Szerző Téma: Párkapcsolat és buddhizmus  (Megtekintve 2779 alkalommal)

Bedinus

  • Érdeklődő
  • *
  • Hozzászólások: 2
    • Profil megtekintése
Párkapcsolat és buddhizmus
« Dátum: 2012. November 30. - 12:36:18 »

Sziasztok!

Egész eddigi életemet (33 leszek) végígkísérő párkapcsolati problémáim, hullámvölgyeim (el is váltam nemrég) vezettek el  - egészen véletlenszerűen - a buddhizmushoz. Igazából teljesen az elején járok a tanítások megismerésében, tulajdonképpen még csak most ismerkedem ezzel az egésszel.
És természetesen nagyon össze vagyok zavarodva. Mivel az én életem "problémáinak" fő forrása a társkapcsolat, ezért elkezdtem olvasni Láma Ole Nydhal - Könyv a Szerelemről című nagyszerű alkotását. Azon kívül, hogy egyszerűen fantasztikus és annyira evidens, mégis rengeteg kérdést generál bennem. Az teljesen érthető és igaz, hogy (leegyszerűsítve) "magunkban kell rendet tenni", nem mástól várni a csodát és hogy tisztában kell lenni a dolgok múlandóságával, az "itt és most"-ot kell megélni. Viszont, honnan tudhatom, hogy nem "misztifikálom-e" túl a másik fél irántam érzett érzelmeit ezáltal? Huh, elég nehéz ezt elmagyarázni, de valahogy úgy értem, hogy amellett, hogy természetesen minden tapasztalás az én fejlődésemet segíti (ha úgy állok hozzá), a dolgok világias egyszerűségében mikor kell pl. angolosan lelépni egy kapcsolatból, vagy nem totál hülyét csinálni magunkból az engedékenységünkkel, megértésünkkel? Honnan tudom, hogy fejlődhetek-e még mellette, vagy ennyi, már megtettük a feladatunkat?
Pl. együtt vagyok valakivel, akibe szerelmes vagyok. Jól megértjük egymást, valószínűleg ő is szeret, szintén a maga módján. Viszont, mindketten más szinten éljük meg a kapcsolatunkat. Bennem több a zavaró érzelem, ő sokkal nagyobb szabadságot ad nekem, nem akar birtokolni stb (de ez is vajon miért van, mert nem érdeklem eléggé vagy mert fejlettebb gondolkodású...?). Én szeretnék vele többet találkozni, többet telefonálni, többször együtt aludni és majd összeköltözni. Ő pedig nem ilyen típus, kevesebb igénye van ezekre és nem is nagyon "agyal" a dolgokon. Kérdés ebben az esetben, hogy itt tanulhatnak-e egymástól a felek, akár kölcsönösen, akár egyik a másiktól. Illetve fejlődhetnek-e együtt? Vagy ilyenkor tovább kell lépni, hiszen rövid az aktuális életünk, nem szabad feleslegesen pazarolni?
Tehát hiába tényleg felülmúlhatatlanul jó a könyv és végsőkig igaz minden egyes mondata, azt hogyan döntöm el, hogy mikor a továbblépés a feladat és mikor a maradás?
Továbbá azt sem értem, hogy ha folyton az itt és most-ban élünk, akkor párok hogyan tervezzenek pl. közös jövőt, házasságot, gyereket?
Vagy ez mind nem számít? :D
Szóval kicsit úgy érzem, hogy nem igazán tudom, hogyan tudnám beültetni a mindennapokba ezeket a nagyszerű gondolatokat, tanításokat úgy, hogy közben ne használjanak ki és észrevegyem, amikor valami már nem működik.
Előre is köszönöm a válaszokat!

hop.pala

  • Vendég
Re:Párkapcsolat és buddhizmus
« Válasz #1 Dátum: 2012. November 30. - 13:18:59 »
"Továbbá azt sem értem, hogy ha folyton az itt és most-ban élünk, akkor párok hogyan tervezzenek pl. közös jövőt, házasságot, gyereket? "
A jelenben való élést talán ugy lehet elképzelni,hogy kitalálok valamit és utánna eldobom.Aztán amikor másik tevékenységbe kezdek már nem azon agyalok másodjára amit előtte kitaláltam,hanem azzal foglalkozok amit éppen csinálok,és a lényeg hogy meg kell probálni eljutni oda hogy van olyan hogy nem csinálok az égvilágon semmit és ez nem zavar.Tehát mondjuk néha néha fél-egy órát abszolut semmit nem csinálok és nem is tervezek semmit.

roni

  • Adminisztrátor
  • Bódhiszattva
  • *****
  • Hozzászólások: 917
    • Profil megtekintése
    • BuddhaPest
Re:Párkapcsolat és buddhizmus
« Válasz #2 Dátum: 2012. November 30. - 13:59:50 »
Tehát hiába tényleg felülmúlhatatlanul jó a könyv és végsőkig igaz minden egyes mondata, azt hogyan döntöm el, hogy mikor a továbblépés a feladat és mikor a maradás?

Ha tényleg ez a nagy kérdés benned, akkor pl. így: fél órára teremts magad körül nyugit, kapcsold ki a telefonodat, zárd magadra az ajtót. Határozd el, h most fél órát csak ezzel a kérdéssel foglalkozol. Ülj kényelmesen, esetleg csukd be a szemed. Vegyél pár mély lélegzetet, és amikor azt érzed, hogy kicsit lelazultál, tedd fel magadnak azt a kérdést, h mit szeretnél, milyen legyen ez a kapcsolat. Ne azon töprengj, h most milyen, és ki mit hogyan csinál, hanem, h milyen lenne neked a legjobb. Ha ez megvan, nézd meg azt, h TE mit tehetnél azért, h a kapcsolat olyan legyen, amilyet szeretnél. És amikor eljutottál ide, figyeld meg, mit érzel a testedben: könnyű vagy-e vagy nehéz, hideget érzel-e vagy meleget, továbbra is laza maradtál-e vagy megfeszülnek az izmaid stb. És figyeld meg, h ezek a testérzetek milyen érzelmeket tükröznek. Ha ezeket mind megfigyeled, képet kaphatsz arról, h mit is érzel a kapcsolatotok jövőjével kapcsolatban.

Bedinus

  • Érdeklődő
  • *
  • Hozzászólások: 2
    • Profil megtekintése
Re:Párkapcsolat és buddhizmus
« Válasz #3 Dátum: 2012. November 30. - 20:55:50 »
Köszönöm gyors válaszotokat!
hop.pala: hétköznapi szinten én is szoktam tudatosan élvezni az aktuális pillanat örömét, vagy éppen semmit sem csinálni (utóbbi elég jól megy nekem és nem is zavar :D). Ez a kérdés inkább olyan szinten érdekelne, hogy két ember szerelembe esik, párkapcsolat lesz közöttük és ugye nem szabad, hogy elvárásaik legyenek egymással szemben. De mondjuk az egyik pl. gyereket vagy házasságot (vagy akár külföldre költözést) akar, a másik meg nem. Mégis szeretik egymást, valahogy ezt meg kell oldani, de ha csak az "itt és most"-tal foglalkoznak, akkor mondjuk a gyereket/házasságot/akármit akaró félnek el kell engednie a gondolatot, mert az már a "jövőn agyalás"? Vagy netán a párját, mert nem illenek össze? Vagy leülnek megbeszélni, de ha még szót is értenek egymással, mi van ha mindkét fél ragaszkodik az álláspontjához? Akkor elég-e a pillanatnyi állapot, hogy végülis az adott pillanatban ott vannak egymásnak, kéz a kezben egymást szeretik?

Roni: köszönöm az ötletet, ki fogom nyugodt körülmények között próbálni. Kicsit jobban belegondolva, igazából tökéletesen tudom, hogy mit szeretnék, hogy milyen legyen a kapcsolat (de akkor itt nem veszítem el azt a képességet, hogy a jelenben éljek?). Azt pedig, hogy én mit fogok érezni, vajon nem befolyásolják-e a saját, zavaró érzelmeim (ragaszkodás, félelmek, büszkeség)? Egyet tudok, hogy türelmet kell tanulnom, ez a kapcsolat pedig jó lecke erre, az biztos...

Bocsánat, ha nagyon értetlen vagyok, de még nagyon az elején járok mindennek és tele vagyok kérdéssel!
Köszönöm Nektek, hogy segítetek!

hop.pala

  • Vendég
Re:Párkapcsolat és buddhizmus
« Válasz #4 Dátum: 2012. November 30. - 21:13:53 »
"Mégis szeretik egymást, valahogy ezt meg kell oldani, de ha csak az "itt és most"-tal foglalkoznak, akkor mondjuk a gyereket/házasságot/akármit akaró félnek el kell engednie a gondolatot, mert az már a "jövőn agyalás"? "  Buddhista szempontól szerintem nem hasznosak a vágyak.


Egy kapcsolatban az a lényeg hogy kiegészitsétek,pontosabban előmozditsátok egymás szellemi fejlődését,ha ez megvan az egy sikeres kapcsolat.

roni

  • Adminisztrátor
  • Bódhiszattva
  • *****
  • Hozzászólások: 917
    • Profil megtekintése
    • BuddhaPest
Re:Párkapcsolat és buddhizmus
« Válasz #5 Dátum: 2012. December 01. - 10:00:42 »
Roni: köszönöm az ötletet, ki fogom nyugodt körülmények között próbálni. Kicsit jobban belegondolva, igazából tökéletesen tudom, hogy mit szeretnék, hogy milyen legyen a kapcsolat (de akkor itt nem veszítem el azt a képességet, hogy a jelenben éljek?). Azt pedig, hogy én mit fogok érezni, vajon nem befolyásolják-e a saját, zavaró érzelmeim (ragaszkodás, félelmek, büszkeség)?

Ez az önmegfigyelés úgy kapcsolódik a jelenben éléshez, h azt figyeled meg, h mit is érzel a testérzetek szintjén a téged foglalkoztató kérdéssel (Mi a jövője ennek a kapcsolatnak?) kapcsolatban. Az nagyon fontos, h a testérzeteket figyeled ilyenkor és nem azt, h mit gondolsz erről a kérdésről (mert azt amúgy is tudod). És igen, a cél pont az, h ráláss mindarra (akár a zavaró érzelmekre), ami a kérdés hátterében meghúzódik, és egyáltalán nem biztos, h 'feljut' a megfogalmazott gondolatok szintjéig. Viszont sokkal jobban befolyásolni fogja a tetteidet, mint az, h mit gondolsz arról, h mit gondolsz. :)

Astus

  • Adminisztrátor
  • Arhat
  • *****
  • Hozzászólások: 737
    • Profil megtekintése
    • Lelketlen Béka
Re:Párkapcsolat és buddhizmus
« Válasz #6 Dátum: 2012. December 01. - 14:06:25 »
A jelenben élés nem azt jelenti a buddhizmusban, hogy a figyelmedet leszűkíted arra, amiről azt hiszed, hogy épp van. Pont fordítva, a figyelem kitágításáról, felszabadításáról van szó. Szó szerint véve a jelenben nem lehet élni és nem lehet nem élni. Nem lehet a jelenben élni, mert amint megpróbálsz bármit is tenni, érezni vagy felfogni a jelenben, máris elmúlt, és csak valamilyen emlékkel ügyködsz. Továbbá nem lehet nem a jelenben élni, mert a jelen annyi, amennyi éppen van, mert a múlt már, a jövő pedig még nincs. Mivel a jelen pillanat maga megragadhatatlan - akárhogy próbálod megfogni, már elmúlt - ezért a jelenben élés annyi, mint nyitottnak, figyelmesnek, ébernek lenni, és akkor nem a régebbről hozott szokásokat próbáljuk újra és újra ismételni, hanem az adott helyzettől függően cselekszünk.

Egy párkapcsolatra vetítve a jelenben élés azt jelenti, hogy felismered a saját érzelmi állapotodat, a felmerülő gondolataidat, továbbá figyelmes vagy önmagad és a társad a tetteire és szavaira. Van neked egy elképzelésed a párkapcsolatról és van a társadnak is. Az elképzelés azonban nem több egy vázlatnál, egy tervrajznál. A gyakorlatban nem lehet a vázlatot száz százalékosan alkalmazni, ha pedig erőltetjük, akkor az építmény összeomlik. Ezért kell a nyitottság, a figyelmesség, mert akkor a helyzet szerint alakítunk. Azt gondoljuk, hogy tudjuk, mi magunk mit akarunk, de ez változik. Idővel a régi dolgok jelentéktelenné válnak és új dolgok lesznek fontosak. Ezért, ahogy Roni mondta, jó tisztában lenni a jelenlegi érzelmi helyzetünkkel. Ha például azt hisszük, hogy mert tíz éves korunk óta szeretnénk három gyereket, akkor ugyanezt kell akarnunk húsz évvel később is, akkor feleslegesen erőltetünk saját magunkra egy korábbi vázlatot.

Nincs recept arra, hogy neked, nekem vagy bárki másnak hogyan kellene konkrétan párkapcsolatot működtetnie. Még igazán alapelvek sincsenek. A párkapcsolat egy élő dolog, épp ezért folyamatosan változik. Ha leragadunk egy elképzelésnél, hogy miként muszáj lennie, akkor azzal könnyen eltemethetjük az élőt. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyenek terveink, elképzeléseink, hanem hogy tudjunk alkalmazkodni a jelenben, legyünk képesek új ajtókat és ablakokat nyitni, ahogyan új falakat húzni, szobákat létrehozni.

Miért akarom ezt a kapcsolatot? Mit akarok kapni a kapcsolatban? Mit akarok adni a kapcsolatban? Mit akarok a kapcsolattal elérni? Mitől akarok a kapcsolatban megszabadulni? Mit nem akarok a kapcsolatban? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tudnak segíteni. A válaszokat pedig igyekezzünk megosztani a másikkal és változtatni rajtuk a helyzetnek megfelelően.

nibbana

  • Vendég
Re:Párkapcsolat és buddhizmus
« Válasz #7 Dátum: 2012. December 01. - 18:38:52 »
Kedves Bedinus:)"Mivel az én életem "problémáinak" fő forrása a társkapcsolat"-Ha ez a fő problémád,mi lenne akkor,ha egy időre kiiktatnád az életedből?Megtanulnál egyedül,szabadon,önállóan élni?Ez még nem jutott eszedbe?Metta:)

arany lótusz

  • Vendég
Re:Párkapcsolat és buddhizmus
« Válasz #8 Dátum: 2012. December 02. - 10:11:49 »
A helyedben ha a párkapcsolat ekkora gondot okozna az életemben és folyton ezen rágódnék és rosszul érezném magamat miatta, hagynám a fenébe. Másik: a buddhizmusban (igen, még a tibetiben sem) a párkapcsolaton van a hangsúly és ésszerű hogy nem pazaroljuk el az egész életünket arra, hogy keressük a megfelelő párt és rágódunk. Marhára rövid az élet. A lényeg az, hogy kilépj a szamszárából, a szenvedés világából. Az, hogy letedd önmagadat terhét!
Ole Láma sok szép és jó dolgot leírt de én azt mondom, hogy amíg valaki a szerelmet, a szexet, és hasonlókat hajt, addig teljesen szabad nem lehet és a legvégső szabadságot nem érheti el. A szerelem és a sex világi dolgok, amik vágyakat, ragaszkodásokat, sóvárgásokat keltenek fel bennünk, és nem lehet vágy nélkül szexelni sem, a szexhez kell vágy, és késztetés, mert aki vágy nélkül szexel az pszichopata. Csak ezt Ole nem írja le..... mint ahogyan sokan mások sem......
De ha Te a Gyémánt Utat akarod választani hát tessék sok sikert.
(A nevemről ne ítéljetek, nem vagyok Gyémánt Utas csak voltam..)
« Utoljára szerkesztve: 2012. December 02. - 15:15:40 írta arany lótusz »