Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: 1 [2] 3 4 ... 10
11
Hagyományok / Re:Melyik théraváda kolostorba tudnék elmenni?
« Utolsó üzenet: írta lótusz Dátum 2017. Március 28. - 09:58:21 »
Kedves érdeklődők, készítettem egy hasonló ruhát mint amilyen a szerzeteseknek van. Csak simán egy jó nagy egyszínű takaróból. Nem mondható hogy szerzetesi ruha csak hasonlít rá.  ;D Nos ebben töltöm a lakásban az időt, de az utcára nem megyek ki benne. Sokkal jobb ebben lenni, mint a tipikus világias ruhákban. Ez az én egyéni remetei ruhám :) A szexuális vágyat ezzel a meditációval el lehet kergetni, én is ezt használom ha megjelenik a szexuális vágy http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio
Néhány évig nem fogom látogatni ezt a fórumot, nem fogok fellépni a fórumra, mert elfoglalt az életem - nyilván a remete világi élet elfoglalt ha valaki még meditál is meg munkahelye is van meg olvas is buddhista témákban. Sziasztok. :)
12
Meditáció / Re:Ácsán Szumédhó (Ajahn Sumedho) tanításai
« Utolsó üzenet: írta lótusz Dátum 2017. Március 24. - 17:19:23 »
NAGYSZERŰ KÖNYV, mindenkinek ajánlom aki érdeklődik a buddhizmus irányába. Én sokat tanultam ebből a könyvből. :)  :) Köszönjük Roni a linket!
13
Alapok / Re:Önmegtartóztatás
« Utolsó üzenet: írta lótusz Dátum 2017. Március 23. - 19:28:18 »
A lemondás a szexuális életről mindig belátásból fakad, anélkül nem megy. Sokat olvasol, meditálsz, aztán elérsz arra a pontra, amikor nagyon erősen belátod, hogy az egész szamszára, létezés valójában csak szenvedés, és akkor az érzéki vágyak már nagyon komolyan meggyengülnek.
Ha ez megvan akkor sokan szerzetesek akarnak lenni vagy városi remeték, mert nem akarnak még hosszú életeken át a szamszárában maradni, és azt ugye mondanom sem kell, hogy a szexualitás hatalmas akadály a Nirvánához vezető úton és akik a meditációs gyakorlás mellett szexelnek, azok csak a folyamba lépést és az egyszer visszatérő szintet érik el de azt is baromi lassan. A Nirvánát pedig nem lehet úgy elérni, hogy valaki örömét leli a szexualitásban. Én a folyamba lépés elérése után döntöttem úgy hogy nem hajtom tovább a szexualitást, bár már a folyamba lépés előtt is próbálkoztam, de akkor csak körülbelül egy évig sikerült a lemondás. Meg van egy meditáció ami segít a lemondott életet fennttartani. Asubha a neve. http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio
14
Hagyományok / Re:Melyik théraváda kolostorba tudnék elmenni?
« Utolsó üzenet: írta lótusz Dátum 2017. Március 20. - 19:28:01 »
Hát volt megszakítás ebben a városi remete életstílusban, mert a szexualitás körülbelül egy év szexmentes élet után nagyon hiányzott. (egyébként a nőkhöz vonzódok inkább :D bár én is nő vagyok :D ) De aztán körülbelül 2 év múlva újra visszatértem a városi remete életstílushoz. Gyakorlom ezt a meditációt is (aszubha a neve), ami arra szolgál, hogy a szexuális vágyakat elengedem vele: http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio A folyamba lépés nagyon inspirált abban, hogy ismét megpróbálkozzak a városi remeteséggel. Sokkal több a motivációja a lemondott élethez az embernek, hogyha a folyamba lépést eléri. Nálam a folyamba lépés 2016 -ban megtörtént.
Valamint egy théraváda szerzetessel is kapcsolatban vagyok e-mailben, sok mindent tőle kérdeztem meg a meditációról, és a Dharmáról. Bhikkhu Cintita a neve. És Texasban lakik egy kolostorban. Ő is sok inspirációt adott ahhoz, hogy újra próbálkozzak a szexualitásról való lemondással. Küldött nekem két könyvet is postán 2016-ban amiket ő írt. Az egyik a szerzetesi életéről szól. A címe Through The Looking Glass, itt elolvasható és letölthető: https://bhikkhucintita.files.wordpress.com/2014/04/lookingglasswithcover122114.pdf

Itt van Bhikkhu Cintita weboldala https://bhikkhucintita.wordpress.com/

Nos az az igazság, hogy női théraváda kolostorba nem tudok menni, mert nem bírom ezt a napi egy evést. Kipróbáltam. Nagyon le voltam fáradva fizikailag is és mentálisan is. A szerzetesek, szerzetesnők napi egyszer étkeznek.
Az a baj, hogy évek óta van egy súlyos betegségem: szorongás. És annyira súlyos, hogy néha rohamaim vannak, hasonlóak mint a pánikroham, de mégsem ugyanaz. Szorongás. Nyugtatót szoktam bevenni, ha elkap a roham.
Le is vagyok százalékolva emiatt. És van szociális fóbiám is sajnos, bizonyos helyzetektől borzalmasan félek az emberekkel kapcsolatban, és nagyon kerülöm is az embereket, nem vagyok nyitott arra hogy új embereket fogadjak be az életembe. Szoc fóbia. Önbizalmam nulla, gátlásos is vagyok.
Gondolom ez a szociális fóbia meg a szorongásos betegség együtt eredményezik azt, hogy nagyon lefáradok mentálisan és fizikailag attól, hogy egyszer eszek egy nap. Úgyhogy én ezt a napi egyszeri evést be is fejeztem, és beletörődtem abba, hogy nem fogok tudni kolostorba menni.
De nem olyan nagy tragédia, elvagyok én úgy is, mint városi remete. :) Van egy blogom is a meditációról, meg a személyes tapasztalataimról a Nirvánához vezető úttal kapcsolatban. Itt megtekinthető: http://theravada.blogger.hu/

Ebben a blog bejegyzésben írtam a folyamba lépésről, leírtam, hogy elértem, és hogy hogyan értem el, milyen meditációkkal: http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/folyamba-lepes-szintet-elertem-es-az-ut-ami-elvezet-titeket-odaig

Nem értem hogy a szerzetesek miért nem futnak, vagy tornásznak.... :D Tudati szinten bennem néha ugrál az energia - felpörögnek a gondolataim - mert nem vezetem le a szexuális energiát, hanem asubha meditációt végzek helyette (ami egyébként itt megtalálható (http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/aszubha-asubha-meditacio) Szóval én intenzív torna gyakorlatokat végzek időnként és akkor lenyugszanak a gondolataim. Szerintem muszály az asubha mellett ezt is csinálni néha.
A legjobbakat mindenkinek, és mindenki érje el a nemes törekvéseit. Forduljatok a Nirvána felé, a Dharma felé. Mindannyian érjétek el a Nirvánát. Ezeket kívánom.
15
Meditáció / Re:Vipasszana módszerrel meg lehet gyógyulni betegségekből
« Utolsó üzenet: írta lótusz Dátum 2017. Március 15. - 10:27:24 »
Letölthető a dokumentum itt: http://www.ujkorklub.hu/load/ezoterikus_konyvek/konyvek/gyogyito_vipassana/1-1-0-11004#.WMkE5oE19dg

A VIPASSANA MEDITÁCIÓ BETEGSÉGEKET GYÓGYÍTÓ HATÁSA ÉS HATÁSMECHANIZMUSA

Mahasi Sayadaw (sayadaw=tanító szerzetes, szerzetes mester) készített egy írást, melyben összegyűjtötte azokat az eseteket, amelyek a tanításai során látott a tanítványai körében, illetve amiket jelentettek neki más szerzetesek magukról, vagy a tanítványaikról. Ezen esetek arról szólnak, hogy hogyan múltak el a vipassana meditálók betegségei az elvonulások alatt. A kiadott írás címe: „Dhamma Therapy” (dhamma = a tanítás, a gyakorlatok). Itt a „therapy” nem jelenti azt, hogy a betegek számára egy külön módszert dolgoztak ki a dhammára alapozva, hanem azt jelenti, hogy a dhamma helyes gyakorlása egyszerűen betegségeket képes elmulasztani.
Néhány példa felsorolása után megnézzük, hogyan működik a gyógyító hatás.

Esetek

Az első eset maga Buddha volt, aki nem sokkal halála előtt súlyos beteg lett, s kitartó gyakorlással (a fájdalmak puszta megfigyelésével, és a „megvilágosodás 7 tényezője” című előadás hallgatásával, melyre egyik tanítványát kérte fel) teljesen elmulasztotta a betegségét. Ez a történet részletesen megtalálható a Páli Kánonban. Buddha két tanítványa, Moggalana és Mahakassapa ugyanezen módszerekkel mulasztották el betegségeiket. Mahasi Sayadaw szerint a betegség elmúlásának oka az a tudati átalakulás, azaz olyan tudati minőségek kialakulása a meditáció során, ami a megvilágosodást eredményezi.

Egy másik, ismert eset S.N.Goenka, a ma élő egyik világhírű vipassana meditációs tanár esete, akinek a sok éven át tartó, orvosok által gyógyíthatatlan migrénes fejfájása elmúlt az első 10 napos Vipassana meditációs kurzusa után.

Egy másik történet, amit S.N.Goenka mesél el a tanfolyamain, Burma egyik korábbi vezetőjéről szól, aki súlyosan alkoholfüggő volt, s egy 10 napos elvonulás alkalmával maradéktalanul lerakta az alkoholfüggést.

A Mahasi Sayadaw által említett esetek az 1950-es, 60-as években történtek, Burmában.

Mahasi Sayadaw tanítványai:

1.Egy rangidős szerzetes esete. Egy szerzetes krónikus „szélbaj”-ban szenvedett húsz éve, samanera (újonc szerzetes) kora óta. Baját a nyugati orvosi kategóriákban talán emésztési- és bélpanaszoknak hívhatunk (pontos megfelelője nincs). A részletes, kitartó megfigyelés technikának köszönhetően, melyet folyamatosan fenntartva gyakorolt, egy elvonulás alatt maradéktalanul elmúlt a betegsége.

2.A pálmaboros férfi esete. Egy Seik Khun nevű burmai férfi, aki pálmaültetvényeken dolgozott,  súlyosan függő volt a pálmabortól. A testvérei, akik résztvettek a Mahasi Sayadaw által vezetett elvonulásokon, rávették, hogy menjen el ő is egy elvonulásra. Aznap, mikor menni kellett volna, s mikor értementek, holt részegen feküdt otthonában. Másnap korábban mentek érte, hogy megelőzzék a reggeli berúgását, s így sikerült elvinniük a Sayadawhoz. Az elvonulás alatt kijött a függőségből, nem kívánta a bort, s ott akart maradni szerzetesnek. A Sayadaw hazaküldte, hogy előbb fejezze be világi kötelezettségeit a családja felé, s utána jöjjön vissza. A férfi hazament, s dolgozott tovább a pálmaültetvényeken. Egyszer letesztelte, hogy biztosan elmúlt-e a bor kívánása. Belehajolt az ültetvényen lévő boroshordóba, s mélyen beleszippantott, miközben figyelte magát, hogy felbukkan-e a vágy érzete. A vágy felbukkanása helyett, ahogy 4-5-ször beleszippantott, megérett benne a vipassana meditációs bepillantás („insight”) élménye, s nirvánai tapasztalatban volt része.
Később halálosan megbetegedett. Ekkor is végig gyakorolta az éberséget, a címkézés módszerrel (Mahasi technika). A halálos ágyán odahívta a feleségét, s tárgyilagosan közvetítette neki, hogy mit él át, hogyan tapasztalja a halál érkezését. „Mostantól a lábam, a bokától a térdig már nem él. Csak a térdkalácsig van élet. Most kihunyt az élet a csípőtől lefelé. Már csak a szívemig van élet”. Így folytatta, mígnem azt mondta: „Hamarosan meghalok. Ne félj a haláltól. Egy nap te is meg fogsz halni. Használd fel ezt az alkalmat is a dhamma gyakorlására”. Ezután nemsokkal meghalt.

Sayadaw U Sujata által jelentett történetek:

1.A tumoros yogi nő. Do Khin Twe, burmai asszony egy elvonuláson rosszul lett, s más asszonyok elkezdték masszírozni. A Sayadaw ezt látva odament, hogy megtudja mi a baj. Kiderült, hogy az asszonynak hasi tumora volt évek óta, s fél óránál többet nem tudott ülni otthon sem. Operációt javasolt az orvos, és ő félt attól. Helyette a dhammában keresett megoldást, és nem mondta el a tanítónak a problémáját. A tanító azt az instrukciót adta neki, hogy a fájdalmait ugyanúgy figyelje át, ahogy a többi felbukkanó eseményt a tudatában, semlegesen, objektíven, kitartóan, szünet nélkül. Megengedte neki, hogy amikor szükséges a falnak dőljön. Az asszony megfogadta a tanácsokat, s azt mondta, mielőtt folytatná, hazamegy a doktorhoz a tanácsait kérni. Így is tett, s a doktor azt mondta, hogy ki kell operálni, s ha visszamegy ülni az elvonulásra, valószínűleg bele fog halni. Az asszony visszament ülni az elvonulásra. Gyakorolt tovább. Tizenöt nappal később az étkezés közben valami nagyon büdöset érzett. Jelentette a tanítónak, aki azt mondta, valószínűleg dezintegrálódik (szétesik darabokra) a tumor. Kiderült, hogy tényleg így volt. A következő orvosi vizsgálaton az (indiai)  doktor örömmel summázta, hogy eltűnt a tumor, s így reagált „a dhammád egy igazi csoda”. Az asszony nagyon boldog volt.

2.A tumoros szerzetes. Egy másik esetről számol be a Sayadaw, amely egy férfi szerzetesről szól, akinek szintén a hasában volt egy tumor. Az étkezések után csak úgy tudott ülni a fájdalom miatt, ha a kezével benyomta a hasát. Csak rövid ideig volt képes ülni. Az orvos operációt javasolt, s ő nem mert elmenni. Húsz nap gyakorlás után már nem kellett nyomnia a hasát, s kényelmesen tudott ülni egyre hosszabb ideig. Végül felfedezte, hogy elmúlt a tumor. Ezután soha életében nem jelent meg újra.

3.Egy világi gyakorló, akinek leépült a tumora. Egy másik világi yogi, U Aung Shwe, egy nagy hasi tumorral érkezett egy elvonulásra, ötvennégy évesen. A javasolt operáció előtt kipróbálta a meditációt. Egyik nap, a gyakorlás közben a tumora hirtelen szétrobbant a hasában. Úgy tapasztalta az extrém kifinomult figyelem állapotában, hogy hallotta s érezte a tumor összeomlását. Ő azon szerencsés gyakorlók egyike, aki megvalósította az összes vipassana meditációs megvalósítási fokozatot, s életét egészségben élte utána végig, elméleti és gyakorlati dhamma tanítóként.

4.A köszvényes, gyulladt térdű jógi. Egy negyven éves, Ko Mya Saung nevű gyakorló gyulladt, köszvényes térddel vett részt az elvonuláson. Az intenzív gyakorlás alatt egyszercsak azt látta, hogy a térde széttörik darabokra. Rettentően megijedt, s nem mert tovább a térdére figyelni, abba akarta hagyni a gyakorlást. A Sayadaw bíztatta, hogy továbbra is figyelje meg s címkézze azt, míg végül követve az instrukciókat maradéktalanul elmúlt a problémája, s nem jött többet elő.

5.A megszállt Sayadaw gyógyulása. Az ötvenöt éves U Sumana Sayadaw attól szenvedett az elvonulás alatt, hogy egy nagy dudor volt a hasában, s azt élte meg, hogy átokmondó boszorkányok megszállták, üldözik, s taszigálják. Miközben megfigyelte s címkézte őket, elviselhetetlen hasi görcsei és fájdalmai voltak. Haza akart menni, mondván, hogy nem bírja tovább. A rezidens Sayadaw megkérte, hogy maradjon, s folytassa a technikát. „Ne félj, a szenvedésed biztosan el fog múlni idővel. Folytasd a megfigyelést, s a címkézést, s biztosan el fog múlni”. Így is lett. A szerzetes folytatta a gyakorlatot, s egyik reggel nagy hányingere lett. Hátrament az udvarra, s kiengedte hasa tartalmát. Észrevette, hogy mindenféle furcsa színű és állagú komponensek vannak a hányásában. Megkönnyebbültnek érezte a testét. Örömében szaladt a Sayadawhoz elújságolni a jó hírt. Az elkövetkező hetek során teljesen meggyógyult.

6.Az asztmás öreg. A hetven éves U Maung Myint elment egy elvonulásra, és az asztmájára hivatkozva egy adag pénzt nyújtott át a tanítónak, hogyha meghalna az elvonulás alatt, abból fedezzék a temetését. A Sayadaw azt válaszolt, hogy rendben van, és azért próbáljon kitartóan gyakorolni. Hat nap múlva az elmélyült gyakorlás közben hirtelen súlyossá vált az állapota. Nehezen lélegzett, s ezért enni sem tudott napokig. Legyengült, s néha eldőlt a meditáció alatt. Ilyenkor a yogi társai segítették vissza ülő helyzetbe. A Sayadaw bátorította, hogy minden tapasztalást pontosan figyeljen meg s címkézzen – „fáradt, fáradt, stb…” Kicsit javult, majd egy hétre rá megint visszaesett, s ekkor a Sayadaw ismét bátorította - „el fog múlni, csak gyakorolj tovább”. A többi gyakorlótárs nem hitt benne, azt mondták, „mindjárt meg fog halni”. Az egyik gyakorlás során azt látta belső szemeivel U Maung, hogy a hasa felnyílik, s mindenféle gennyes, színes folyadék távozik belőle. Fel is kiáltott „Uram, a hasam szétnyílt!”. Ezután tovább gyakorolt, s innét fogva elmúlt az asztmája, s sosem tér vissza, s élt tovább a családjával, ahol elkezdte a dhammát tanítani.

7. A fura bőrbajos yogi. Egy húsz éves világi gyakorló, Maung Win Myint, nagyon kellemetlen bőrbajjal érkezett a központba. Tizenhat évesen egy faluban összeette vadmacskának, kígyónak, iguánának, és más állatoknak a húsát. Nemsokkal rá a vére elszennyeződött, s kiütések lepték el a testét, leukodermás lett. Rendkívül viszkettet az egész teste rendszeresen. Többféle orvoshoz és terápiára járt, naponta kellet injekciózni, s nem múlt el a baja. Végül a nagyapja elküldte a meditációs központba, hogy dhammát tanuljon, s gyakorolja a meditációt. Ahogy leült gyakorolni a viszketések megjelentek. Egy idő után olyan elviselhetetlenné vált, hogy nem bírta tovább, s hazaszökött. A nagyapja visszaküldte, s akkor beszélt a Sayadawval a problémájáról. A Sayadaw azt tanácsolta, hogy figyelje meg éberen, s címkézze pontosan az érzeteket, és akkor el fog múlni a viszketés. Ezután megtörtént a siker. Az egyik ülés alatt a magas fokú koncentráció és megfigyelés hatására hírtelen elmúlt a viszketés. Azután még többször visszatért, s Maungnak olykor a könnyei hullottak az erőfeszítéstől, hogy ne mozduljon meg, ne vakarja meg, csak figyelje át. Egyszer aztán mikor szünetben kint ült, egy kutya ült mellé. Nagy büdöset érzett, s elkergette a kutyát. A büdös azonban ott maradt. Észrevette, hogy a bőréből jön. Két napon át bűzlött, míg végül is a bűzt is folyamatosan megfigyelve elmúlt az, s kitisztult a vére. Elmúltak a négy éve tartó kiütések is, és a bőre ismét friss, fiatalos, rugalmas lett. Később a bőrgyógyász ezt látván nagyon örült, hogy a dhamma ennyire működik.


Sayadaw U Nandiya által említett esetek:

Egy másik burmai meditációs tanár, Sayadaw U Nandiya mielőtt szerzetessé vált, már több betegségben szenvedett. Évek óta szenvedett hermiplegiában ( részleges láb bénulás), hydrocele-ben (herezacskó megnagyobbodás), szédülésben, és hebehurgyaságban. A helyi orvosok lemondtak róla, gyógyíthatatlannak nyilvánították. Nemsokkal szerzetessé válása után súlyos láz tört ki rajta, s négy hónapos orvosi kezelésben részesült. Majdnem minden erejét elvesztette. Maradék erejét összeszedve elment Sayadaw u Pandava kolostorába, és kérte, hogy had kezdjen el ott gyakorolni. Elszánt tudattal kezdett neki a gyakorlásnak. Nem beszélt senkivel, bezárkózott a szobájába, s ott gyakorolt. Először épp egy órát volt képes ülni helyzetváltoztatás nélkül, mozdulatlanul. Fokozatosan tréningezte magát, két, három, négy, stb. órára. Elérte azt, amikor hat órát volt képes mozdulatlanul ülni. Ekkorra a fájdalmas érzései felszámolódtak, majd minden korábbi betegsége eltűnt a kitartó, megszakítás nélküli, folyamatos, koncentrált gyakorlás hatására. teljesen meggyógyult.
Később elérte azt, amikor tizenkét órán át ült mozdulatlanul, s fekvő helyzetben éberen volt képes meditálni huszonhat órán át, alvás nélkül. A kitartó erőfeszítés példája volt. Egy burmai mondás szerint „ha az erőd kevés, engedj lejjebb a büszkeségedből”. Mikor elkezdett tanítani, számos betegséggel rendelkező ember jött hozzá gyakorolni – világiak s szerzetesek. Arra tréningezte, hogy egyre hosszabb ideig legyenek képesek mozdulatlanul ülve gyakorolni a folyamatosan fenntartott éberséget, s a jelenségek elmélyülő megfigyelését. Azt tapasztalta, hogy ez a meditációs siker kulcsa, s a betegségek felszámolódásáé is.

Tizennégy esetről számol be a tanítványai közül, akik kigyógyultak betegségeikből. Ezeket nem részletezem az előbbi részleteséggel, hanem csak felsorolom a betegségeiket, amelyekből kigyógyultak:

szédülés
bronchitis
malária
szívbaj
húgyszervi rendellenesség
lumbago
sárgaság
hasi fájdalmak
hallási problémák
hastumor
bélfertőzés
lábbénulás
ascites (hasvízkór)
süketség
aranyér
magas vérnyomás
elmebaj

Kammatanacariya U Pandita által említett esetek

Egy másik vipassana meditációs mester az 1950-es 60-as évekből, Kammatanacariya U Pandita három esetről számol be. A részletes leírásból szintén csak a betegségeket sorolom fel, amiből kigyógyultak a gyakorlók:

hasi daganat
fejfájás
szédülés
dyspepsia (gyomorbaj)
hypertensio
szívbaj


Kammatanacariya U Samvara által említett esetek

Az általa említett nyolc yogi esetében elmúlt betegségek:

szilánkos bokatörés – bokabénulás
„szélbaj”
szúrós krónikus fejfájás és arczsibbadás
görcsös hát és vállfájdalom
lábbénulás
asztmás tüdőgyulladás
emésztőszervi rendellenességek

Letölthető a dokumentum itt: http://www.ujkorklub.hu/load/ezoterikus_konyvek/konyvek/gyogyito_vipassana/1-1-0-11004#.WMkE5oE19dg
16
Meditáció / Vipasszana módszerrel meg lehet gyógyulni betegségekből
« Utolsó üzenet: írta lótusz Dátum 2017. Március 15. - 10:14:21 »
Mahasi Sayadaw vipasszana gyakorlatával ki lehet gyógyulni betegségekből, ez saját személyes tapasztalat, és olvastam róla az interneten is. Körülbelül 3 éve kezdődött a has felpuffadás. Voltak nagyon jó tünetmentes időszakjaim, hónapokig tartottak a tünetmentes időszakok. De többször volt hogy felpuffadt a hasam, kiderítettem hogy tej allergia alakult ki, ami odáig fajult, hogy ha tejet ittam, vagy akármit, amiben tejpor van, hasmenésem lett. A tejtermékektől pedig felpuffadtam. Egy ideig eltartott, amire ez kiderült. A haspuffadás napokig is eltartott, borzalmas érzéseket okozva a gyomromban, volt, amikor fájt a gyomrom, máskor pedig úgy éreztem mintha hangyák rohangáltak volna benne. Csiklandozta a gyomromat a gáz belülről. Volt hogy majdnem másfél hétig szenvedtem az egésszel, meditálni természetesen nem tudtam, csak sétameditációt tudtam csinálni, azt is csak egy kicsit.
Miután kiderült a tejallergia, elkezdtem enni laktózmentes sajtot, és inni laktózmentes tejet, azoktól semmi bajom nem lett. Körülbelül 2 hónap múlva a tejallergia kiderülése után megint felpuffadtam, mert túl olajosat ettem. Akkor kiderült, hogy már a túl olajos dolgokat sem bírja a gyomrom. Gondoltam: na akkor megint szenvedek napokig, mire lemegy ez a puffadás. Aztán érdekes módon az interneten olvasgatva belefutottam egy olyan cikkbe, ami arról írt, hogy a vipasszanával meg lehet gyógyulni a betegségekből. Milyen érdekes, pont akkor történt, amikor megint gyötört a felpuffadás, meg úgy éreztem, hogy hangyák rohangálnak a gyomromban. Szúrt és csiklandozott a gyomrom megint.
Bővebben utánaolvastam annak, hogy hogyan lehet a vipasszanával kigyógyulni egy betegségből. Annyiról szólt az egész, hogy címkézni kell a fájdalmat, vagy a kellemetlen érzést és figyelni kell. Így a tudat szembesül azzal, hogy a fájdalom, vagy a kellemetlen érzés mulandó, nem én vagyok. A tudat belátja, hogy az érzés egy mulandó folyamat, hol megjelenik, hol elmúlik, és valójában nem én vagyok az érzés, hiszen az érzés mulandó.
Szóval leültem, becsuktam a szemeimet, a kezeimet az ölembe tettem, bal kezet tenyérrel felfelé tettem, és a bal tenyérbe tettem a jobb kezet, a jobb kéz is tenyérrel felfelé volt. És címkézni kezdtem a kellemetlen érzést. Nem fájt, hanem olyan érzés volt, mintha hangyák rohangálnának a gyomromban, csiklandozott, eléggé kellemetlen volt. Címkézni kezdtem: Amikor megjelent az érzés, címkéztem: "érzés, érzés" és figyeltem az érzést. Hol erősebb volt, hol gyengébb, nem egy állandó dolog - már ekkor felfogta a tudatom. Közben megint címkéztem: "érzés, érzés". Aztán amikor elmúlt az érzés, akkor figyelni kezdtem a has emelkedését és süllyedését, így: "emelkedés" ... "süllyedés"
Amikor a kellemetlen érzés megint felbukkant, akkor ismét címkéztem: "érzés, érzés" Aztán figyeltem az érzést, majd ismét címkéztem: "érzés, érzés" És amikor elmúlt, akkor figyeltem a has emelkedését és süllyedését ismét, címkézve a has emelkedését "emelkedés", és címkézve a has süllyedését "süllyedés".
És ezt így folytattam körülbelül 50 percig még. Közben elkezdtek felszabadulni a gyomromból a gázok, elég durván - sokat kellett böfögnöm. A meditáció után még nem múlt el a hülye érzés a gyomromból. Nem sokkal később újra leültem vipasszanázni. Azután pedig újra. Körülbelül a harmadik meditáció után eltűnt a hülye érzés a gyomromból, nem csiklandozott tovább belül a gyomrom és a puffadás is lement. :) Szóval a vipasszaná tényleg csodákra képes. :) És nagyon mély békét, nyugalmat is átéltem ezek alatt a vipasszaná meditációk alatt.
Ha valakinek fájdalma van, akkor azt úgy kell címkézni, hogy "fájdalom, fájdalom", vagy "szúrás, szúrás" attól függ hogy milyen jellege van a fájdalomnak. A kellemetlen érzés, mint amilyen az én esetemben volt, az "érzés, érzés" néven címkézendő.
Hoztam is néhány linket erről, az egyik magyar nyelvű cikk, a második pedig angol nyelvű, az angol nyelvű nagyon jól leírja amit én most leírtam ide nektek:

Itt le lehet tölteni ezt a dokumentumot magyar nyelven: http://www.ujkorklub.hu/load/ezoterikus_konyvek/konyvek/gyogyito_vipassana/1-1-0-11004#.WMkE5oE19dg

Itt van angol nyelven egy jóval terjedelmesebb írás ami bemutatja a vipasszana gyakorlatot is a gyógyuláshoz: http://www.aimwell.org/dhammatherapyrevisited.html
17
Alapok / Re:felsőbbrendű én
« Utolsó üzenet: írta lótusz Dátum 2017. Március 13. - 13:07:18 »
Semmilyen én nem létezik sehol. Minden ami megjelenik, mulandó. A tudatosság folyton változik, megszűnik, majd újra keletkezik egy új tudatosság. Az a tudatosság amit a következő pillanatban tapasztalsz, már egy új tudatosság, egy másik tudatosság. Hiszen a tudattartalmak folyamatosan változnak. A test is elmúlik. A test sem én vagyok, és a tudatosság sem én vagyok. Nincs semmiféle én. Minden ami megjelenik, az el is múlik.
18
Bemutatkozás / Re:Bemutatkozás
« Utolsó üzenet: írta lótusz Dátum 2017. Március 12. - 15:38:44 »
Sziasztok! Én 2013 vagy 2014 óta olvasok szuttákat (Buddha tanítóbeszédei) és könyveket a buddhizmusról. Gyakorlok théraváda meditációkat. 2015 óta szinte napi rendszerességgel meditálok, de már 2015 előtt is sokat meditáltam.
Azért választottam a théraváda irányzatot, mert a gyakorló pontosan tudja, hogy hol tart a Nirvánához vezető úton, és úgy gondolom, hogy a théraváda teljes mértékben a Buddha eredeti tanításain alapul.
Ha valakit érdekel a blogom, ami théraváda meditációkat mutat be, Buddha tanítóbeszédei alapján és híres tanítók könyvei alapján, akkor itt megtekintheti: http://theravada.blogger.hu
19
Hétköznapok / Re:Csodák
« Utolsó üzenet: írta lótusz Dátum 2017. Március 12. - 14:15:17 »
Csodák vannak, igen. Aki elérte a felébredés (Nirvána) első szakaszát (a folyamba lépést) annak vannak misztikus képességei. Ilyen például a harmadik szem kinyílása. Ha valakinek kinyílik a harmadik szeme, az lát rengeteg féle lényt akik az asztrális világokban léteznek, de lehet őket látni a harmadik szemmel. mindenhol a mi fizikai világunkban lehet őket látni. Lehet látni a harmadik szemmel energiagömböket, és az emberek, állatok auráját is. Nekem már kinyílt a harmadik szemem. A harmadik szem egy csakra. A homloknál van.
Testen kívüli élmény spontán történik annál, aki a felébredés első szakaszát már elérte. (a folyamba lépést). Velem is történt már többször testen kívüli élmény, amikor az ágyban feküdtem, már csukva voltak a szemeim, majdnem elaludtam már. Este volt. Hirtelen azt láttam, hogy a fizikai test mellett lebegek. Láttam a fizikai test körül az aurát is. Többször előfordult már ilyen velem. Mindig visszaszálltam a fizikai testbe. Hozzáteszem, hogy nem én akartam a testen kívüli élményt, magától jött, miután elértem a folyamba lépést.
Előző életemről is jöttek fel emlékek, ezt sem én akartam, önmaguktól jelentek meg az emlékek előző életemről. Ami a legfontosabb emlék az, hogy már előző életemben is sokat meditáltam, olvastam a buddhizmusról, ebben az életemben pedig folytatom ezt.
Buddha a Nirvánában tartózkodva rengeteg előző életére vissza tudott emlékezni. Ilyenekről, hogy harmadik szem kinyílása, testen kívüli élmény, aura látása, a Buddha nem igazán beszélt, mert nem tartotta fontosnak. A Nirvánához vezető utat tartotta fontosnak. Amiben egyet is értek vele, de szerintem nem érdemes hátat fordítani a misztikus élményeknek, és el lehet őket mesélni másoknak, mivel vannak, akik nem hisznek a misztikus képességekben, de a buddhizmus érdekli őket. Szerintem nem kell mások elől elzárni ezeket a beszámolókat a misztikus képességekről. Egyébként théraváda meditációkat gyakorlok.
20
Alapok / Meditációkról leírások érdeklődőknek
« Utolsó üzenet: írta lótusz Dátum 2017. Március 12. - 13:45:55 »
Kedves buddhizmus iránt érdeklődők, bemutatom a blogomat amely théraváda (hínajána) meditációkat mutat be, Buddha tanítóbeszédei (szutták) alapján és híres tanítók könyvei alapján. Mindig mutatok weboldal linkeket a szövegekhez, amiket felhasználtam. Azért választottam a théraváda irányzatot, mert a gyakorló pontosan tudja, hogy hol tart a Nirvánához vezető úton, és úgy gondolom, hogy a théraváda teljes mértékben a Buddha eredeti tanításain alapul. 2015 óta meditálok szinte napi rendszerességgel, és olvasom a szuttákat (Buddha tanítóbeszédei) és olvasok könyveket a buddhizmusról.

Először bemutatom a tíz béklyót és a Nirvána előtti szinteket. Ez a szutta (Szutta = Buddha tanítóbeszédei) itt található:
Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-10-13-fr

AN 10.13 Saṃyojana Sutta
1. A béklyók
Tartalom [elrejtés]

Tíz béklyó1 létezik. Melyik ez a tíz? Az öt alacsonyabb béklyó, és az öt magasabb béklyó. És melyik az öt alacsonyabb béklyó? Az én-képzet, a bizonytalanság, a fogadalmakhoz és gyakorlatokhoz való ragaszkodás, az érzéki vágy és a rosszindulat. Ez az öt alacsonyabb béklyó.

És melyik az öt magasabb béklyó? Vágy a formára, vágy a forma-nélkülire, a gőg, a nyugtalanság és a tudatlanság. Ez az öt magasabb béklyó. És ezek együtt a tíz béklyó.

A 10 béklyó (saṃyojana):
1.én-képzet (sakkāya-diṭṭhi)
2.bizonytalanság (vicikicchā)
3.a fogadalmakhoz és a gyakorlatokhoz ragaszkodás (sīlabbata-parāmāsa)
4.érzéki vágy (kāma-rāga)
5.rosszindulat (byāpāda)
6.vágy a formára (rūpa-rāga)
7.vágy a formanélkülire (arūpa-rāga)
8.gőg (māna)
9.nyugtalanság (udhacca)
10.tudatlanság (avijjā)
A folyamba lépett (sotāpanna) eltépte az első 3 béklyót, az egyszer visszatérő (sakadāgāmi) meggyengítette, meglazította a 4–5. béklyót, a vissza-nem-térő (anāgāmi) megszabadult az első 5 béklyótól, az arahat pedig megszabadult mint a 10-től. ↩
Forrás: http://a-buddha-ujja.hu/Szutta/Anguttara-10-13-fr

(A folyamba lépett 7 újraszületésen belül eléri a Nirvánát, az egyszer visszatérő egyszer születik meg az emberek közé és ott éri el a Nirvánát, a vissza nem térő isteni világban születik újra és ott éri el a Nirvánát, az Arahat elérte a Nirvánát, már nem születik újra semmilyen világba)

A blogomról megtanulhatóak a théraváda meditációk, segítségképpen írom ide le nektek. Kellemes időtöltést a blogon. A blogom itt található: http://theravada.blogger.hu/

Legfőbb meditációk, és legfőbb témák a blogról:

Folyamba lépés szint elérése és saját utam a folyamba lépésig http://theravada.blogger.hu/2017/03/06/folyamba-lepes-szintet-elertem-es-az-ut-ami-elvezet-titeket-odaig

Ánápánaszati meditáció (szamatha) http://theravada.blogger.hu/2014/08/02/szamatha-anapanaszati

Vipasszana (belátás meditáció) http://theravada.blogger.hu/2014/06/14/vipasszana

Karuna, Metta (a szív fejlesztése) http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/mettakarunaupekkha

Dzshánák (meditációs elmélyedési szintek) http://theravada.blogger.hu/2017/03/11/theravada-dzshanak

Szuttákat magyar nyelvre fordítva (Buddha tanítóbeszédei) itt találtok: http://a-buddha-ujja.hu/Content/Szuttak

A buddhizmus fő témáiról való elmélkedések (mulandóság, éntelenség, és a létforgatag nem kielégítő természete) itt olvashatóak: http://theravada.blogger.hu/2014/03/20/buddhista-elmelkedesek

Remélem segítettem! Minden törekvőnek sok sikert kívánok az Úthoz. :)
Oldalak: 1 [2] 3 4 ... 10