Szerző Téma: Buddhizmus Magyarországon  (Megtekintve 12937 alkalommal)

roni

  • Adminisztrátor
  • Bódhiszattva
  • *****
  • Hozzászólások: 917
    • Profil megtekintése
    • BuddhaPest
Buddhizmus Magyarországon
« Dátum: 2010. Július 07. - 22:05:57 »
Vitaindítónak egy összefoglaló oldal: Buddhizmus Magyarországon. Különösen ajánlom Kárpáty Ágnes tanulmányát. Bármi kiegészítés, javaslat jöhet az oldalhoz. Illetve érdekelne, h ki hogyan kezeli ezt a sokféleséget (ez a sokféleség felmerül-e) és azt a kérdést, h mennyire tud "igazi" (egy hagyomány folytatója) lenni egy buddhista vonal/tanító ma, Magyarországon.
« Utoljára szerkesztve: 2010. Július 08. - 07:48:31 írta roni »

Astus

  • Adminisztrátor
  • Arhat
  • *****
  • Hozzászólások: 737
    • Profil megtekintése
    • Lelketlen Béka
Re:Buddhizmus Magyarországon
« Válasz #1 Dátum: 2010. Július 07. - 22:40:05 »
Én nem vagyok benne a magyar buddhista közösségek belső köreiben, de még a külsőkben sem, csak ismerek olyanokat, akik jártak, vagy járnak ilyen csoportokba. A benyomásom az, hogy annak köszönhetően, hogy nincs kapcsolat egyes közösségek közt, a tanítványok nem nagyon vándorolnak, hacsak nem rokon csoportokba, a tanítók pedig még kevésbé, így a sokféleség érzete hiányzik. Mi több, inkább zárkózottság, csak a saját irányzatában gondolkozó szemlélet látszik működni, ahol más buddhista szerveződésekről, mi több, irányzatokról csak annyi véleménye van, amennyit saját csoportján belül hall. Ilyen formán a magyar buddhizmus sokkal inkább széttagolt, s nincsen semmilyen szerveződés, ahol találkozás történne. Szerencsétlen módon az internetes jelenlét is korlátozottnak tűnik, így nem tudom, mennyire lehet ez a fórum egy nagy kavalkádja az embereknek. Az nekem további hátráltató dolognak tűnik, hogy akik komolyabban tibeti buddhizmust gyakorolnak, márpedig azokból a közösségekből van a legtöbb Magyarországon, nem nagyon osztják meg a dolgaikat. A második csoport, a "zenesek" pedig könnyen azt a nézetet vallhatják, hogy itt nincs mit mondani, csak csinálni (Kvan um), illetve csak ülni (Mokusó) kell. De bárki nyugodtan rám cáfolhat!

hajovonta

  • Szakridágámi
  • **
  • Hozzászólások: 285
    • Profil megtekintése
    • hajovonta weboldal
Re:Buddhizmus Magyarországon
« Válasz #2 Dátum: 2010. Július 08. - 08:08:34 »
én csak virtuális közösségekbe járok (ez is megérne egy külön témát, hogy át lehet-e így adni a tanítást egyáltalán), néha előfordul, hogy az irányzatok konkrét kérdésre eltérő válaszokat adnak.

ami végülis tökjó.
"Hogyan tanítanak meg valakit arra, hogy halkan olvasson magában? Honnan tudjuk, hogy képes rá? Honnan tudja ő maga, hogy azt teszi, amit követelnek tőle?"
(Ludwig Wittgenstein)

A veszekedés nem vita.

doyo

  • Érdeklődő
  • *
  • Hozzászólások: 21
    • Profil megtekintése
Re:Buddhizmus Magyarországon
« Válasz #3 Dátum: 2010. Július 08. - 23:15:02 »
Értem Astus, amit írsz, de én nem látok ebben olyan nagy problémát. Az aki zent gyakorol, akár a sotó akár a rinzai hagyomány szerint, vagy a tibeti buddhizmus valamelyik vonalát stb. az annak az iskolának az átadott hagyományát követi, amely sok-sok generáció óta átadódott mestertől mesterig tanítványtól tanítványig. Biztos tudod, hogy a buddhista gyakorlásban mennyire fontos a tanítvány-mester kapcsolat, a szóbeli átadás és maga a gyakorlat (akár az ülés, akár a szútraéneklés stb.). Ha valaki követ egy irányzatot, mert abban megtalálta az Út gyakorlását, úgy érzi, hogy abban "otthon van" akkor folytassa. Ez nem jelent önmagában zárkózottságot, vagy beszűkültséget. E mellett persze jó, hogy létrejött ilyen fórum hasonló érdeklődésű emberek eszmecseréjére.
 A mokushó zen alapgyakorlata valóban a zazen minden érdek és cél nélkül, de emellett a mester szóbeli zazen alatti tanításai, a kuszenek is fontosak. És persze minden fontos a dojóban és a hétköznapi életben egyaránt.

Astus

  • Adminisztrátor
  • Arhat
  • *****
  • Hozzászólások: 737
    • Profil megtekintése
    • Lelketlen Béka
Re:Buddhizmus Magyarországon
« Válasz #4 Dátum: 2010. Július 09. - 09:10:47 »
doyo!

Hogy ez nagy probléma lenne, természetesen nem. Viszont azt érdemes látni, hogy az idők során kialakult csoportok azért váltak önállóvá és azért nem voltak kapcsolatba másokkal, mert ennek egyszerű földrajzi (esetenként politikai) akadályai voltak. De ahol ilyen gondok nem merültek fel, ott gond nélkül tartottak fenn kapcsolatot egymással kolostorok és irányzatok, aminek következtében eszmecsere és tanítások keveredése is folyt. Erre a legjobb példa Kína, ahol bár úgy mondják, egy időben 20 iskola is létezett, a gyakorlatban ez nem jelentette, hogy mindegyik külön kolostorokkal rendelkezett volna. Sőt, Kínában a kolostorok gyakorlatilag ugyanazon szabvány szerint voltak/vannak mindenfele, legfeljebb eltérő a funkciójuk (pl.: nyitott, vagy zárt - értsd: a világiak előtt). A kínai buddhizmusban ma különböző önálló irányzatokról beszélni nincs értelme, a kolostorokban bármilyen iskolát (értsd: módszert, tant) követhet egy szerzetes. De hasonló a helyzet Koreában és Vietnámban is. A tibeti buddhizmus sem nagyon más, úgy értve, hogy a négy nagy iskola bármelyik mesterénél tanulhat valaki. Példának itt van Csögyal Namkhai Norbu, aki bár eredetileg a Kagjü iskolához tartozik, mégis dzogcsent tanít. De a Dalai Láma szintúgy tanult minden irányzatból. No, szóval szerintem ebből világos, hogy egyáltalán nem szükségszerű a szektásodás, mint ami legradikálisabban Japánban történt, politikai okokból.

Ha például te szilárdan ki tudsz tartani egyetlen gyakorlatforma mellett, s nem tanulsz hozzá mást, csak amit Mjóken mond (aki nekem elég műveltnek tűnt, bár csak egyszer találkoztam vele), akkor valóban semmi szükség többel foglalkozni. De ha elolvasod csak Dógen írásait, akkor ott hamar szükség lesz bővebb ismeretekre. Bár úgy gondolom, ez az egyén igényein múlik, hogy mennyire akarja megismerni a buddhizmust.

roni

  • Adminisztrátor
  • Bódhiszattva
  • *****
  • Hozzászólások: 917
    • Profil megtekintése
    • BuddhaPest
Re:Buddhizmus Magyarországon
« Válasz #5 Dátum: 2010. Július 21. - 10:21:05 »
Ezt az USA-s topikról hoztam át:

Kis adalék még: The 15 Types of Western Buddhists
Meg kellene írni belőle a magyar változatot. :)

A táltos-sumérJézus-boldogasszonyanyánk-buddhizmust
valamint a hamvasbélás-aranykorhívő-univerzálisanművelt buddhizmust javasolnám helyi specialitásként.

Ami nagyon tetszett a 15-öshoz fűzött kommentekben, h vki beírta, h "én ebből legalább 3-hoz tartozom".
« Utoljára szerkesztve: 2010. Július 21. - 10:23:34 írta roni »

A Nikk

  • Vendég
Re:Buddhizmus Magyarországon
« Válasz #6 Dátum: 2010. Július 21. - 10:31:49 »

Ami nagyon tetszett a 15-öshoz fűzött kommentekben, h vki beírta, h "én ebből legalább 3-hoz tartozom".


Jjja, én is soxor úgy éreztem, hogy rólam szólnak a szövegek.  ::)

delest

  • Vendég
Re:Buddhizmus Magyarországon
« Válasz #7 Dátum: 2010. Augusztus 17. - 13:28:12 »
Értem Astus, amit írsz, de én nem látok ebben olyan nagy problémát. Az aki zent gyakorol, akár a sotó akár a rinzai hagyomány szerint, vagy a tibeti buddhizmus valamelyik vonalát stb. az annak az iskolának az átadott hagyományát követi, amely sok-sok generáció óta átadódott mestertől mesterig tanítványtól tanítványig. Biztos tudod, hogy a buddhista gyakorlásban mennyire fontos a tanítvány-mester kapcsolat, a szóbeli átadás és maga a gyakorlat (akár az ülés, akár a szútraéneklés stb.). Ha valaki követ egy irányzatot, mert abban megtalálta az Út gyakorlását, úgy érzi, hogy abban "otthon van" akkor folytassa. Ez nem jelent önmagában zárkózottságot, vagy beszűkültséget. E mellett persze jó, hogy létrejött ilyen fórum hasonló érdeklődésű emberek eszmecseréjére.
 A mokushó zen alapgyakorlata valóban a zazen minden érdek és cél nélkül, de emellett a mester szóbeli zazen alatti tanításai, a kuszenek is fontosak. És persze minden fontos a dojóban és a hétköznapi életben egyaránt.

Én nékem már csak az esik furcsán, hogy miért kell mindennek a japán nevét használni, amikor van magyar "átírata" az eredeti kínai szavaknak is.
zen...? csan
Rinzi.... lincsi?

nem volt nehéz.. és még az "eredetiség érzés" is megarad. De ha pl. japán zen mester kell akkor ott van Sunjrú Szuzuki. Őt meg épp kínaiul nem szívesen írnám. De hát a csan (zen) azért mégis egy kínai eredetű "műfaj"

Üdvözlettel

doyo

  • Érdeklődő
  • *
  • Hozzászólások: 21
    • Profil megtekintése
Re:Buddhizmus Magyarországon
« Válasz #8 Dátum: 2010. Augusztus 17. - 14:45:19 »
Delest!

Nem igazán világos, hogy hogyan érted azt, hogy "miért kell mindennek a japán nevét használni, amikor van magyar "átírata" az eredeti kínai szavaknak is." Ezek után azonban egy magyar átiratot sem adsz meg. A zen pl. valóban a kínai csan szó megfelelője, amely pedig a szanszkrit dhjána szónak felel meg, amelyet viszont elég sok értelemben használható (meditáció, egyhegyűség, transzendens bölcsesség stb.) Ez nem azt jelenti, hogy a zen gyakorlást redukálni lehetne bármelyik fordítására a dhjána-nak.
A zen egyébként se nem japán se nem kínai eredetű, magához Shakjamuni Buddhához vezethető vissza. Kínába Bódhidharma a 28. pátriárka egyben az 1. kínai pátriárka (japánul Bodaidaruma) vitte el a zazen gyakorlását, Kínából Japánba pedig Eiszai mester révén került, a szotó zen első nagy pátriárkája Dógen zendzsi volt Japánban. Amúgy, mivel a zen gyakorlatilag szinte teljesen eltűnt Kínából, Japánban viszont most is élő, a régi csan pátriárkák neve japánul hagyományozódott át.
A dharmanevek japán nyelvű adása (ezt szépen megfogalmaztam) szintén hagyományos dolog, éppúgy mint a tibeti hagyományvonalaknál a tibeti nevek.

Üdv.
« Utoljára szerkesztve: 2010. Augusztus 17. - 14:47:43 írta doyo »

delest

  • Vendég
Re:Buddhizmus Magyarországon
« Válasz #9 Dátum: 2010. Augusztus 17. - 15:02:15 »
Delest!

Nem igazán világos, hogy hogyan érted azt, hogy "miért kell mindennek a japán nevét használni, amikor van magyar "átírata" az eredeti kínai szavaknak is." Ezek után azonban egy magyar átiratot sem adsz meg. A zen pl. valóban a kínai csan szó megfelelője, amely pedig a szanszkrit dhjána szónak felel meg, amelyet viszont elég sok értelemben használható (meditáció, egyhegyűség, transzendens bölcsesség stb.) Ez nem azt jelenti, hogy a zen gyakorlást redukálni lehetne bármelyik fordítására a dhjána-nak.
A zen egyébként se nem japán se nem kínai eredetű, magához Shakjamuni Buddhához vezethető vissza. Kínába Bódhidharma a 28. pátriárka egyben az 1. kínai pátriárka (japánul Bodaidaruma) vitte el a zazen gyakorlását, Kínából Japánba pedig Eiszai mester révén került, a szotó zen első nagy pátriárkája Dógen zendzsi volt Japánban. Amúgy, mivel a zen gyakorlatilag szinte teljesen eltűnt Kínából, Japánban viszont most is élő, a régi csan pátriárkák neve japánul hagyományozódott át.
A dharmanevek japán nyelvű adása (ezt szépen megfogalmaztam) szintén hagyományos dolog, éppúgy mint a tibeti hagyományvonalaknál a tibeti nevek.

Üdv.

Köszönöm válaszodat, és maximálisan el is fogadom amit leírtál. Lehetséges hogy a hozzásólásom nem olyan hangvételű lett amilyennek akartam írni. Annyiban módosítanám, hogy - azért én használom azt, ami már majdnem eltünt - inkább csak visszahallani esne még a gyakorlatban is ezeket. Tehát ahogy egy kidadó is fogalmazta felém (ugyan másféle alaptéma válaszaként) "a réteg legkisebb szelete".

Talán azért elgondolkodtató az hogy Kína azért egy hatalmas ország, nagyon határozott állításokat ilyen távolságból igen nehéz mondani.
De egyáltalán... dönthetnek számok?
Pénzvilág van a legtöbb helyen ami sokak szerint nem jó világ. (ebben elrejtőzőtt egy paradoxon is)
Ezzel csak arra szerette volna rávilágítani, hogy nem a nagy számok törölnek el valamit, vagy tartanak meg.

Köszönöm.

plumbeus

  • Anágámi
  • **
  • Hozzászólások: 468
    • Profil megtekintése
Re:Buddhizmus Magyarországon
« Válasz #10 Dátum: 2010. Augusztus 23. - 08:45:53 »
Kedves delest!

A csan nem a zen magyar neve, hanem a kínai buddhizmust illetően van olyan iskola, hogy csan vagy az egész kínai buddhizmus csan, a zen pedig japán iskola és ezek nemcsak nevükben különböznek.   

Astus

  • Adminisztrátor
  • Arhat
  • *****
  • Hozzászólások: 737
    • Profil megtekintése
    • Lelketlen Béka
Re:Buddhizmus Magyarországon
« Válasz #11 Dátum: 2010. Augusztus 23. - 10:06:10 »
Doyo!

Miből gondolod, hogy a buddhizmus, ill. a csan kihalóban van, vagy már ki is halt Kínában? Csak mert nincs, éppenséggel az utóbbi tíz-húsz évben folyamatosan éled fel az elnyomásból. Ezzel szemben Japánban az egész buddhizmus családi üzletté vált, s csak elvétve találni egy-egy embert, aki betartja legalább azokat a fogadalmakat, amik fennmaradtak, miközben a teljes szerzetesi előírásokat sehol sem követik, vagyis a buddhista hagyomány szempontjából nincsenek szerzetesek Japánban.

doyo

  • Érdeklődő
  • *
  • Hozzászólások: 21
    • Profil megtekintése
Re:Buddhizmus Magyarországon
« Válasz #12 Dátum: 2010. Augusztus 23. - 17:52:34 »
Astus!

Én úgy tudtam, hogy Kínában jórészt eltűnt a buddhista gyakorlás. Ha éled fel az elnyomásból és új erőre kap, az örvendetes. Valóban ,Japánban nagyon elüzletiesedett a 20. században a zen, gyakorlatilag szinte megélhetési formává vált. Ezért is vitte el a gyakorlást Deshimaru mester Európába, hogy a zen új erőre kapjon.
Azt azért nem mondanám, hogy nincsenek hiteles mesterek, vagy gyakorlók Japánban. A fogadalmak betartása az egy érdekes kérdés. Pl. Shákjamuni idejében, vagy úgy tudom-de javíts ki, ha nem így van-  a théraváda szerzeteseknél a mai napig tilos a szexuális kapcsolat létesítése. Ez a mahajána fogadalmakban (legalábbis a zenben) úgy módosult, hogy tilos a helytelen szexuális kapcsolat, tehát az olyan kapcsolat, amellyel a másiknak bármilyen szenvedést okozunk. Most akkor melyik fogadalom az igazi? Vagy pl. a 10 bódhiszattva fogadalom közül egy másik: ne kritizáld a másikat (különösen a gyakorlótársaidat). Ki az aki nem szegte meg sohasem ezt? Lehetetlen.  Úgy gondolom, hogy a hiteles buddhista gyakorlás nem azon múlik, hogy a fogadalmakat egy egész életen át hiba nélkül betartjuk. De ezzel azt sem állítom, hogy nyugodtan meg lehetne szegni. Törekedni kell rá, hogy a fogadalmak szerint éljünk, különösen ha felvettük azokat, és az életünket rábízzuk a Három Kincsre.

Gassho

Astus

  • Adminisztrátor
  • Arhat
  • *****
  • Hozzászólások: 737
    • Profil megtekintése
    • Lelketlen Béka
Re:Buddhizmus Magyarországon
« Válasz #13 Dátum: 2010. Augusztus 23. - 19:36:47 »
Doyo!

Nem tudom, mennyire ismered a japán buddhizmus történetét, így csak pár idevágó eseményt említek. Szaicsó (767–822), a japán Tendai iskola alapítója találta ki azt, hogy a szerzeteseket csak a bódhiszattva előírások (10+48 előírás) szerint avassák fel, s hagyják el a prátimóksát (250 előírás). Ezt halála után engedélyezte a császár. Fokozatosan vált elterjedté, hogy csak a bódhiszattva fogadalmakat használják felavatásként, s a Tendaiból kivált szerzetesek alapította iskolák, akik közt Dógen is szerepel, sosem használták a teljes felavatást. Viszont Dógen kapcsán érdekes, hogy Kínából átvette a kolostori szabályzatokat, s ezt le is jegyezte az "Eihei singi" (永平清規 - Eihei tiszta szabályai) c. munkájában. A szöveg angolul is olvasható Taigen Dan Leighton fordításában, ha érdekel, elküldhetem. Azt is fontos itt tudni, hogy a bódhiszattva fogadalmakat egészen a meidzsi kor reformjaiig tartották, ami magában foglalta a cölibátust és a vegetarianizmust is. S akkor itt volt a második nagy váltás, hogy a reform megváltoztatta a vallási törvényeket az országban, s onnantól a papok ugyanolyan polgárokká váltak gyakorlatilag, míg az előző rendszerben ha egy pap előírást szegett, azt a törvény büntette. Ez volt az, ahonnan aztán jött a mai helyzet, hogy a buddhista egyházak papjai szinte mind családos emberek. Ehhez némi iróniával hozzá lehet tenni, hogy míg férfiaknak engedélyezték a házasságot, a nőknek nem.

S akkor ehhez képest ott van az összes többi buddhista régió, ahol a szerzetesi szabályokat a mai napig használják. Kínából kiindulva az egész távol-keleten a hármas felavatást használják, s használták Japánban is, ami azt jelenti, hogy először valaki megkapja a sramanérák 10 fogadalmát, majd a 250 szerzetesi fogadalmat, végül a 10+48 bódhiszattva fogadalmat.

Amit mondasz, hogy a nemi élet teljes kerülése helyett a helytelen nemi viszont tiltják, míg Japánban ez így működik, máshol a "helytelen nemi viszony kerülése" csak a világiak esetében van, de nem a szerzeteseknél. Ha egy szerzetes bármilyen nemi viszonyt létesít, az azonnali kizárással jár.

Van azért Japánban is egy-két kolostor, ahol szigorúak az előírások, s például a rinzai zen Mjósindzsi iskolájában csak az lehet valódi zen mester - nem pusztán névleg, hanem mint a meditációs csarnok vezetője (ez a hagyományos jelentése a szónak, irányzattól függetlenül) - aki cölibátusban él. Továbbá vannak gyakorló kolostorok, ahol tényleg a szerzetesi jelleg működik. De ezekből igen kevés van Japánban.

Hogy a fogadalmak ne lennének fontosak, ezt merész kijelenteni. A fogadalmakon alapszik a meditáció, a meditáción pedig a bölcsesség. Ez adja a buddhizmus hármas képzését. Ezért fontos a szerzetesség. Ha mindez nem számítana, akkor a buddhizmus is lehetne olyan világi vallás, mint az iszlám, s a Buddhának létre sem kellett volna hoznia a szerzetesi közösséget.

De a buddhizmusban központi szerepet töltenek be az előírások, egyrészt a személyes szinten, másrészt közösségi szinten. Központi jelentőségét legjobban az ún. vinaja iskola (japánul: ricu-sú) mutatta be, ahol az egész buddhizmust megalapozták, felvezették, s bemutatták az előírásokon keresztül. Az is sokat mondó, csak hogy visszavigyük a témát a kiindulópontra, hogy a rinzai iskolában, miután a tanítvány átjutott a legnehezebb kóanokon is, a bódhiszattva előírásokat kell a meditáció tárgyává tenni, míg a szótó iskolában az előírások felvétele egyet jelent a dharma átadással.

delest

  • Vendég
Re:Buddhizmus Magyarországon
« Válasz #14 Dátum: 2010. Augusztus 23. - 19:43:56 »
Kedves delest!

A csan nem a zen magyar neve, hanem a kínai buddhizmust illetően van olyan iskola, hogy csan vagy az egész kínai buddhizmus csan, a zen pedig japán iskola és ezek nemcsak nevükben különböznek.

Félre lettem értve. Azt írtam, hogy van úgymond átírata a dolognak. Tehát mi magyarok ki tudjuk azt is mondani hogy "csan", nem csak azt hogy "zen". No, hát én ezzel csak ennyit akartam.
Az meg hogy épp mi a populárisabb...... - pedig annyira szeretném fékezni indulataim - azt meg pont leszarom.

A japánoktól meg javarészt egy békés megmozdulást sem látunk. (Nagyon remélem hogy ezt a kijelentésemet nem kell magyaráznom később)