Szerző Téma: A megismerés  (Megtekintve 8910 alkalommal)

Astus

  • Adminisztrátor
  • Arhat
  • *****
  • Hozzászólások: 737
    • Profil megtekintése
    • Lelketlen Béka
Re:A megismerés
« Válasz #30 Dátum: 2013. Június 25. - 13:15:10 »
Amikor arról van szó a buddhizmusban, hogy a vágy szenvedést okoz, az nem minden szándékot és akaratot jelent, hanem olyan elhatározást, ami ragaszkodással együtt jár. Ha a szenvedést okozó vágy minden szándékot magában foglalna, akkor a nirvána egyet jelentene az élet megszűnésével.

Egyetértek, hogy a tanításnak akkor van igazán jelentősége, amikor az ember hasznosítja azt a saját életében.

arany lótusz

  • Vendég
Re:A megismerés
« Válasz #31 Dátum: 2013. Június 25. - 13:48:54 »
a nibbánát Buddha így írja le: kialvás, ellobbanás. aki eléri a nibbánát az teljes mértékben vágytalan lesz. ezt is ő maga mondta. halála után a parinibbánába távozik.
mellesleg a nibbánában már nincs se taszítás se vonzás: nincs undorítóság, nincs kívánás. egyszerűen csak nincs vágy semmire.
« Utoljára szerkesztve: 2013. Június 25. - 14:05:15 írta arany lótusz »

Elme-mező

  • Érdeklődő
  • *
  • Hozzászólások: 63
    • Profil megtekintése
Re:A megismerés
« Válasz #32 Dátum: 2013. Június 25. - 13:49:26 »
A nibbána nem-lét. Innen nézve. Igazad van. De oda el is kell jutni. Az pedig csak a megélésen át lehettséges. :D

Elme-mező

  • Érdeklődő
  • *
  • Hozzászólások: 63
    • Profil megtekintése
Re:A megismerés
« Válasz #33 Dátum: 2013. Június 25. - 13:54:10 »
Akinek a szeme a nibbánára van függesztve, az nem a jelenre figyel. A jelen tartalmaz ugyan mindent, a nibbána lehetőségét is, de azt meg is kell tudni élni. Tudottá kell tenni, de igazából. S megint visszatérünk a tudat-altudat viszonyára. A kettő valójában egy. Nade nem ez a hétköznapi tapasztalat. Miért? Mert a hétköznapi tapasztalatnak csak a legdurvább szintje a látható világunk. MInden egyszerre történik az 5 burokban. Az érzést követi pl egy hang.... egy mozdulat, egy átélés. A szintek egymást tartalmazzák.

Fizikai
Fizikai Pránikus
Fizikai Pránikus elme
Fizikaipránikus elme érzelmi
előző 4 plussz Üdvtest
plussz a Megfigyelő
Abszolut
ráadásul az abszoluton és a láton kívül minden szint tovább oszlik. Itt van az oksági mező, családenergetikai igazságokat tartalmazó mező, a vegetatív idegi impulzusok is egy ilyen szinten vannak... a jógik ezekbe tudatosságot tudnak vinni, s tudják, mi folyik a testben.... bla bla... ez nem egyszerű és nem könnyen elérhető dolgok... de minden keresztülmegy az, aki megvilágosodik, mertj ez az elme része.... ezeken át kell jutni
lehet kiagytam valamit. Amikor meditálsz, akk a megélt szint elmozdul. A megvilágosodás pedig az amikor összes szintre való egyidejű éberség. S akkor Nibbána, addig minden a burkok része, de ezek a részek a racionalitástól olyan messzi vannak, mint Makó jeruzsálemtől. S a távolság nem csökken a tanítások olvasása hatására...
« Utoljára szerkesztve: 2013. Június 25. - 13:59:34 írta Elme-mező »

arany lótusz

  • Vendég
Re:A megismerés
« Válasz #34 Dátum: 2013. Június 25. - 13:58:27 »
A nibbána nem-lét. Innen nézve. Igazad van. De oda el is kell jutni. Az pedig csak a megélésen át lehettséges. :D

minden éntelen. minden állandótlan. minden szenvedésteli. ez nem az én énem, ez nem az enyém, ez nem az, ami én vagyok. a megélés ennyi. ha ezt a szemléletet mindenre, amivel kapcsolatba kerülsz rátapasztod+mellette mediálsz, teljesen meg fogsz változni.

arany lótusz

  • Vendég
Re:A megismerés
« Válasz #35 Dátum: 2013. Június 25. - 14:01:06 »
A nibbána nem-lét. Innen nézve. Igazad van. De oda el is kell jutni. Az pedig csak a megélésen át lehettséges. :D

minden éntelen. minden állandótlan. minden szenvedésteli. ez nem az én énem, ez nem az enyém, ez nem az, ami én vagyok. a megélés ennyi. ha ezt a szemléletet mindenre, amivel kapcsolatba kerülsz rátapasztod+mellette mediálsz, teljesen meg fogsz változni.

minden éntelen, állandótlan, szenvedésteli: ez a kulcs.

Elme-mező

  • Érdeklődő
  • *
  • Hozzászólások: 63
    • Profil megtekintése
Re:A megismerés
« Válasz #36 Dátum: 2013. Június 25. - 14:02:15 »
Idézet
ha ezt a szemléletet mindenre, amivel kapcsolatba kerülsz rátapasztod+mellette mediálsz, teljesen meg fogsz változni.
Nem ez vátoztat meg, hanem a megélése mint visszacsatoló tapasztalat. Az amit te mondsz is csak a vetítés egy formája, más filmet fűzöl a gépbe. Realizál azt jelenti igazzá TESZ. S a tett a vanság. Amíg nem vagy tisztában a tudattalanodban feszítő kitörésre váró cuccossal, addig ez csak álom.

arany lótusz

  • Vendég
Re:A megismerés
« Válasz #37 Dátum: 2013. Június 25. - 14:03:58 »
Idézet
ha ezt a szemléletet mindenre, amivel kapcsolatba kerülsz rátapasztod+mellette mediálsz, teljesen meg fogsz változni.
Nem ez vátoztat meg, hanem a megélése mint visszacsatoló tapasztalat. Az amit te mondsz is csak a vetítés egy formája, más filmet fűzöl a gépbe. Realizál azt jelenti igazzá TESZ. S a tett a vanság. Amíg nem vagy tisztában a tudattalanodban feszítő kitörésre váró cuccossal, addig ez csak álom.

nem úgy veszem észre. ezt Buddha tanította. te meg ha jól tudom a buddhizmussal (is) akarsz foglalkozni. a Buddha márpedig azt tanította h mindent így kezeljünk. ez nem én vagyok. állandótlan. szenvedésteli. ezek a legfőbb tanításai.

Elme-mező

  • Érdeklődő
  • *
  • Hozzászólások: 63
    • Profil megtekintése
Re:A megismerés
« Válasz #38 Dátum: 2013. Június 25. - 14:12:52 »
A tanítás nem a valóság. Azt elolvasod. Rendben. ÉS?  :D Mitől kerülsz ki a karmádból? Mitől lesz hirtelen kapacitásod felülírni önmagad beidegződéseit? Mesélsz a rádugrott oroszlánnak buddha tanításairől, vagy engedsz a belső ösztönállatnak (altudat) s felmászol a fára? Galamb, vagy nyúl???  :D

Kedves Lótusz az álomvilág nem a valóság. Az álommal nem lehet jól lakni, meggyógyulni. Az álomvilágos könyv csak a recept. Hogyan CSINÁLD. Nem pedig a hogyan álmodozz tovább.

http://www.youtube.com/watch?v=o_RFcMf013A


http://www.youtube.com/watch?v=oxI1AFE9xt8
« Utoljára szerkesztve: 2013. Június 25. - 14:40:56 írta Elme-mező »

arany lótusz

  • Vendég
Re:A megismerés
« Válasz #39 Dátum: 2013. Június 25. - 15:09:49 »
A tanítás nem a valóság. Azt elolvasod. Rendben. ÉS?  :D Mitől kerülsz ki a karmádból? Mitől lesz hirtelen kapacitásod felülírni önmagad beidegződéseit? Kedves Lótusz az álomvilág nem a valóság. Az álommal nem lehet jól lakni, meggyógyulni. Az álomvilágos könyv csak a recept. Hogyan CSINÁLD. Nem pedig a hogyan álmodozz tovább.

a tanítás a valóság. nem álom, és álomvilág. a Buddha azért adta ezeket a tanításokat, h valósággá tegyük, h megvalósítsuk a hétköznapi életben. nem arról van szó h elolvassuk. nem csak elolvasni kell. a tanítást, a Dhammát, azt, amit meditáció közben tapasztalsz, mind át kell fektetned a hétköznapi életedbe. nem csak meditáció közben kell meditálni, hanem mindenütt. légy éber. legalább a világi gyakorlóknak szóló öt fogadalmat próbáld meg betartani folyamatosan. emellett a nemes nyolcrétű ösvényt is. légy külső megfigyelő. figyeld, ahogy folynak a dolgok, ahogy jönnek, és mennek, de te ne avatkozz bele. vizsgáld a jelenségeket: megjelennek, eltűnnek, de neked semmi közöd hozzájuk. mivel nem vagy senki. vizsgáld meg magad, amikor nyugtalan vagy, vizsgáld magad, amikor valami után sóvárogni kezdesz, rengetegszer vizsgáld magad. ki vagy te? ki az, aki nyugtalan, ki az aki sóvárog, ki az, akivel történik az adott dolog, ki az, aki ott van, ki a megfigyelő? van ott valaki? hogyan lenne ott bárki is? hiszen minden csak megjelenik és elmúlik. vedd észre h egy senki vagy, egy semmi, egy éntelen űr, amit nem rendíthet meg semmi, és senki. a dolgok csak megjelennek és eltűnnek, miközben te senki sem vagy. sehol sem vagy, semmiben sem vagy benne, senkiben és semmiben nem vagy. elmélkedj ezeken. lásd magad úgy, mint egy idegent. legyél külső megfigyelő, ne bonyolódj bele a dolgokba. hagyd őket elfolyni, mintha csak állnál és néznéd, ahogy a patak sodorja a leveleket. vedd észre h nem vagy senki és semmi, minden csak pillanatnyi halmazok és elemek kombinációja. vizsgáld magad, vizsgálj mindent, amivel kapcsolatba kerülsz. lásd meg mindenben az éntelenséget, az elmúlást. lásd meg, h semmihez sincs semmi közöd, hisz nem vagy senki, a dolgok csak megjellennek és eltűnnek érintetlenül.

Mesélsz a rádugrott oroszlánnak buddha tanításairől, vagy engedsz a belső ösztönállatnak (altudat) s felmászol a fára? Galamb, vagy nyúl???  :D
:) természetesen ha megtámadna egy oroszlán, akkor nyugodtan felmászhatsz a fára, vagy használhatsz akár még önvédelmet is:) az ilyen helyzet a tudatállapottól, a hozzáállástól függ. azért mászol fel a fára, h tovább élhess, és gyakorolhass tovább. azért védheted meg magadat másoktól, akik az életedet veszélyeztetik, h gyakorolhass tovább, és elérhesd a nibbánát. hiszen nem lenne túl jó, ha meghalnál, nem? akkor bizony újra megszületnél, és újra kéne kezdened a gyakorlást az elejétől. pedig tegyük fel h már annyira közel voltál a nibbánához...:) az önvédelem tudtommal nem tilos, ha például egy ilyen hozáállással teszed, amit leírtam. az, ha valakit elkezdesz verni ok nélkül, vagy haragból, az már nem buddhistához méltó. ha meg elmenekülsz az oroszlán elől, akkor menekülj:) tedd ezt azért, h tovább gyakorolhass, és ne kelljen előlről kezdeni:)
« Utoljára szerkesztve: 2013. Június 25. - 15:12:34 írta arany lótusz »

Elme-mező

  • Érdeklődő
  • *
  • Hozzászólások: 63
    • Profil megtekintése
Re:A megismerés
« Válasz #40 Dátum: 2013. Június 25. - 15:36:25 »
Ne azonosulj azzal, amit mondtam Nem mondtam, hogy tilos. A fizikai cselekvés a tükre a tudat tartalmának. Ha reflex a felmászás, akkor az tudattalanból jön. Miért? MERT REFLEX. Amíg reflex van, tudattalan is van. Amíg van tudattalan, ami a nem ismert tudattartalom, addig nem vagy tisztában a saját tudatoddal. Érted? Nem megkerülhető a tudattalan tudatosítása. A Tudattalan tudottá tétele a megvilágosodás, mert ez a kettő eggyéválási folyamata.

racionális tudat - itt vagy tudatos
Álom tudat - Itt már nem, csak nagyon ritkán tudod, hogy álmodsz...
álomtalan alvás - Itt tuti nem vagy tudatos  Analógiás megélés, oksági mező stb helye
Turia - abszolut tudat

A tudat megőrzése ezeken a helyeken a meditáció lényege. Ha meditálsz s az elme leáll, ki tapasztal és mit? Hogyan hozod át a tapasztalatot, ha nem tapasztalsz?  paradoxon nem?  :D

Idézet
hogyan lenne ott bárki is
  Ki él meg? Nem senki van ott, hanem a figyelő a megfigyelt és a látás, mint folyamat újra egymeolvad. Itt oldódsz fel. Te vagy én persze nem, de ez lenne a cél. Namost az, hogy mi a cél, meg az hogy mi van, az nem ugyanaz. ami van az az, hogy dolgozni kell menni, itt fáj, ott azon nevetek... stb

Miért van az, hogy minél többet tud valaki a tanításokról, annál inkább ignorálja a valóság tényeit?   ÉRTHETETLEN SZÁMOMRA  :D  Buhha forog a sírjában :D

Nem érted hogy a vizsgálat önmagában kevés? Nem cselekszed a megváltozottat, mert a vizsgálat is karmikus. Miért vizsgálsz? 
Mi az oka?  Ezen gondolkodtál már? Féltél valaha? Mi van, ha honap megtudod, 1 heted van hátra és fájni fog ha meghalsz? Mondjuk megtudod, hogy XZz akit szeretsz áttol egy tompa vasvillát a testeden s közben azon kacag, hogy félsz a haláltól? Akkor is azt mondod, hogy
Idézet
hogyan lenne ott bárki is? hiszen minden csak megjelenik és elmúlik. vedd észre h egy senki vagy, egy semmi, egy éntelen űr, amit nem rendíthet meg semmi, és senki. a dolgok csak megjelennek és eltűnnek, miközben te senki sem vagy. sehol sem vagy, semmiben sem vagy benne, senkiben és semmiben nem vagy.
mert azt azért megnézném, milyen arcot vágnál ott és akkor szembeállítani az intelektust a valósággal...  :D



Még mindig ugyanott tartunk, hogy kérdezek valamit, te adsz egy választ a tanításokból, s elsikkad a tanítás realizálása. Mert ugye még mindig az a lényeg, mi van a tényvilágban. A nibbánába eljutni annyit tesz, mint a jupiterre eljutni. A tényvilág lehet hogy illúzió, de nem döntés miatt változik meg.

« Utoljára szerkesztve: 2013. Június 25. - 16:09:06 írta Elme-mező »

Elme-mező

  • Érdeklődő
  • *
  • Hozzászólások: 63
    • Profil megtekintése
Re:A megismerés
« Válasz #41 Dátum: 2013. Június 25. - 16:11:19 »
Idézet
a tanítás a valóság.

na most gondolkodj ...
Hogyan lehetne bármi is valós e szerint a kijelentés szerint, aminek van megjelenése a szamszárában, ha maga a szamszára nem valós?

Egy álomban megjelenik a valóság? Nade az álom csak álomtartalommal tölthető fel.
Legyen az a végszó. Különféle tapasztalatunk van ugyanarról. egyikünk sincs megvilágosodva. A megközelítésünk is különféle arányban tartalmaz gyakorlati illetve elméleti tapasztalatokat. Egy a lényeg :D az igazság nem beszéd, hanem átélés kérdése :D 

Arany Lótusz :D
« Utoljára szerkesztve: 2013. Június 25. - 16:45:28 írta Elme-mező »

arany lótusz

  • Vendég
Re:A megismerés
« Válasz #42 Dátum: 2013. Június 25. - 19:55:01 »
nézd, mindaz, amit te leírsz, a tudatról szól. tudat így, tudat úgy, karma így, karma úgy. engedd el. hagyd békén. hagyj békén mindent. csöndesedj el. hagyj mindent úgy ahogy van. ez a hínajána lényege. de ahogy te beszélsz, az messze nem ez. mindenbe bele akarsz bonyolodni, mindent tudni akarsz, az egész világot meg akarod fejteni, ahelyett h elengednéd. az elengedés, na az a helyes út. nem, nincs ott senki. nincs semmilyen tudat. semmilyen test. az nem te vagy. haladd meg a testet, a tudatot, a világot, mert a test, a tudat, a világ nem én vagyok, nem az én énem. ha mindezt így tennéd, lennének nagyon gyönyörű pillanataid. ha nem ragadnál le a tudatnál, meg a karmánázásnál, meg annál h az egész univerzumot meg akarod fejteni, hanem az elengedést és az éntelenséget gyakorolnád, akkor egyre nagyobb tered lenne. na ez az, amit a Buddha tanít, ez a hínajána. éntelenség, vágytalanság, szenvedésteliség, mulandóság: egy buddhista ezek fényében szemléli a világot. és nincs de így, de úgy, de mi van akkor, ha. sajnálom, ha ezt nem tudod megérteni. én dzshánákat gyakorlok, ahogy a többiek is, elmélkedek az éntelenségen, az állandótlanságon, a szenvedésteliségen, elmélyítem a külső megfigyelő gyakorlatát, és a Buddha útmutatásai szerint megyek egyik meditációról a másikra, ahogyan mindenki más, aki a hínajánát gyakorolja. ennyi az út. te vagy az, aki ezt mindenféle okoskodással túlbonyolítod. részemről ennyi volt, nem tudok mit mondani a sok okosságra, amivel megpróbálod az egyszerű utat túlbonyolítani.

engedd el az érzetet, ami megjelent, engedd el a figyelőt, aki valójában egy senki, mivel "nem én", engedd el a világot, az univerzumot, ha ezt gyakorlod, emellett meditálsz, és elmélkedsz, akkor jársz jó úton. de bármerre is jársz, sok sikert hozzá. üdv.

arany lótusz

  • Vendég
Re:A megismerés
« Válasz #43 Dátum: 2013. Június 25. - 20:01:25 »
SN 22.15 Yad anicca Sutta

(A)Mi állandótlan

Szávatthiban.
– Szerzetesek, a forma állandótlan. Ami állandótlan, az szenvedés. Ami szenvedés, az éntelen. Ami éntelen, azt helyes bölcsességgel úgy kell látni, amint valójában van: “Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.”
Az érzet állandótlan… Az észlelés állandótlan… Az késztetések állandótlanok… Az tudat állandótlan. Ami állandótlan, az szenvedés. Ami szenvedés, az éntelen. Ami éntelen, azt helyes bölcsességgel úgy kell látni, amint valójában van: “Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én énem.”
Így látva, a tanult nemes tanítvány elfordulást tapasztal a formától, elfordulást az érzettől, elfordulást az észleléstől, elfordulást a késztetésektől, elfordulást a tudattól. Elfordulást tapasztalva szenvtelen lesz. A szenvtelenségből fakadóan [tudata] megszabadul. Mikor megszabadult, megjelenik [benne] a tudás: megszabadult. Megérti: a születést elpusztította, a szent életet leélte, megtette, mit meg kell, nem maradt semmi több e létállapotra.

arany lótusz

  • Vendég
Re:A megismerés
« Válasz #44 Dátum: 2013. Június 25. - 20:20:53 »
Nincs semmi

Ajahn Chah Mester7 életének vége felé egyszer egy héten felkereste Wat Pa Nanachat nyugati szerzeteseit, hogy egészségügyi szaunát vegyen. A szauna előtt Dhamma-tanítást is adott, ellátva minket egy kis bölcsességgel, ösztönzéssel és tanácsokkal. Emlékszem, hogy egyik ilyen alkalommal a Dhamma-tanítás után egyszer azt gondoltam, hogy Tan Ajahn-nak8 segédkezés helyett inkább meditálok az ő tanácsai szerint. A Dhamma-terem végébe mentem, oda, ahol nem volt senki, és leültem meditálni. Nem tudom, hogy fél óra vagy egy óra telhetett-e el. A meditáció nagyon jól sikerült. Mikor abbahagytam, nagyon boldog voltam és tiszta volt a tudatom.
A meditáció után az volt az első gondolatom, hogy segédkezzek mesteremnek, Ajahn Chah-nak. Felkeltem és a szauna felé tartottam. A Dhamma-terem és a szauna között félúton jött szembe Ajahn Chah két vagy három thai világival. Már végzett a szaunával, és úton volt visszafelé Wat Pa Pong-ba. Mikor meglátott, nyilvánvalóan észrevette, hogy nagyon mély meditációban volt részem, és hogy tiszta a tudatom, és ekkor is, mint hasonló esetekben, könyörületesen próbált engem megvilágosítani. A szemembe nézett, ahogy Ő szokott, és azt mondta: „Brahmavamso, miért?” Azt mondtam, nem tudom. Nevetett és azt mondta: „Ha valaki feltenné neked valaha újra ezt a kérdést, a helyes válasz az, hogy ‘Mai me arai’, azaz nincs semmi.” Megkérdezte értem-e, és mondtam, hogy igen, mire azt mondta: nem, nem érted.
Mindig emlékezni fogok erre a válaszra. Ahogy elsétált, az olyan volt, mint egy mélységes tanítás, amit épp megosztott velem. Azt tanította, hogy nincs semmi: csak üresség, nem–én. Ez egy nagyon fontos tanítás, mivel mindig kapni akarunk valamit ebben a világban. Mindig meg akarunk ragadni valamit, és azt mondani, „ez valami”. De valójában nincs semmi.
Akár a testet (rúpa) tekintjük, akár az érzéseket (védaná), akár az észlelést (szannyá), a gondolati képződményeket (szankhárá, ami a szándékot is tartalmazza), vagy a tudatosságot (vinnyána)9 ezek mindegyike ‘Mai me arai’, azaz semmi [nincs ott]. Ez a nem–én tanítása. Az embereknek nagyon nehéz megérteni ezt a tanítást, hogy nincs semmi. A nehéz megértés oka, hogy sokan szinte mindig rosszul teszik fel a kérdést. Köztudomású, hogy ha valaki rossz kérdéseket tesz fel, rossz válaszokat fog kapni. Először is a jó kérdés feltevése fontos. A szuttákat? (Buddha összegyűjtött beszédeit) áttekintve számos példát találhatunk arra, hogy valaki haszontalan vagy fölösleges kérdést intézett Buddhához. Ezek olyan problémák, kérdések vagy tudakozódások voltak, amikről Buddha azt mondta, hogy rossz kérdések, és ami még fontosabb, hogy nem segítik elő a megvilágosodást.
Mit tekintesz énednek?

Ezeknek a rossz kérdéseknek az egyike a „Ki vagyok én?”. Ez egy olyan kérdés, amit a világon nagyon sok ember feltesz: Ki vagyok én? Könnyen beláthatjuk, hogy ez a kérdés magába foglalja azt a feltevést, hogy valakik vagyunk. A kérdés tehát valójában egy választ is magában hordoz. De ez még nem elég. Sőt a „Ki vagyok én?” kérdést átfogalmazzuk úgy, hogy „Mi vagyok én?”, „Mit tekintsek énemnek?”, vagy „Mit gondoljak arról, hogy mi az, hogy én?”. Ezek a kérdések nagyon mélyen a nem-tudás (avijjā) mélyére ásnak, és csak ekkor kezdheti valaki valóban megérteni, hogy mi az, amit énnek tekint.
Vegyük az emberi testet. A testet a sajátodnak tekinted? Nagyon könnyű azt mondani, hogy a test nem–én, amikor valaki fiatal, egészséges és energikus. A próbatétel akkor jön, amikor valaki beteg, különösen, ha súlyos, hosszan tartó betegsége van vagy életveszélyes az állapota. Ez az, amikor valaki egy mélyebb szinten valóban megtudhatja, hogy a testet én-nek vagy enyémnek tekinti-e. Honnan ez a félelem? A félelem mindig a ragaszkodás miatt van, amikor valaki aggódik, hogy amit gyöngéden szeret, veszélyben forog vagy elpusztulhat. Ha pedig a halálfélelem bármikor felmerül, az szinte teljesen biztos, hogy ezekben a pillanatokban az ember azt gondolja vagy az a meggyőződése, hogy a test ő vagy az övé.
Meditálj a testen. Meditálj a test halálán, meditálj a test kiterjedésén és a testrészeken, ahogy a Szatipatthána Szutták mondják (MN 10, DN 22). Lásd be, hogy bármelyik testrész is csak hús és vér és csont. Csak a négy elem (föld, víz, tűz és levegő), csak atomok és molekulák és vegyületek, nem több. Aki folyamatosan meditál ily módon a testről, egyszer csak megszabadul attól a tévedéstől, hogy ez a test szubsztanciális, szép, örömteli és, hogy a „sajátja”.
Az irányítás illúziója

Amikor van „én”, akkor vannak dolgok, amik az énhez tartoznak. Amikor vannak dolgok, amik az énhez tartoznak, akkor van irányítás, van tett, van cselekedet. Az énnek ez az illúziója, (az a feltételezés, hogy valaki szubsztanciális) hozza létre a szomjat és a ragaszkodást. Ez hozza létre a szándékot. Ezért, amikor az emberek énnek tekintik a testet, akkor sportolnak, kozmetikai szalonba, fodrászhoz járnak, fürdetik és [ékszerrel] szúrják át, minden erejükkel próbálják széppé tenni azt. „Ez fontos, ez én vagyok. Ez az énképem.” Az ilyen emberek úgy gondolják, hogy nagyon fontos, hogyan néznek ki. Azt gondolják, ez teszi boldoggá őket. Más, bölcsebb emberek azt mondják, milyen buták ezek. Ezek mondják az igazat. A helyzet az, hogy ha a testet tekinted énednek, irányítani akarod azt. Némely ember feldúlttá válik attól, hogy öregedni kezd, és csúnya és bűzös lesz. Feldúlttá válnak, ha megbetegszenek, mert megértik, hogy nem tudják irányítani a testet.
Néhányan, akiket láttam meghalni, még az utolsó pillanatokban is, próbálták irányítani a testüket. Együtt lenni valakivel, amikor haldoklik, és látni, hogy küzd az utolsó lélegzetért, és hogy próbál mindent irányítani, ez a legszomorúbb dolgok egyike, amit az életben láthatunk. Ez valóban szenvedés. Láthatunk más bölcsebb embereket, akik úgy tudnak eltávozni, hogy nem küzdenek a halállal. Megértve, hogy ez a test nem az övék többé, nem aggódnak többet miatta, és nem próbálják meg irányítani. Az „irányító’’ eltávozott. Amikor az irányítás megszűnik béke, megkönnyebbülés és szabadság tölti el természetes módon a tudatot.

A figyelő nem–én
A ’cselekvő’-nél is mélyebben van a ’figyelő’. A kettő tulajdonképpen együtt jár. A gyakorló le tudja egy kicsit állítani a cselekvőt a dzshánában, de aztán az visszatér. Van, aki képes a cselekvőt akár világkorszakokra is leállítani, amikor halála után a dzshána-birodalmakba jut, azonban az mégis visszatér. Ha van figyelő, az reagál arra, amit megismer és cselekvés fog létre jönni.
A figyelőt rendszerint tudatnak vagy elmének (csitta13) nevezik. Ez az, ami tud. Ezt a tudást gyakran úgy tekintik, mint végső „én”–t. Gyakran az emberek észlelnek valamit vagy gondolnak valamit, ami csak felmerül anélkül, hogy ezt külön megfigyelnék. Egyszerűen tudják, hogy meleg van, vagy hideg van, hogy valami kellemes vagy fájdalmas. Tudják, hogy valami szép vagy csúnya. Azonban ugyanekkor valahogy háttérben marad, és nem tudatosodik, hogy mi történik. Fontos megérteni, hogy a tudat természetszerűleg olyan gyors, olyan sebes, hogy az a folytonosság illúzióját kelti. Emiatt az illúzió miatt nem érti az ember az egész lényegét, hogy bármit is lát a szem, vagy érzékel a test a tudat azt úgy tekinti, mint saját [megfigyelt] tárgyát és tudja, hogy azt látta. Tudja, hogy érezte. Ennek a tudata, hogy látta, hogy érezte adja tárgyszerűség illúzióját. Még azt is tudja, hogy [mindezt] tudta.
Amikor a filozófia önreflexióról vagy öntudatról beszél, azt azt jelenti, hogy nem csak „tudok”, hanem „tudom, hogy tudok”, vagy „tudom, hogy tudom, hogy tudok”, mindez az „én” létezésének bizonyítéka. Utána jártam ennek a meggyőződésnek, hogy mi is ez a „tudás” témakör. Mély meditációmat, annak pontos éberségét és tudatosságát használva meg tudtam érteni, hogy hogyan működik a tudat. Az események lefolyását, amit éppen látunk „tudásnak” nevezzük. Ez olyan, mint egy folyamat, ahogy egyik dolog a másik után felmerül. Amikor látunk valamit, egy pillanattal később tudjuk, hogy láttuk, és egy pillanattal később tudjuk, hogy tudjuk, hogy láttuk. Nincs olyan, hogy „tudom, hogy tudom, hogy tudom.” Valójában a helyzet az, hogy „tudom, hogy tudtam, hogy tudtam.” Ha az időbeliséget figyelembe vesszük, akkor észrevehetjük a tudatosság egymásra következő pillanatait. Ha nem vesszük figyelembe a tudatosság egymásra következő pillanatait, könnyen adja magát a folyamatos „figyelő’’ illúziója. A folytonos „figyelő’’ illúziója az, ahol az emberek leggyakrabban az „én” tartózkodási helyét feltételezik.
A szutták szerint beláthatjuk, hogy a tudat is feltételektől függ (MN 64). Beláthatjuk, hogy az is okok következtében keletkezik, és az okok elmúltával megszűnik. Ekkor kezd valaki átlátni a tárgyszerűség illúzióján. Lehetetlen szétválasztani a „figyelőt” a megfigyelttől. Ahogy Buddha gyakran mondta: a hat érzék mindegyike – ahogy a tudat is – [érzékelési] alap, és amikor az érzékelési alap és érzékelt tárgy egybe esik, ez működésbe hozza a tudat-tudatosságot. Ezt a hármat együtt nevezzük úgy, hogy phassza14 (MN 28). A tudat feltételektől függ, okai vannak és nem örökkévaló. A dzshánában időzve teljesen el vagyunk vágva az öt érzéktől. Mind az öt érzék eltűnt. Csak a tudat marad, a tudati alap, a tudat tapasztalata. Ekkor lehet megtudni, hogy mi a tudat (csitta) mibenléte.
A tudat mibenlétének megismerése

Ha tudjuk, hogy mi a tudat-tudatosság15 – a tudat működése és a tudat mint [hatodik] érzék – akkor a dzshánákon kívül, a hétköznapi tudatossággal is észrevesszük, hogy bármit érzékelünk, azt azonnal valamely különböző tudatosság követi. Különböző tudatosságok merülnek fel és tűnnek tova egymás után. Ez lehet egy másik látvány, és egy másik tudat-tudatosság, egy másik ízlelés, egy másik tudat-tudatosság. A tudat-tudatosság olyan gyorsan követi a másik öt érzéket, hogy ez az öt érzék hasonlóságának illúzióját adja. Amikor valaki lát valamit, hall valamit, tapint valamit, mi a közös ezekben a tapasztalatokban? Mi adja az egyöntetűség illúzióját? A dzshána tapasztalata után tudni fogjuk, hogy a tudat-tudatosság mindig ott van a háttérben, mondhatni kézen fogja a többi öt érzéket. Ha ezt belátjuk, akkor megértjük, hogy miért merül fel a folytonos tudat tapasztalásának illúziója.
A „tudás” olyan, mint homokszemek a strandon. Egy bizonyos távolságról úgy látszik nincsenek rések, nincs üres hely a homokszemek között. Ha azonban valaki egyre közelebb és közelebb kerül, akkor látja, hogy rések vannak a homokszemek között, és hogy a homokszemek közt nincs semmi. Semmi nem köti össze a homokszemeket. Olyan ez, mint a patak vize. Úgy látszik, hogy folyamatosan áramlik. Mindazonáltal ha valaki közelebbről megnézi egy mikroszkóppal, egy elektronmikroszkóppal látja, hogy a vízmolekulák közt nincs semmi csak űr. Ekkor beláthatjuk a tudatosság nem folytonos természetét. Egy tudatosság felmerül, és egy másik eltűnik. Ahogy a Szatipatthána Szamjutta [egyik szövege] mondja: „a tudatok felmerülnek és tovatűnnek” (SN 47.42).
Akiknek az a meggyőződése, hogy ők a csitta (tudat), ők a „figyelő’’, képesek lehetnek elhagyni a testet és újraszületni a dzshána-birodalomban. De nekik (is) újra meg kell születni ezen a világon. Újra alá lesznek vetve további újraszületésnek, további szenvedésnek. Ez azért van, mert nem szabadultak meg teljesen a bhavától (létezéstől). Az ilyen ember még nem vetett véget gyökerestől a létszomjnak (bhava-tanhá), mivel a „figyelőt” én-nek tekinti. Olyan ez, mint az ebihal példája. Az ebihal a tóban kel ki, mindig a vízben van, így nem értheti, mi a szárazföld. Amikor az ebihal békává fejlődik, és először elhagyja a vizet, egy kis vizet magával visz a hátán. Nedves és iszapos, de legalább megtudja, mi a szárazföld, és tudomást szerez arról, mi a szárazság.
Kikerülni a tóból a szárazföldre

Az egyetlen módja, hogy megértsük, hogy a cselekvő nem–én: a dzshánába való belépés. Ez azt jelenti, hogy kilépünk a cselekvés tavából. Ez az egyetlen módja, hogy valaki valóban megértse, hogy a cselekvő nem–én: az öt érzék tavából való kilépés, és a hatodik érzékben való időzés. Mivel csak a tudat-tudatosság marad, kis idő múlva akár akarja valaki, akár nem, akár igaznak gondolja, akár nem, be fogja látni, hogy amit tudásnak nevezünk, az csak felmerül és tovatűnik. [A tudat-tudatosság] szemcsés, darabos.
Ezeknek a dzshánáknak az a célja, hogy a gyakorlatból tanulva, lépésről lépésre több és több tudatosságot engedjünk el. Olyan ez, mintha felszeletelnénk a tudat-tudatosságot. Hagyjuk, hogy a tudatosság abbamaradjon, elnyugtatva és lecsillapítva azt, engedve, hogy megszűnjön. Aztán a tudatosság teljesen abbamarad hosszú időre, ami a niródha-szamápatti16 (a megszűnés elérése). Ez minden érzett és észlelt [dolognak] a megszűnése (szannyá-védajita-niródha17). Aki tapasztalatot szerez ennek eléréséről, azt mondják arahanttá vagy anágámivá18 válik. Miért? Mert meglátta a tudatosság végét, elérte azt mint tapasztalatot.
Ezzel a tapasztalattal nincsenek többé gondolatok, elméletek vagy fogalmak. Ez a puszta tapasztalat. Belátásra kerül, hogy minden, ami korábban énnek tekintettünk tévedés (avijjā) volt. Mi volt a nem–én? Felismerjük, hogy számtalan létesülésen keresztül, miket tekintettünk én-nek, és hogy ez eredményezte az oly sok újraszületést és abból következő szenvedést. A [szenvedés] oka az irányítás, a cselekvés és a sóvárgás (tanhā) volt. Amikor átverekedjük magunkat a szamszarán, a boldogság felé haladva, elhagyva a szenvedést, mindig jelen van az irányításra törekvés. Ez azt, amit nem akarunk észrevenni. A dzshánákat megtapasztalva és a függőségen felülemelkedve azonban mindezen túljutunk. Ez nem olyan, amit meg lehet tanulni. Ez az, ami belátott és megtapasztalt. Ez Buddha nem–én tanításának ragyogása, ami mindennek a mélyére hatol.
Azt mondják a Dhamma19 a forrás. Aki nem követi a [tudat] következményeit, nem veszik el a fogalmi sokasításban20. Aki helyesen megragadja a [Dhamma] kellős közepét, utána jár a lényegének és annak, hogy mi az, amit én-nek tekintünk, a testtől a tudatig, a tudattól a cselekvőig, a cselekvőtől a figyelőig, az beláthatja, hogy a figyelő nem–én. Az csak okok és feltételek [függvénye]. Az egész csak egy folyamat. Megérthető továbbá, hogy Buddha miért mondta, hogy nem a megsemmisülést tanítja. A megsemmisülés azt jelenti, hogy van valami, ami létezett, és az le lett rombolva. Az örökkévalóságot sem tanította azonban, ami azt jelentené, hogy van valami, ami soha nem rombolódik le. A középutat tanította, vagyis a függő keletkezést.
Az a folyamat, amelyet az újraszületések során én-nek tekintettünk egy üres folyamat. Okok következmények, okok következmények, okok következmények, csak egy folyamat. „Amikor felmerül ez, akkor ez is létrejön, amikor ez elmúlik, akkor az is elmúlik.” Ez Buddha tanításának lényege. Minden alá van vetve az [okság] törvényének. Aki képes belátni, hogy minden az okság törvénye alá vetett, az teljesen belátta a nem–én (anattā) természetét. A szamszára ez által megkapta a kegyelemdöfést, és az újraszületések, az öregedés, a halál és a szenvedés hamarosan véget érnek. Ha azonban még egy kicsi hátra van ennek belátásából, bármely csekély mértékben is, az világkorszakokra a szamszárában maradást eredményezi. Minden létező én-telen. Az egész kóceráj!
saṅkhāra: összetett dolog, jelenség. Az összetettségéből automatikusan következik a feltételekhez függő mivolta.  ↩
dhamma: dolog, jelenség  ↩
Lásd itt?  ↩
nīvaraṇa: a meditáció (vagy általánosságban a tudat tisztaságának) 5 akadálya: kāmacchanda: érzéki vágyakozás
vyāpāda: rosszakarat, ellenségeskedés
thīna-middha: tompaság és álmosság
uddhacca-kukkucca: nyugtalanság és aggodalom
vicikicchā: kétség, bizonytalanság  ↩
ti-lakkhaṇa: a létezés 3 jellegzetessége: mulandóság (aniccā), szenvedésteliség (dukkhā) és én-telenség (anattā)  ↩
anattā  ↩
Ácsán Cshá (1918–1992) thai/lao származású théravádin meditációs mester, videó róla itt  ↩
a ’mester’ félig thai, féli páli megnevezése  ↩
Ez az öt khandha, amely a Buddha tanítása szerint a teljes tapasztalati világot lefedi.  ↩
A buddhizmusban 5 alapvető fogadalom (etikai szabály) van, amiket annak érdekében veszünk magunkra, hogy testi- és szóbeli tetteink üdvösek legyenek. [A fogadalmak szerint] tartózkodni kell az öléstől, lopástól, szexualitással kapcsolatos helytelen magatartástól (pl. házasságtöréstől), és a bódító szerek, mint pl. az alkohol fogyasztásától, mert [a bódult állapot] meggondolatlanságra vezet. A szerzeteseknek két további fő szabályt kell betartaniuk: a cölibátust és a pénz kezelésének tilalmát.  ↩
jhāna: meditációs elmélyedés, amikor a tudat hosszú időszakokra egy tudattárggyal egyesül. Ezekben az állapotokban már megszűnt az öt akadály. A tudat önmagában és [így] olyan kifinomult, örömteli állapotokban időzik, amire az 5 külső érzékszervnek (látás, hallás, szaglás, ízlelés, testérzetek) semmilyen hatása sincs.  ↩
bhāvanā: fejlesztés, művelés; buddhista szövegekben a ’meditáció’ szinonimája  ↩
citta: tudat, elme, szív  ↩
phassa: érintkezés, az érzékszerv és érzéktárgy találkozása  ↩
mano-viññāṇa: a 6. érzékszerv (elme, tudat) tudatossága  ↩
nirodha-samāpatti  ↩
saññā-vedayita-nirodha  ↩
anāgāmi: vissza nem térő, aki már nem születik újra többé a földön, hanem valamelyik égi birodalomban (suddhāvāsa)  ↩
Dhamma: a Tan, a Buddha tanítása  ↩
papañca: a megnevezések, fogalmak burjánzása, amelyet a helytelen nézet, az én-képzet indít el  ↩