Szerző Téma: Tibeti Halottaskönyv  (Megtekintve 1906 alkalommal)

roni

  • Adminisztrátor
  • Bódhiszattva
  • *****
  • Hozzászólások: 917
    • Profil megtekintése
    • BuddhaPest
Tibeti Halottaskönyv
« Dátum: 2011. Május 10. - 16:04:39 »

ghanta

  • Érdeklődő
  • *
  • Hozzászólások: 24
    • Profil megtekintése
Re:Tibeti Halottaskönyv
« Válasz #1 Dátum: 2011. Június 14. - 08:04:25 »
Kedves Roni, kedves Astus és Mindenki!

Ha már a halottas könyv szóba került, akkor szeretnék segítségét kérni! A nem emberi lények (állatok, préták, istenek stb.) hasonló élményeken mennek e keresztül a létezésük felbomlásának folyamatában? Vagy nem? Illetve ha az alsó világok lakói nem teremtenek karmát, mert a szenvedés illetve a három méreg egyikének mindent átitató jelenléte miatt az ehhez szükséges tudatosság szabadsága nincs jelen, akkor hogy képesek ezekről a síkokról feljebb kerülni? (A jól járt világok kapcsán is áll ez a kérdés, hisz ott meg a szenvedés hiánya és a remek feltételek miatt nincsen kényszerítő elem a gyakorlásra.) Elvileg ez azt jelentené, hogy csak az emberi világban létezik karmateremtő tudatos cselekvés beszéd és mentális aktus, a többi birodalomban pedig csupán learatják a lények a "babérjaikat". Ebből azonban annak kellene következnie, hogy minden lény volt már ember, mi több az emberi létforma az egyedüli valódi létforma, illetve az egész szamszára mozgásban tartó ereje? Ebben az esetben nem olyan különleges kiváltság embernek születni, ahogyan azt a drága emberi testről szóló tanítások kifejtik, mert úgy néz ki, hogy az igen rossz és a feltételekhez kötött világ értelmében igen jó karmák kimerülésével, automatikusan visszatérünk az emberi létezésbe, amely az egyedüli karmateremtő létsík?

A segítséget köszönöm! 

Astus

  • Adminisztrátor
  • Arhat
  • *****
  • Hozzászólások: 737
    • Profil megtekintése
    • Lelketlen Béka
Re:Tibeti Halottaskönyv
« Válasz #2 Dátum: 2011. Június 14. - 10:24:14 »
Más világokban kisebb a karma létrehozásának esélye, de nem lehetetlen. Egyrészt az alsóbb világokban a lények nagyon kötöttek a saját indíttatásaiktól, ezért aztán ha valamit is tesznek, azok legtöbbje nem szándékos tett, de nem lehetetlen a szándékos tett, főleg ha szellemekről van szó. Az állatoknál a legkisebb az esélye a tudatos cselekvésnek, mert ott pont a tudatlanság a legerősebb. Viszont a felső világokban nincsenek korlátok, az istenek teljesen tudatában vannak annak, amit tesznek, csak épp ritkán tesznek bármit is azon túl, hogy élveznék az életet. Ahogyan az emberi, úgy minden más élet során is, ha kimerül az, ami annak az életnek a meglétéhez kell, akkor meghal, s a halállal további karmikus tényezők jelenhetnek meg, melyek egy része az előző életek során nem tudtak kiteljesedni. Így még ha valaki a pokolban is tölt világkorszakokat, ahol a szándékos tett lehetősége közel nulla, az előtte levő életek karmája nem tűnik el, s a pokoli lét után azok hoznak újabb születést.

roni

  • Adminisztrátor
  • Bódhiszattva
  • *****
  • Hozzászólások: 917
    • Profil megtekintése
    • BuddhaPest
Re:Tibeti Halottaskönyv
« Válasz #3 Dátum: 2011. Június 14. - 11:07:07 »
Ebből azonban annak kellene következnie, hogy minden lény volt már ember, mi több az emberi létforma az egyedüli valódi létforma, illetve az egész szamszára mozgásban tartó ereje? Ebben az esetben nem olyan különleges kiváltság embernek születni, ahogyan azt a drága emberi testről szóló tanítások kifejtik, mert úgy néz ki, hogy az igen rossz és a feltételekhez kötött világ értelmében igen jó karmák kimerülésével, automatikusan visszatérünk az emberi létezésbe, amely az egyedüli karmateremtő létsík?

Hát, én pont azért látom különlegesnek az emberi létsíkot, mert itt van lehetőség a nagyobb változásra. (Ha történetileg nézzük a Páli Kánont, valószínű, h a Buddhát leginkább az emberi létforma foglalkoztatta, amikor a megszabadulásakor látta a korábbi életeit + azt, ahogy a lények a szamszárában vándorolnak, csak emberi születésekről beszél. Lásd MN. 36.) Az emberi lét különlegességéről lásd még: SN 56.48 A lyuk. De ez csak a théraváda oldal.