Szerző Téma: Versek, novellák és egyéb irodalmi alkotások  (Megtekintve 17624 alkalommal)

roni

  • Adminisztrátor
  • Bódhiszattva
  • *****
  • Hozzászólások: 917
    • Profil megtekintése
    • BuddhaPest
Re:Versek, novellák és egyéb irodalmi alkotások
« Válasz #30 Dátum: 2010. Augusztus 24. - 08:24:25 »
Mire stimmel a 4x8?

Ez egy szanszkrit/páli versforma (4x8 vagy 2x16 szótag, némi megkötéssel, h hova kerülnek rövid és hosszú szótagok), a Dhammapada nagy része ebben van.
« Utoljára szerkesztve: 2010. Augusztus 24. - 08:28:08 írta roni »

A Nikk

  • Vendég
Re:Versek, novellák és egyéb irodalmi alkotások
« Válasz #31 Dátum: 2010. Augusztus 24. - 09:10:12 »
Roni! pontosan mi a neve a versformának? mi a ritmusképlete?

plumbeus

  • Anágámi
  • **
  • Hozzászólások: 468
    • Profil megtekintése
Re:Versek, novellák és egyéb irodalmi alkotások
« Válasz #32 Dátum: 2010. Augusztus 24. - 10:38:32 »
Jöhet a következő? :)

roni

  • Adminisztrátor
  • Bódhiszattva
  • *****
  • Hozzászólások: 917
    • Profil megtekintése
    • BuddhaPest
Re:Versek, novellák és egyéb irodalmi alkotások
« Válasz #33 Dátum: 2010. Augusztus 24. - 11:58:55 »
A Nikk: Slóka néven szokott futni, lásd (angolul) ITT, ez a 8 szótagos az akṣarachanda.

Plumbi: Jöhet. :)

A Nikk

  • Vendég
Re:Versek, novellák és egyéb irodalmi alkotások
« Válasz #34 Dátum: 2010. Augusztus 24. - 17:42:31 »
köszönöm, Roni! megtaláltam: az ind epikus vers legelterjedtebb formája, időmértékes versforma, melyben minden félsor első fele (félsoronként 4 szótag) kötetlen. A magyar irodalomban - ki más? - Weöres Sándor írt slókákat.

Im a gazdátlan ordítás, lerogyó hegyek éneke, 
fuldokló mezők fájdalma, földrengés, futótűz dala; 
fogva Riakh-menti Jargeh-ban vezeklem harc meddő hitét, 
arcotok felé fordítom száz hullt világ lehelletét.   

Mahruh veszése

roni

  • Adminisztrátor
  • Bódhiszattva
  • *****
  • Hozzászólások: 917
    • Profil megtekintése
    • BuddhaPest
Re:Versek, novellák és egyéb irodalmi alkotások
« Válasz #35 Dátum: 2010. Augusztus 24. - 20:21:39 »
Ez már nem slóka, hanem annál rafináltabb verselés: a Dzsajadéva-féle Gíta Góvinda fordítása W.S-tól (plusz info a költőről és a versről ITT). Ami talán extra érdekes benne, h benne van egy himnusz, amelyik megénekli Visnu mind a 10 alakját:

A vízözön árjaiból kiragadtad a Védát,
habon a hajócska elérte a célját,
hal-alakú Visnu, hajó-vezető,
egek ura, üdv Hari, üdv!

Mind e világ a te nagyerejü hátadon ível,
hátad ezért tele csontkelevénnyel,
bölcs teknőc, te világemelő,
egek ura, üdv Hari, üdv!

Mint a növő sarlóra a holdnak egésze,
föld tere tűzve az agyarad ívére,
Visnu, te vadkan-alakban ülő,
egek ura, üdv Hari, üdv!

Lágy lótusz-kezeid csodaszirmai: körmök,
meghala tőlük a dongó-ördög,
ember-oroszlán, harcban ölő,
egek ura, üdv Hari, üdv!

Te kicsi, becsaptad a nagyerejű, butafejű órjást
s lábad elérő vízzel a rontást,
Visnu, te törpének születő,
egek ura, üdv Hari, üdv!

Lemosod a vétkeket a katona vére tavában,
oltod a vágyat, a kínt a világban,
szent csatabárdos, a bűnt leverő,
egek ura, üdv Hari, üdv!

Rávana tíz feje áldozatod, föl az égre,
csillagok őrei örök örömére,
Ráma királyfi, te szörny-ledöfő,
egek ura, üdv Hari, üdv!

Tej-színű testeden, ég fia, fekete a vásznad,
mint Jamuná vize, hogyha megárad;
fegyverül ekevasakat cipelő,
egek ura, üdv Hari, üdv!

A szigorú Véda tanán igazít a te békéd:
tiltod az áldozat állatölését,
Buddha, te irgalmat szerető,
egek ura, üdv Hari, üdv!

Valaha te kardosan a gonoszak árny-seregére
vetsz tüzet, ez bűneiknek a bére,
Kalki, ha jő az ítéletidő,
egek ura, üdv Hari, üdv!

Halljad a jószívű versfaragó Dzsajadévát,
titkaidat kinyitó dala sípját,
Visnu, te tíz alakot viselő,
egek ura, üdv Hari, üdv!

A Nikk

  • Vendég
Re:Versek, novellák és egyéb irodalmi alkotások
« Válasz #36 Dátum: 2010. Augusztus 25. - 07:38:05 »
aha, ez a négymorás verslábakból álló szanszkrit időmértékes verselés, asszem legalábbis.... a nevét elfelejtettem
a rímképlete is csavaros.
Azt írja Orbán Ottó, hogy W. S. is küszködött a fodítással.

roni

  • Adminisztrátor
  • Bódhiszattva
  • *****
  • Hozzászólások: 917
    • Profil megtekintése
    • BuddhaPest
Re:Versek, novellák és egyéb irodalmi alkotások
« Válasz #37 Dátum: 2010. Augusztus 25. - 08:25:34 »
Na, akkor vissza a slókához, példák (hanggal) a Bhagavat Gítából ITT.

« Utoljára szerkesztve: 2010. Augusztus 25. - 08:41:13 írta roni »

A Nikk

  • Vendég
Re:Versek, novellák és egyéb irodalmi alkotások
« Válasz #38 Dátum: 2010. Augusztus 26. - 06:06:15 »
köszi! Egyébként megtaláltam: ganavritta verselésnek hívják, amiben a Dzsajadéva költemény íródott.

roni

  • Adminisztrátor
  • Bódhiszattva
  • *****
  • Hozzászólások: 917
    • Profil megtekintése
    • BuddhaPest
Re:Versek, novellák és egyéb irodalmi alkotások
« Válasz #39 Dátum: 2010. Augusztus 26. - 07:21:33 »
Ezt nem tudtam. Köszi!

A Nikk

  • Vendég
Re:Versek, novellák és egyéb irodalmi alkotások
« Válasz #40 Dátum: 2010. Augusztus 26. - 08:00:06 »
Ez egy nagyon jó könyv:

Szepes Erika: Verstan
« Utoljára szerkesztve: 2011. Február 04. - 09:19:00 írta roni »

A Nikk

  • Vendég
Re:Versek, novellák és egyéb irodalmi alkotások
« Válasz #41 Dátum: 2010. Augusztus 27. - 19:00:14 »
Meghalt Utassy József

Ámulat

Farkasszemet  néz
a Holddal egy kisfiú.
És pisil, pisil.








Összegyűjtött versek

A Nikk

  • Vendég
Re:Versek, novellák és egyéb irodalmi alkotások
« Válasz #42 Dátum: 2010. Augusztus 28. - 16:47:14 »
Szabó Lőrinc: SZUN VU KUNG LÁZADÁSA


Mikor Szun Vu Kung, a majmok királya,
kit kőtojásból keltett ki a vén
föld, ég nap és hold különös szerelme
a gyümölcsök s virágok szigetén,
ki kőtestét mozogni tanította
s viharként szállni a felhők felett,
és megtanult minden emberfölötti
varázst és titkos bölcsességeket,

ki hős vezér és szent remete volt
és szívében mégis fenevad maradt,
és feldúlta a halál városát és
megette az égi barackokat,

az istenek eledelét, hogy ő is
őrökké éljen, s lett mindenható
kinek rőt fején a villám kicsorbult,
ki már már isten volt, de lázadó

dühében a Legfőbb Trónt követelte,
s leverte az égi seregeket,
s a Menny Ura s a Célok és Erények
bénultan nézték, hogyan közeleg -

mikor Szun Vu Kung már a trón előtt állt,
és már senki se moccant ellene,
jött Buddha, és szelíd virágkezével
intett, hogy a fegyverét tegye le.

- Ki vagy, te jámbor? - ámult el a vad szörny,
akitől a mindenség reszketett.
Buddha felelt: - A béke és a jóság,
s azért jöttem, hogy megfékezzelek.

- Nagyszerű! - bókolt Szun Vu Kung. De Buddha:
- Vigyázz - szólt -, még nem sejted, mit tudok!
- Te se, hogy én mit! - válaszolt a szörny,
és mellét verve mesélni kezdte, hogy

a tejutat kavarja szigonyával,
eldicsekedett, hogyan győzte le
a földet, eget, az állatok és fák
szellemeit, s a halál fekete

könyvét széttépve hogy lett halhatatlan,
s a Titkos Tudást hogy szerezte meg.
- Tizennyolcezer mérföldet repülök
- mondta -, ha csak egy bukfencet vetek,

átváltozom hetvenkétféleképpen
és lehetek millió óriás,
ma már én vagyok a Tökéletesség
- a Menny Urához fordult -, senki más,

- bömbölte - senki nem állhat fölöttem:
legkülönb vagyok, a Trónt akarom!
És Buddha felelt: - Tied lesz, ha győzöl
még valamin, az én hatalmamon:

mutasd meg, hogy kibírsz-e törni innen,
túljutsz-e rajtam - itt a tenyerem:
ha bukfenced kivisz belőle, nyertél,
ha nem, te fogsz engedni énnekem.

Tetszett az alku Szun Vu Kungnak.
- Őrült - gondolta - ez a Buddha: a keze
alig nagyobb egy lótusz levelénél,
igazán játék végezni vele,

gyerekjáték - gondolta és vigyorgott:
- Hát jól van, lássuk: ki győz, te vagy én? -
És felemelkedett a levegőbe,
s megállt nevetve Buddha tenyerén.

- Készen vagy? - Készen. - Rajta! - Egyet ugrott,
s már messze szállt s eltűnt a szörnyeteg,
és viharzott, mint az ördögmotolla,
úgy hányta, hányta a bukfenceket,

és repült és hömpölygött mint a szélvész,
mindig gyorsabban, repült, mint a fény,
repült és forgott, át az ős eónok
s csillagködök száz szigettengerén,

repült, a tértől részegen, repült, mint
az időmegállító gondolat,
repült, könnyű győzelmét végtelennel
tetőzni, amit ráadásul ad,

repült, repült s a Végső Űr határán
egyszerre csak öt roppant oszlopot látott,
amely minden világok végén
vörösen az ég felé lobogott.

Még egy bukfenc, s már ott volt, és leszállt ott,
ahol még nem járt soha senki se,
és lehasalt s fürkészve és vidáman
nézett az érthetetlen semmibe,

aztán felkelt. - Most megyek - mondta - vissza,
és én leszek a Mindenség Ura,
de hogy itt jártam, nevemet felírom
ide, a világ őrtornyaira -

és csakugyan felírta a középső
oszlopra: "Itt járt Szun Vu Kung király",
s mert a szükség rájött, egy másik oszlop
tövébe még egyebet is csinált,

és indult vissza. Repült, mint a villám,
repült az űrben, mint a néma fény,
repült és forgott, át az ős eónok
s csillagvilágok szigettengerén,

mint az időtlen gondolat, repült most
visszafelé a végtelenen át,
és megérkezett és hetykén leugrott
Buddha kezéről s rikoltott: - No hát

ide a Trónt! A világ végén jártam
s ott hagytam a látogatás jelét! -
Buddha ránézett, hosszan, szánakozva,
és felemelte lassan a kezét,

és megszólalt: - Te nyomorult majom,
te, te barbár ész- és erő-szörnyeteg,
azt hiszed, hogy míg féktelen hatalmad
harc s önzés fűti, lebírsz engemet?

Azt hiszed, ki tudtál szökni kezemből?
Nézz ide, nézd középső ujjamat:
"Itt járt Szun Vu Kung..." - itt van, ezt te írtad,
s nézd piszkod, itt a hüvelykem alatt! -

És Szun Vu Kung, a Tökéletes Állat,
kitől a Legfőbb Trón is reszketett,
látta, hogy minden erőnél erősebb
a türelem s a jóság, s megijedt

és szökni próbált. De Buddha lefogta
s egy hegyet tett rá, kíméletesen:
- Most itt maradsz. Gondolkozz ezer évig,
s ha új szíved lesz, befogad a Menny.

A Nikk

  • Vendég
Re:Versek, novellák és egyéb irodalmi alkotások
« Válasz #43 Dátum: 2010. Szeptember 04. - 19:13:22 »
FABÓ KINGA: A promiszkuus tükör



I.
Közönyös vagy nagyvonalú?
Hozzá útlevél illenék.
Gyors egymásutánban letud.
Mindegy, kit. Aki belenéz.
A közönyében bízhatok:
velem is prompt menetre kész.
Mindig több nyelvben utazik.
Túl messzire mégsem merész -
(Vaktában osztja kegyeit.
Személy rajta nem esemény.)
 
II.
Nem kezdeményez, nem szakít.
Ám ha elébe van tolva
- legyen bár csúf vagy gyönyörű -
gerjed bármely látványomra.
E tökéletes mindegység
volna a mindenség? Puszta
testeim közt (nem élvezi
nem is unja) - több menetben
(vagyok neki) - az éppeni.
Így fűz bele a kozmoszba.
 
III.
Riasztó e túl nagy távlat.
Lenne kicsiny, de - bizonyos -
hogy maradna némi nyomom.
Ám tükrünk vakon szolgáltat.
Felejt gyors egymásutánban.
Rögtön vált. Nem válogat.
Mutat, csak mutat.
Összes kuncsaftjának enged.
Engem nyom nélkül leperget.
Gerjed, mechanikusan.

roni

  • Adminisztrátor
  • Bódhiszattva
  • *****
  • Hozzászólások: 917
    • Profil megtekintése
    • BuddhaPest
Re:Versek, novellák és egyéb irodalmi alkotások
« Válasz #44 Dátum: 2011. Február 04. - 09:26:30 »
A Nikk egyik nagy kedvence (az index-es topikból áthozva):

Danyiil Harmsz: A kék füzet

Volt egy rőt ember, akinek nem volt se szeme, se füle. Nem volt neki haja sem, úgyhogy rőtnek is csak közmegegyezés alapján hívták.
Beszélni nem tudott, mivel nem volt szája.
Se keze, se lába nem volt neki. Hasa sem volt, háta sem volt, gerince sem volt, és semmilyen belsősége nem volt. Semmije sem volt! Úgyhogy nem tudni, kiről is van szó.
Inkább ne is beszéljünk róla többet.


További prózák ITT és ITT.
« Utoljára szerkesztve: 2011. Február 04. - 09:35:11 írta roni »