük, hogyan működik a gyógyító hatás.

Esetek

Az első eset maga Buddha volt, aki nem sokkal halála előtt súlyos beteg lett, s kitartó gyakorlással (a fájdalmak puszta megfigyelésével, és a „megvilágosodás 7 tényezője” című előadás hallgatásával, melyre egyik tanítványát kérte fel) teljesen elmulasztotta a betegségét. Ez a történet részletesen megtalálható a Páli Kánonban. Buddha két tanítványa, Moggalana és Mahakassapa ugyanezen módszerekkel mulasztották el betegségeiket. Mahasi Sayadaw szerint a betegség elmúlásának oka az a tudati átalakulás, azaz olyan tudati minőségek kialakulása a meditáció során, ami a megvilágosodást eredményezi.

Egy másik, ismert eset S.N.Goenka, a ma élő egyik világhírű vipassana meditációs tanár esete, akinek a sok éven át tartó, orvosok által gyógyíthatatlan migrénes fejfájása elmúlt az első 10 napos Vipassana meditációs kurzusa után.

Egy másik történet, amit S.N.Goenka mesél el a tanfolyamain, Burma egyik korábbi vezetőjéről szól, aki súlyosan alkoholfüggő volt, s egy 10 napos elvonulás alkalmával maradéktalanul lerakta az alkoholfüggést.

A Mahasi Sayadaw által említett esetek az 1950-es, 60-as években történtek, Burmában.

Mahasi Sayadaw tanítványai:

1.Egy rangidős szerzetes esete. Egy szerzetes krónikus „szélbaj”-ban szenvedett húsz éve, samanera (újonc szerzetes) kora óta. Baját a nyugati orvosi kategóriákban talán emésztési- és bélpanaszoknak hívhatunk (pontos megfelelője nincs). A részletes, kitartó megfigyelés technikának köszönhetően, melyet folyamatosan fenntartva gyakorolt, egy elvonulás alatt maradéktalanul elmúlt a betegsége.

2.A pálmaboros férfi esete. Egy Seik Khun nevű burmai férfi, aki pálmaültetvényeken dolgozott,  súlyosan függő volt a pálmabortól. A testvérei, akik résztvettek a Mahasi Sayadaw által vezetett elvonulásokon, rávették, hogy menjen el ő is egy elvonulásra. Aznap, mikor menni kellett volna, s mikor értementek, holt részegen feküdt otthonában. Másnap korábban mentek érte, hogy megelőzzék a reggeli berúgását, s így sikerült elvinniük a Sayadawhoz. Az elvonulás alatt kijött a függőségből, nem kívánta a bort, s ott akart maradni szerzetesnek. A Sayadaw hazaküldte, hogy előbb fejezze be világi kötelezettségeit a családja felé, s utána jöjjön vissza. A férfi hazament, s dolgozott tovább a pálmaültetvényeken. Egyszer letesztelte, hogy biztosan elmúlt-e a bor kívánása. Belehajolt az ültetvényen lévő boroshordóba, s mélyen beleszippantott, miközben figyelte magát, hogy felbukkan-e a vágy érzete. A vágy felbukkanása helyett, ahogy 4-5-ször beleszippantott, megérett benne a vipassana meditációs bepillantás („insight”) élménye, s nirvánai tapasztalatban volt része.
Később halálosan megbetegedett. Ekkor is végig gyakorolta az éberséget, a címkézés módszerrel (Mahasi technika). A halálos ágyán odahívta a feleségét, s tárgyilagosan közvetítette neki, hogy mit él át, hogyan tapasztalja a halál érkezését. „Mostantól a lábam, a bokától a térdig már nem él. Csak a térdkalácsig van élet. Most kihunyt az élet a csípőtől lefelé. Már csak a szívemig van élet”. Így folytatta, mígnem azt mondta: „Hamarosan meghalok. Ne félj a haláltól. Egy nap te is meg fogsz halni. Használd fel ezt az alkalmat is a dhamma gyakorlására”. Ezután nemsokkal meghalt.

Sayadaw U Sujata által jelentett történetek:

1.A tumoros yogi nő. Do Khin Twe, burmai asszony egy elvonuláson rosszul lett, s más asszonyok elkezdték masszírozni. A Sayadaw ezt látva odament, hogy megtudja mi a baj. Kiderült, hogy az asszonynak hasi tumora volt évek óta, s fél óránál többet nem tudott ülni otthon sem. Operációt javasolt az orvos, és ő félt attól. Helyette a dhammában keresett megoldást, és nem mondta el a tanítónak a problémáját. A tanító azt az instrukciót adta neki, hogy a fájdalmait ugyanúgy figyelje át, ahogy a többi felbukkanó eseményt a tudatában, semlegesen, objektíven, kitartóan, szünet nélkül. Megengedte neki, hogy amikor szükséges a falnak dőljön. Az asszony megfogadta a tanácsokat, s azt mondta, mielőtt folytatná, hazamegy a doktorhoz a tanácsait kérni. Így is tett, s a doktor azt mondta, hogy ki kell operálni, s ha visszamegy ülni az elvonulásra, valószínűleg bele fog halni. Az asszony visszament ülni az elvonulásra. Gyakorolt tovább. Tizenöt nappal később az étkezés közben valami nagyon büdöset érzett. Jelentette a tanítónak, aki azt mondta, valószínűleg dezintegrálódik (szétesik darabokra) a tumor. Kiderült, hogy tényleg így volt. A következő orvosi vizsgálaton az (indiai)  doktor örömmel summázta, hogy eltűnt a tumor, s így reagált „a dhammád egy igazi csoda”. Az asszony nagyon boldog volt.

2.A tumoros szerzetes. Egy másik esetről számol be a Sayadaw, amely egy férfi szerzetesről szól, akinek szintén a hasában volt egy tumor. Az étkezések után csak úgy tudott ülni a fájdalom miatt, ha a kezével benyomta a hasát. Csak rövid ideig volt képes ülni. Az orvos operációt javasolt, s ő nem mert elmenni. Húsz nap gyakorlás után már nem kellett nyomnia a hasát, s kényelmesen tudott ülni egyre hosszabb ideig. Végül felfedezte, hogy elmúlt a tumor. Ezután soha életében nem jelent meg újra.

3.Egy világi gyakorló, akinek leépült a tumora. Egy másik világi yogi, U Aung Shwe, egy nagy hasi tumorral érkezett egy elvonulásra, ötvennégy évesen. A javasolt operáció előtt kipróbálta a meditációt. Egyik nap, a gyakorlás közben a tumora hirtelen szétrobbant a hasában. Úgy tapasztalta az extrém kifinomult figyelem állapotában, hogy hallotta s érezte a tumor összeomlását. Ő azon szerencsés gyakorlók egyike, aki megvalósította az összes vipassana meditációs megvalósítási fokozatot, s életét egészségben élte utána végig, elméleti és gyakorlati dhamma tanítóként.

4.A köszvényes, gyulladt térdű jógi. Egy negyven éves, Ko Mya Saung nevű gyakorló gyulladt, köszvényes térddel vett részt az elvonuláson. Az intenzív gyakorlás alatt egyszercsak azt látta, hogy a térde széttörik darabokra. Rettentően megijedt, s nem mert tovább a térdére figyelni, abba akarta hagyni a gyakorlást. A Sayadaw bíztatta, hogy továbbra is figyelje meg s címkézze azt, míg végül követve az instrukciókat maradéktalanul elmúlt a problémája, s nem jött többet elő.

5.A megszállt Sayadaw gyógyulása. Az ötvenöt éves U Sumana Sayadaw attól szenvedett az elvonulás alatt, hogy egy nagy dudor volt a hasában, s azt élte meg, hogy átokmondó boszorkányok megszállták, üldözik, s taszigálják. Miközben megfigyelte s címkézte őket, elviselhetetlen hasi görcsei és fájdalmai voltak. Haza akart menni, mondván, hogy nem bírja tovább. A rezidens Sayadaw megkérte, hogy maradjon, s folytassa a technikát. „Ne félj, a szenvedésed biztosan el fog múlni idővel. Folytasd a megfigyelést, s a címkézést, s biztosan el fog múlni”. Így is lett. A szerzetes folytatta a gyakorlatot, s egyik reggel nagy hányingere lett. Hátrament az udvarra, s kiengedte hasa tartalmát. Észrevette, hogy mindenféle furcsa színű és állagú komponensek vannak a hányásában. Megkönnyebbültnek érezte a testét. Örömében szaladt a Sayadawhoz elújságolni a jó hírt. Az elkövetkező hetek során teljesen meggyógyult.

6.Az asztmás öreg. A hetven éves U Maung Myint elment egy elvonulásra, és az asztmájára hivatkozva egy adag pénzt nyújtott át a tanítónak, hogyha meghalna az elvonulás alatt, abból fedezzék a temetését. A Sayadaw azt válaszolt, hogy rendben van, és azért próbáljon kitartóan gyakorolni. Hat nap múlva az elmélyült gyakorlás közben hirtelen súlyossá vált az állapota. Nehezen lélegzett, s ezért enni sem tudott napokig. Legyengült, s néha eldőlt a meditáció alatt. Ilyenkor a yogi társai segítették vissza ülő helyzetbe. A Sayadaw bátorította, hogy minden tapasztalást pontosan figyeljen meg s címkézzen – „fáradt, fáradt, stb…” Kicsit javult, majd egy hétre rá megint visszaesett, s ekkor a Sayadaw ismét bátorította - „el fog múlni, csak gyakorolj tovább”. A többi gyakorlótárs nem hitt benne, azt mondták, „mindjárt meg fog halni”. Az egyik gyakorlás során azt látta belső szemeivel U Maung, hogy a hasa felnyílik, s mindenféle gennyes, színes folyadék távozik belőle. Fel is kiáltott „Uram, a hasam szétnyílt!”. Ezután tovább gyakorolt, s innét fogva elmúlt az asztmája, s sosem tér vissza, s élt tovább a családjával, ahol elkezdte a dhammát tanítani.

7. A fura bőrbajos yogi. Egy húsz éves világi gyakorló, Maung Win Myint, nagyon kellemetlen bőrbajjal érkezett a központba. Tizenhat évesen egy faluban összeette vadmacskának, kígyónak, iguánának, és más állatoknak a húsát. Nemsokkal rá a vére elszennyeződött, s kiütések lepték el a testét, leukodermás lett. Rendkívül viszkettet az egész teste rendszeresen. Többféle orvoshoz és terápiára járt, naponta kellet injekciózni, s nem múlt el a baja. Végül a nagyapja elküldte a meditációs központba, hogy dhammát tanuljon, s gyakorolja a meditációt. Ahogy leült gyakorolni a viszketések megjelentek. Egy idő után olyan elviselhetetlenné vált, hogy nem bírta tovább, s hazaszökött. A nagyapja visszaküldte, s akkor beszélt a Sayadawval a problémájáról. A Sayadaw azt tanácsolta, hogy figyelje meg éberen, s címkézze pontosan az érzeteket, és akkor el fog múlni a viszketés. Ezután megtörtént a siker. Az egyik ülés alatt a magas fokú koncentráció és megfigyelés hatására hírtelen elmúlt a viszketés. Azután még többször visszatért, s Maungnak olykor a könnyei hullottak az erőfeszítéstől, hogy ne mozduljon meg, ne vakarja meg, csak figyelje át. Egyszer aztán mikor szünetben kint ült, egy kutya ült mellé. Nagy büdöset érzett, s elkergette a kutyát. A büdös azonban ott maradt. Észrevette, hogy a bőréből jön. Két napon át bűzlött, míg végül is a bűzt is folyamatosan megfigyelve elmúlt az, s kitisztult a vére. Elmúltak a négy éve tartó kiütések is, és a bőre ismét friss, fiatalos, rugalmas lett. Később a bőrgyógyász ezt látván nagyon örült, hogy a dhamma ennyire működik.


Sayadaw U Nandiya által említett esetek:

Egy másik burmai meditációs tanár, Sayadaw U Nandiya mielőtt szerzetessé vált, már több betegségben szenvedett. Évek óta szenvedett hermiplegiában ( részleges láb bénulás), hydrocele-ben (herezacskó megnagyobbodás), szédülésben, és hebehurgyaságban. A helyi orvosok lemondtak róla, gyógyíthatatlannak nyilvánították. Nemsokkal szerzetessé válása után súlyos láz tört ki rajta, s négy hónapos orvosi kezelésben részesült. Majdnem minden erejét elvesztette. Maradék erejét összeszedve elment Sayadaw u Pandava kolostorába, és kérte, hogy had kezdjen el ott gyakorolni. Elszánt tudattal kezdett neki a gyakorlásnak. Nem beszélt senkivel, bezárkózott a szobájába, s ott gyakorolt. Először épp egy órát volt képes ülni helyzetváltoztatás nélkül, mozdulatlanul. Fokozatosan tréningezte magát, két, három, négy, stb. órára. Elérte azt, amikor hat órát volt képes mozdulatlanul ülni. Ekkorra a fájdalmas érzései felszámolódtak, majd minden korábbi betegsége eltűnt a kitartó, megszakítás nélküli, folyamatos, koncentrált gyakorlás hatására. teljesen meggyógyult.
Később elérte azt, amikor tizenkét órán át ült mozdulatlanul, s fekvő helyzetben éberen volt képes meditálni huszonhat órán át, alvás nélkül. A kitartó erőfeszítés példája volt. Egy burmai mondás szerint „ha az erőd kevés, engedj lejjebb a büszkeségedből”. Mikor elkezdett tanítani, számos betegséggel rendelkező ember jött hozzá gyakorolni – világiak s szerzetesek. Arra tréningezte, hogy egyre hosszabb ideig legyenek képesek mozdulatlanul ülve gyakorolni a folyamatosan fenntartott éberséget, s a jelenségek elmélyülő megfigyelését. Azt tapasztalta, hogy ez a meditációs siker kulcsa, s a betegségek felszámolódásáé is.

Tizennégy esetről számol be a tanítványai közül, akik kigyógyultak betegségeikből. Ezeket nem részletezem az előbbi részleteséggel, hanem csak felsorolom a betegségeiket, amelyekből kigyógyultak:

szédülés
bronchitis
malária
szívbaj
húgyszervi rendellenesség
lumbago
sárgaság
hasi fájdalmak
hallási problémák
hastumor
bélfertőzés
lábbénulás
ascites (hasvízkór)
süketség
aranyér
magas vérnyomás
elmebaj

Kammatanacariya U Pandita által említett esetek

Egy másik vipassana meditációs mester az 1950-es 60-as évekből, Kammatanacariya U Pandita három esetről számol be. A részletes leírásból szintén csak a betegségeket sorolom fel, amiből kigyógyultak a gyakorlók:

hasi daganat
fejfájás
szédülés
dyspepsia (gyomorbaj)
hypertensio
szívbaj


Kammatanacariya U Samvara által említett esetek

Az általa említett nyolc yogi esetében elmúlt betegségek:

szilánkos bokatörés – bokabénulás
„szélbaj”
szúrós krónikus fejfájás és arczsibbadás
görcsös hát és vállfájdalom
lábbénulás
asztmás tüdőgyulladás
emésztőszervi rendellenességek

Letölthető a dokumentum itt: http://www.ujkorklub.hu/load/ezoterikus_konyvek/konyvek/gyogyito_vipassana/1-1-0-11004#.WMkE5oE19dg
10
Meditáció / Vipasszana módszerrel meg lehet gyógyulni betegségekből
« Utolsó üzenet: írta lótusz Dátum 2017. Március 15. - 10:14:21 »
Mahasi Sayadaw vipasszana gyakorlatával ki lehet gyógyulni betegségekből, ez saját személyes tapasztalat, és olvastam róla az interneten is. Körülbelül 3 éve kezdődött a has felpuffadás. Voltak nagyon jó tünetmentes időszakjaim, hónapokig tartottak a tünetmentes időszakok. De többször volt hogy felpuffadt a hasam, kiderítettem hogy tej allergia alakult ki, ami odáig fajult, hogy ha tejet ittam, vagy akármit, amiben tejpor van, hasmenésem lett. A tejtermékektől pedig felpuffadtam. Egy ideig eltartott, amire ez kiderült. A haspuffadás napokig is eltartott, borzalmas érzéseket okozva a gyomromban, volt, amikor fájt a gyomrom, máskor pedig úgy éreztem mintha hangyák rohangáltak volna benne. Csiklandozta a gyomromat a gáz belülről. Volt hogy majdnem másfél hétig szenvedtem az egésszel, meditálni természetesen nem tudtam, csak sétameditációt tudtam csinálni, azt is csak egy kicsit.
Miután kiderült a tejallergia, elkezdtem enni laktózmentes sajtot, és inni laktózmentes tejet, azoktól semmi bajom nem lett. Körülbelül 2 hónap múlva a tejallergia kiderülése után megint felpuffadtam, mert túl olajosat ettem. Akkor kiderült, hogy már a túl olajos dolgokat sem bírja a gyomrom. Gondoltam: na akkor megint szenvedek napokig, mire lemegy ez a puffadás. Aztán érdekes módon az interneten olvasgatva belefutottam egy olyan cikkbe, ami arról írt, hogy a vipasszanával meg lehet gyógyulni a betegségekből. Milyen érdekes, pont akkor történt, amikor megint gyötört a felpuffadás, meg úgy éreztem, hogy hangyák rohangálnak a gyomromban. Szúrt és csiklandozott a gyomrom megint.
Bővebben utánaolvastam annak, hogy hogyan lehet a vipasszanával kigyógyulni egy betegségből. Annyiról szólt az egész, hogy címkézni kell a fájdalmat, vagy a kellemetlen érzést és figyelni kell. Így a tudat szembesül azzal, hogy a fájdalom, vagy a kellemetlen érzés mulandó, nem én vagyok. A tudat belátja, hogy az érzés egy mulandó folyamat, hol megjelenik, hol elmúlik, és valójában nem én vagyok az érzés, hiszen az érzés mulandó.
Szóval leültem, becsuktam a szemeimet, a kezeimet az ölembe tettem, bal kezet tenyérrel felfelé tettem, és a bal tenyérbe tettem a jobb kezet, a jobb kéz is tenyérrel felfelé volt. És címkézni kezdtem a kellemetlen érzést. Nem fájt, hanem olyan érzés volt, mintha hangyák rohangálnának a gyomromban, csiklandozott, eléggé kellemetlen volt. Címkézni kezdtem: Amikor megjelent az érzés, címkéztem: "érzés, érzés" és figyeltem az érzést. Hol erősebb volt, hol gyengébb, nem egy állandó dolog - már ekkor felfogta a tudatom. Közben megint címkéztem: "érzés, érzés". Aztán amikor elmúlt az érzés, akkor figyelni kezdtem a has emelkedését és süllyedését, így: "emelkedés" ... "süllyedés"
Amikor a kellemetlen érzés megint felbukkant, akkor ismét címkéztem: "érzés, érzés" Aztán figyeltem az érzést, majd ismét címkéztem: "érzés, érzés" És amikor elmúlt, akkor figyeltem a has emelkedését és süllyedését ismét, címkézve a has emelkedését "emelkedés", és címkézve a has süllyedését "süllyedés".
És ezt így folytattam körülbelül 50 percig még. Közben elkezdtek felszabadulni a gyomromból a gázok, elég durván - sokat kellett böfögnöm. A meditáció után még nem múlt el a hülye érzés a gyomromból. Nem sokkal később újra leültem vipasszanázni. Azután pedig újra. Körülbelül a harmadik meditáció után eltűnt a hülye érzés a gyomromból, nem csiklandozott tovább belül a gyomrom és a puffadás is lement. :) Szóval a vipasszaná tényleg csodákra képes. :) És nagyon mély békét, nyugalmat is átéltem ezek alatt a vipasszaná meditációk alatt.
Ha valakinek fájdalma van, akkor azt úgy kell címkézni, hogy "fájdalom, fájdalom", vagy "szúrás, szúrás" attól függ hogy milyen jellege van a fájdalomnak. A kellemetlen érzés, mint amilyen az én esetemben volt, az "érzés, érzés" néven címkézendő.
Hoztam is néhány linket erről, az egyik magyar nyelvű cikk, a második pedig angol nyelvű, az angol nyelvű nagyon jól leírja amit én most leírtam ide nektek:

Itt le lehet tölteni ezt a dokumentumot magyar nyelven: http://www.ujkorklub.hu/load/ezoterikus_konyvek/konyvek/gyogyito_vipassana/1-1-0-11004#.WMkE5oE19dg

Itt van angol nyelven egy jóval terjedelmesebb írás ami bemutatja a vipasszana gyakorlatot is a gyógyuláshoz: http://www.aimwell.org/dhammatherapyrevisited.html
Oldalak: [1] 2 3 ... 10