Szerző Téma: A sötétség az életemben. Hogy lehet ezen változtatni?  (Megtekintve 1957 alkalommal)

arany lótusz

  • Vendég
A sötétség az életemben. Hogy lehet ezen változtatni?
« Dátum: 2013. December 06. - 18:40:12 »
Sziasztok. Nekem évek óta visszatérő sötét dolgok vannak az életemben, és úgy látom, nem tudok szakítani ezzel. Mitől lehet ez? Hogy lehet ebből az egészből kiszakadni? olyan, mintha mindig magamhoz vonzanám ezeket a dolgokat......

kezdem az elején. 12 -13 éves voltam amikor elkezdtem a gótikusabb rockzene felé hajlani. és elkezdett érdekelni a fekete mágia is, és rossz dolgokat is véghez vittem. utáltam az egész világot, és az embereket is gyűlöltem.

14 -15 évesen ezt befejeztem, de az öngyilkosságon gondolkodtam és meg is próbáltam többször is. nem csináltam már annyi rosszat, és nem húzott a szivem a fekete mágiához, csak gótikusabb rockzenét hallgattam meg metál zenéket.... a világot és az embereket konkértan tlejes szivemből utáltam továbbra is. meg sokat gondolkoztam a halálon is.

16 voltam amikor pszichés betegségeim alakultak ki, halálfélelmeim voltak, hallucinációk jelentek meg, pánikrohamok törtek rám.... sok démont láttam, ördögöt a hallucinációimban, meg fényeket is. Borzalmasan alvilági volt, és már saját magamtól is féltem. természetesen pszichiátriai kezelésekben részesültem...... ez az időszak úgy kb. 19 éves koromig tartott, és  tudtak segíteni rajtam....  enyhüléses időszak jött..... de 19 éves koromban ismét öngyilkossági kisérletem volt, és akkor már kórházba is kerültem.  az emberekkel és a világgal továbbra is problémáim voltak, de a gyűlölet ezek felé nagyon sokat vesztett az erejéből a meditációk miatt, és a metta gyakorlása miatt.

most vagyok 21 éves, és komolyan gyakoroltam a théravádát, a meditációkat, komolyan és sokat. és jelenleg is gyakorlok. viszont nem tudok elszakadni a sötétségtől. úgy érzem mindig visszatér hozzám időnként..... valahogy, valamilyen formában..... pl. a test taszitó voltán való elmélkedések miatt többször is néztem boncolásos képeket, videókat.... és egy idő után már nem is igazán féltem tőle. a halálon és az elmúláson való elmélkedést is sokat csináltam, és mostanában is gondolkozok, és gondolkozok.... és  akkor eszembe jut az is, hogy már közel voltam a halálhoz.... álmodok néha a halálról, meg boncolásról is párszor álmodtam már.  de általában nem emlékszek az álmaimra. viszont ilyen jellegüek előfordulnak. nem félek már ezektől. és amikor már nem féltem a rémálom jellegü álmoktól, el is maradoztak. nagyon ritka már.

A meditációkkal elértem egy kiüresedettebb állapotot, ahol jelen van egy lágy öröm, és egy mély béke, egy élesebb tudatosság, és ez így együtt gyönyörű. ez sok gyakorlás eredménye. úgy érzem, hogy a meditációkban otthagytam rengeteget az "én"ből. olyan dolgokat hagytam el, amiket azelőtt csináltam, nincs annyi vágy, mint az előtt, nem érdekelnek olyan dolgok, mint az előtt.... rengeteg mindent otthagytam. Csak mégjoban elcsendesedtem, és érdekes módon úgy érzem, halott vagyok a világ számára. az emberek nem keresik a társaságomat és én sem keresem az övükét. csendes vagyok, üres, és jóval kevesebb vággyal vagyok tele, mint az átlagos emberek. valahogy érzik talán ezeket a rezgéseket... ezeket amik mások mint az ő rezgéseik..... és ezért nem mernek felém közeledni sehol sem..... de viszont akárhova mentem életem során, szúrkálást, alázást, és beszólogatást kaptam. Valamikor évekig ez nagyon erős volt, aztán mostanában kevesebb az ilyen. de mostanában is előfordul az , hogy kóstólgatnak. persze én általában szó nélkül hagyom ezt. Mert nem érdekel. már nem bánt úgy igazán. Ezt a kiüresedettséget, amit elértem viszont....nehezen értem még meg. ezt nagyon nehéz elmondani de néha olyan furcsa ez. mintha meghaltam volna valamennyire..... csak a csendes öröm, a béke, és a magas fokú tudatosság.... ez igy együtt. és az üresség, a kevés vágy. ez az a pont amikor az ember rájön arra, hogy nincs szükség valójában a külső örömforrásokra, külső dolgokra... nincs szükség emberekre... ahhoz hogy boldog legyen.... és rájön hogy végső soron önmagára sincs szüksége... hiszen nem is létezett soha. nem volt ott soha senki. rájön valamennyire hogy az "én" csak illúzió.....

a problémáimból annyi maradt meg, hogy nem vagyok kibékülve az emberekkel. nem szeretem a társaságukat, soha nem szerettem. bár régebben gyűlöltem emberek között lenni, most már enyhült a dolog a "nem szeretem igazán az embereket és a világot" szintre. Én azért fordultam a buddhizmus felé, mert a szamszárát nyomorúságos és kinlódással teli helynek irja le, ami igaz is, de nálam nem ez volt az egyetlen ok amiért elfordultam a buddhizmus felé.... nem szeretem magát az életet, a világot, az embereket, a lényeket.... azt akarom, hogy az út végére érjek, ez a célom, azért akarom, hogy soha többé ne kelljen megszületnem, soha többé ne éljek sehol, szétessen minden vágy és tudatlanság, szétessen az "én"em végleg, és megsemmisüljön a tudatom örökre.

Vannak akik azt mondják hogy a buddhizmus spirituális öngyilkosság. valahol valóban az, és egy nagyon nehéz út, és felfogni és átélni azt ahogy fokozatosan kiüresedsz..... ez az egész nem könnyű....

nagyon nehéz az a karmám, hogy vonzom azt, hogy akárhova menjek a világban, szurkáljanak és kóstolgassanak, és a sötétség valahogy mindig megtalál.  mindig magányos voltam, nem szerettem sem a világot sem az emeberekt, a szivem lángolt, gyülölettel voltam tele. most már annyival jobb hogy egy "nem szeretem a világot, az életet, az embereket" szinten vagyok. A Buddha azt mondta hogy ne szeressünk senkit és ne utáljunk senkit, maradjunk a középúton. ez messze van a középúttól? Az emberek mindig elhúzódnak tőlem. valamit éreznek rajtam, valami visszaszorítja őket attól hogy barátkozni akarjanak velem. mert talán érzik a más rezgéseket..... emellett én tudom, hogy mi a "film" vége. a halál. közel voltam hozzá. tudom, hogy ez a vége . az átlagemberek ezt fel se akarják fogni, menekülnek maga a gondolat elől is, hogy létezik a halál. de ha ezt valaki tudomásul veszi és belenyugszik, hogy létezik a halál, sőt ha már közel is volt hozzá, akkor a "film" valójában már nem is érdekli annyira.... főleg ha még meditál is mellette.....

érzelmek nélkül, ahogy látod hogy egyre jobban kiüresedsz..... ahogy egyre jobban nem keresed az emberek társaságát.... ahogy egyre jobban elcsendesedsz... rájössz hogy senkire sincs szükség... és végső soron önmagadra sincs hisz nem is létezel úgy mint egy személyiség, mint egy "én"...... mintha meghaltam volna valahol, valamennyire.

ezek az érzések keltik fel újra a sötétséget ami egész eddigi életemben a szivemet kerülgette. van hogy feketébe öltözök, valamikor meg nem.... mikor miylen hangulatban vagyok. de a gótikus rock zenét is szeretem még mindig. De a legfurcsább érzés.... hogy nem szeretem az életet, a világot, az embereket, a lényeket. hogy azért járom a buddhizmus útját hogy ugyanúgy elóldódjak mindentől, és ugyanúgy semmivé váljak mint a Buddha akkoriban.

itt a buddhizmusban nincs olyan hogy jónak vagy rossznak kell lenni, és ezt is nagyon szeretem.

és fogalmam sincs, miért, de az életembe keveredett egy srác, aki fekete mágiával foglalkozik. és én sokat beszélgettem vele, és tovább is mentünk. Miért ismerek ilyen embert...? aki a negativitást választotta...? Bár azt mondta, hogy nem tenne velem rosszat, de érzem a negativitását, azt ahogy folyamatosan kinozza magát, érzem az utálatot ami benne van, utálja az embereket, teljes szivéből. És én érzem azt hogy tele van gyűlölettel. Azt hiszem megint nagyon durván megtalált a sötétség..... úgy érzem az egész életemben mardos, és nem tudom miért. Ha megismerünk valakit, az is karmikus. Tehát valami oka van annak hogy őt ismerem és annak is hogy közelebb kerültem hozzá.... de ..... sokat gondolkoztam..... ha egy ilyen negativ emberrel foglalkozok, akkor nagyon negativ minőségeket ültetek el a tudatomban, nem igaz? Arról nem is beszélve hogy rossz karmákat gyártok. Eszembe jutott már többször is hogy nem kellene hozzá ilyen közel lennem. Jól érzem?

MIÉRT TALÁL MEG A SÖTÉTSÉG MINDIG VALAMILYEN FORMÁBAN? Miért vonzom? Miért van az hogy bárhova kerülök a világban, az emberek elhúzódnak tőlem, és kóstolgatnak, beszólogatnak...? Hogy tudok ezeken változtatni? A sötétség az életem része, de hogy tudok ezen változtatni? Ezt a sok negativ karmát hogy sikerült bevonzanom az előző életeimből? Lehet hogy azért mert előző életemben is ismertem ezt a srácot és akkor is szorosabb kapcsolat volt köztünk...? Az is okozhatta esetleg....?
« Utoljára szerkesztve: 2013. December 06. - 19:48:08 írta arany lótusz »

Astus

  • Adminisztrátor
  • Arhat
  • *****
  • Hozzászólások: 737
    • Profil megtekintése
    • Lelketlen Béka
Re:A sötétség az életemben. Hogy lehet ezen változtatni?
« Válasz #1 Dátum: 2013. December 06. - 22:35:46 »
Amikor nem vagy elégedett, akkor hiányzik valami. Ha hiányzik valami, az azt jelenti, hogy elképzelsz egy állapotot, amit jobbnak gondolsz, mint amilyen épp van. Ez az, amikor a jelenben nem érzed jól magad, amikor mást akarsz. A megoldása ennek a folyamatnak nem az, hogy megszerzed azt a mást, mivel nem az az oka az elégedetlenségnek, hogy addig nem volt valami meg, hanem az ok abban van, hogy elképzeltél valamit, amit jobbnak gondolsz annál, ami van. Ezt jelenti az, hogy a szenvedés oka a sóvárgás. Ez egy általános elv, ami útmutatást ad ahhoz, hogy ha ki akarsz lépni az elégedetlenségből, akkor ne újabb és újabb dolgokat akarj megszerezni, hanem vedd észre azokat a gondolatokat, amik azt mondják, hogy valami más az sokkal jobb, mint ami van. Ez nem egyenlő a beletörődéssel, ami nem megszünteti a sóvárgást, csak épp azt mondja, hogy lehetetlen elérni azt, amire vágysz, de ettől még hiányzik.

Azt mondod, vonzanak a sötét dolgok, a sötét művészet, a halál témaköre. Ezt én leginkább egy érdeklődési körnek, illetve ízlésnek nevezném, ami nem jó és nem rossz. Amit érdemes vizsgálnod, hogy vajon harag és félelem van-e benned, vagy sem. Mert a harag és félelem azok a fájdalmas érzelmek, amik a legtöbb szenvedést tudják okozni. Ha számodra a sötéthez vonzódás gyűlöletet és rettegést jelent, akkor valóban van mivel foglalkoznod, mert ezek nem hogy nem előrevivők, hanem hátráltató tudatállapotok, melyek semmi jót nem eredményeznek.

A gyűlöletet sohasem
szünteti meg gyűlölet,
csak a szeretet. –
Ez az örökkévaló Törvény.

(Dhp 5)

A négy mérhetetlen/isteni lakhely nagyon hasznos gyakorlat. Nézd meg például ezt az írást: Szeretet és Együttérzés.

Az, hogy úgy találod, beszólogatnak neked, nem igazán jelent semmit.

Nem mai, hanem réges-régi mondás ez, Atula:
„Szidalmazzák, ki némán ül,
szidalmazzák, ki sokat beszél,
s szidalmazzák, ki mértékkel szól.”
Nincs a Földön olyan ember,
akit ne szidnának valamiért.
Nem volt, nincs, és nem is lesz
olyan ember, aki egész életében
csak szidást kap, vagy csak dicséretet.

(Dhp 227-228)

Az, hogy épp miért találkoztál valakivel, van-e bármilyen rejtett oka, olyan kérdés, ami nem vezet sehova igazán. Hogy miért vagy/maradsz valakivel, az már érdekesebb, hiszen minden nap és minden alkalommal te döntesz úgy, hogy találkozol vele, hogy időt töltesz vele. Tehát a kérdésedre, hogy miért vagy épp valakivel, a választ megtalálod saját magadban, mikor újra és újra úgy döntesz, hogy vele vagy.

rotana

  • Érdeklődő
  • *
  • Hozzászólások: 30
    • Profil megtekintése
Re:A sötétség az életemben. Hogy lehet ezen változtatni?
« Válasz #2 Dátum: 2013. December 06. - 23:14:31 »
Szerintem túlságosan marcangolod magad.ezt nem szabad.a végén rosszabbul jársz minthogy bele sem kezdtél volna a buddhizmusba.
olyannal meg minek barátkozol,aki magát sem tiszteli illetve semmit sem taníthat neked mint emberiesség.tudod visszaolvastam a hozzászólásaidat és azt látom,hogy negatívvá tett a buddhizmus,ami tulajdonképpen nem a célja az egésznek.
De buddhizmus ide,vagy oda ez tény.Biztos sok szép tanítást felleltél az egészben,de mindezt most ,magad ellen" akarod használni, kérlek ezt fejezd be,ha igazi nyugalmat akarsz.az is gyanús,hogy boldognak hiszed magad meg kiüresedettnek.márpedig aki boldog és kiüresedett az könnyedén beszélget emberekkel normális dolgokról.segít nekik amiben tud ,szeret mosolyogni,jól érzi magát a bőrében és ha felkél nem fél attól a naptól ami kezdődik bármi is várjon rá.
Ha mindez nem megy  ne erőltesd,szerintem most abba kellene  hagynod a sok agyalást,gondolkodást a buddhizmusról és végre lenyugodni és morálisan élni,ahogyan csak be tudod magadnak látni.Ne hagyd hogy saját magad képzetei,meg gondolkodása őrületbe kergessen az elmúlásról stb. stb.
Meg egy gyakorló nem egy érzéketlen kődarab,akit rugdosni lehet.Szépen finoman ha szúrkálnak mondd meg mi a véleményed...ha nincs kompromisszum az sem baj.Persze néha a véleményezés felesleges is lehet...
Ne koncentrálj annyira a halálra,szerintem ez nem mindenkinek jön be,például mindenkitől elveszi a pozitív energiákat,mi még nem vagyunk olyan szinten hogy a halál ,,semmit" jelentsen,a halál úgyis félemlíti a közönséges embert.Ha meg Buddha leszel,amihez meg nyugalom vezet,ott pontosan fogod majd tudni mi az,hogy ,,meg nem rettenni a haláltól"- addigis biztosan nem ez a negatív hozzáállásod.De addig ne kezeld magad így,légy finom magaddal.Bizonyos képességek később érnek be.De nekem az a mottóm,ha Buddha önutálatot,meg negativitást tanított volna akkoris magamra hallgatok,mert végülis magamnak kell megfelelnem az út során,nekem kell kísérletezni és ami szenvedést okoz mentálisan hosszútávon azért én felelek!!!Ha Buddha bármit is tanít magadnak felelsz és akik körülötted élnek.Először tedd magad boldoggá,ez a gyakorlás - minél kevesebb világi támasszal.
Vigyázni kell a tanításokkal,mert lehetnek egyoldalúak ha úgy sikerül őket értelmezni!Engem a szutták már nem is érdekelnek.
De mindenképp ajánlom ,hogy az út során inkább válj jobb emberré,mert már az megérte.
Szerintem a nirodha megtapasztalása után fogod majd fel,hogy az elme az nem-én. semmiképpen se vezessen a gyakorlás önutálathoz,elégedetlenséghez,emberek utálatához.
Nem hiszem el,hogy senki sem kedves hozzád.Például én ha boldog vagyok,akkor azt tapasztalom hogy mások is kapnak belőle.ez saját tapasztalat,jobban megférnek az emberek így.

Szükség van rád,szakíts a dogmáiddal és legyél egy kicsit laza magaddal,én Buddhának úgysem hiszem el a dolgait ,amig nem látom be hogy az nekem hasznos...ennyi.örülj az életnek,meg hogy hamarosan havazni fog. ;)



rotana

  • Érdeklődő
  • *
  • Hozzászólások: 30
    • Profil megtekintése
Re:A sötétség az életemben. Hogy lehet ezen változtatni?
« Válasz #3 Dátum: 2013. December 06. - 23:21:35 »
Ja igen a karma meg olyan,hogy azt nyomon lehet követni,szóval tegyél ellene amit rajta kapsz.A többivel ne foglalkozz,mert azt sem biztos hogy volt előző élet,vagy bármi is legyen a jövővel.A jelenben tudunk tenni bármi ellen is,ne félj a múlt karmáitól ,hanem inkább törődj a jelenbeli belátásokkal,ami értékessé tesz és nyugodttá.

Javaslom,hogy hallgass valami taralmasabb zenét,ami nem dark.

hop.pala

  • Vendég
Re:A sötétség az életemben. Hogy lehet ezen változtatni?
« Válasz #4 Dátum: 2013. December 07. - 03:00:24 »
A karma inkább egy folyamatosan termtödő dolog,vagy az is.

" ahogy egyre jobban elcsendesedsz... rájössz hogy senkire sincs szükség... és végső soron önmagadra sincs hisz nem is létezel úgy mint egy személyiség, mint egy "én".."

"ezek az érzések keltik fel újra a sötétséget ami egész eddigi életemben a szivemet kerülgette"
Az ingadozás egy bizonyos mértékig tekinthető ugy is hogy természetes velejárója a szamszarának,nem kell nagy jelentőséget tulajdonitani neki.
Ami pedig a test taszitó voltát illeti,én például nem ugy mondanám hogy a test látványa taszitó,hanem akkor már inkább a sóvárgó tudat ami taszitó lehet.Bár ide is sokmindent lehetne irni.Pl hogy az is inkább szerencsétlen mint taszitó stb.

"hogy soha többé ne kelljen megszületnem, soha többé ne éljek sehol, szétessen minden vágy és tudatlanság, szétessen az "én"em végleg, és megsemmisüljön a tudatom örökre."
Ugye hát a megsemmisülés nézete már végletes,annyira nem középutas.Talán a fokozatos elhagyás jobb szó.

arany lótusz

  • Vendég
Re:A sötétség az életemben. Hogy lehet ezen változtatni?
« Válasz #5 Dátum: 2013. December 07. - 07:51:47 »
Astus:
Amit érdemes vizsgálnod, hogy vajon harag és félelem van-e benned, vagy sem. nincs harag, és nincs félelem.  Ha számodra a sötéthez vonzódás gyűlöletet és rettegést jelent, - nem jelenti azt. Pont hogy inkább nyugtató valahol.

Amiket irtál a szeretetről és az együttérzésről, azt nem tudom teljes mértékben megérteni mert a Buddha azt is mondta hogy ne szeressünk senkit, mert a szeretet szenvedéshez vezet. csak kedvességről beszélt. (a théraváda szerint) de nem szeretetről. azt is mondta számtalanszor hogy amikor már kevesebb a ragaszkodás stb. akkor nem keressük már annyira mások társaságát. Akkor abban hol van a baj hogy én nem kivánok másokkal lenni? hogy nem érzem a szükségét? de ha hozzám beszélnek vagy kérnek valamit akkor reagálok. és ha tudok akkor segitek.eddig nincs ebben rossz, nem? csak nekem innen még tovább megy. abba az irányba hogy nem szeretek lenni emberek között. Ez nem utálat, egyszerüen csak nem szeretem a közelségüket.

Az, hogy úgy találod, beszólogatnak neked, nem igazán jelent semmit. - és ha mindig mindehol ez van, akárhol töltök el több időt? (pl. iskola, munkahely)

Rotana - túlságosan marcangolom magam: valamikor igen, és akkor felkavarodnak a gondolataim. de általában nem igazán marcangolom magam. csak azt veszem észre, hogy eléggé neagtiv karmák és tudatállapotok jöttek fel bennem 21 év alatt, amik a pokollal és a negativitással kapcsolatosak. és ugye ezért nyilván szeretném azt, hogy ez valahogy fejeződjön be, és szeretném azt is tudni hogy hogyan halmoztam fel a tudatomban ennyi negativitást, ennyi fájdalmat, öngyilkossági hajlamot, amik voltak nálam, ennyi önkinzást, amiket tettem akkoriban, miért érdekelt a fekete mágia régebben és miért élveztem ha rossz dolgokat csináltam. És most hogy megismertem egy fekete mágiával foglalkozót jogos a kérdés bennem, hogy talán azért halmozódott fel bennem ennyi fájdalom, ennyi negativitás és azért éltem át ezeket amiket átéltem , mert talán ismertem őt előző életemben is, és szorosabb volt köztünk a kapcsolat? Mert ez egy olyan dolog ami előfordulhatott. a szex is meg minden privátabb kapcsolat során energia megy át, ez nyilvánvaló. ezért az ő negativitása megfertőzhette a tudatomat, nyilván.

"azt látom,hogy negatívvá tett a buddhizmus" - nem vagyok én annyira negativ mint gondolod. régebben sokkal negativabb voltam , mint irtam, gyülöltem a világot, az embereket. most ez már nincs igy. de mint leirtam, azért fordultam a buddhizmus felé, mert nem szeretem magát az életet, az emberek között élni, a világot. és mint ahogy a Buddha mondta a szamszára kinlódás és szenvedés és van belőle kiút. lehet hogy benne nem volt ekkora világfájdalom de bennem van, és nálam ez az oka annak hogy ezt az utat járom és el szeretném érni a nirvánát.

"márpedig aki boldog és kiüresedett az könnyedén beszélget emberekkel normális dolgokról." - Kik? A Buddha aki elvonultan élt a világtól és csak a Dharmáról beszélt? vagy a szerzetesek akik szintén magányosan éltek a z erdően és csak a Dharmáról beszéltek? Ráadásul a Buddha mondta azt is hogy a fecsegés sehova se vezet, és értelmetlen. szóval én nem olvastam szuttát sem arról hogy a Buddha társalgott volna arról bárkivel is hogy mit evett ebédre , vagy hány órakkor kelt fel például.... ha kiüresedett vagy akkor ugyan mi szükségét érzed a kontaktusra bárkivel is? Hiszen egymagad elég vagy. sőt mint irtam, magad sem kellesz . hiszen nincs is valójában senki ezt te is tudod. akkor ha kiüresedett vagy, ha elhaltak bizonyos vágyak, ha nincs annyi ragaszkodás már, akkor ugyan mi késztet arra, hogy bármit is tegyél, vagy bárkinek bármit is mondj?

"Ne hagyd hogy saját magad képzetei,meg gondolkodása őrületbe kergessen az elmúlásról stb. stb." - nem kerget engem semmi sem az őrületbe. arról van szó, hogy szeretném tudni mi ezeknek a negativ karmáknak az oka. és hogy ha már észrevettem hogy ilyenek fordultak elő, és fordulnak elő akkor mit lehet csinálni velük? de szerinted én annyira negativ lennék...? Szerinted NAGYOBB a világfájdalom bennem mint a Buddhában volt...? ő is ugyanúgy nyomorúságosnak látta a világot és az emberi, világi örömöket. és ő is azért fordult a nirvána felé mert tudta, ebben a világban nincs kielégülés és béke, sehol, semmikor. ő is ugyanúgy a megszűnést kereste, mint én. mi a különbség akkor? hogy ő nem volt ellenszenves a világgal és az emberekkel?

"Nem hiszem el,hogy senki sem kedves hozzád." -  de igen, egykét ember az, meg egykét hozzám hasonlóval tudok jobban kijönni. de az meg megint olyan kapcsolatok ápolásáról szól, hogy a világról alkotott rossz hozzáállásról csevegünk időnként. a többiek meg inkáb elkerülnek.

"ennyi.örülj az életnek,meg hogy hamarosan havazni fog." - valamiért nem túlzottan hoz lázba... a saját tapasztalásaimnak örülök inkább... annak hogy valamennyit észlelek már abból hogy ebből az egész univerzumból tényleg van kiút.


"Javaslom,hogy hallgass valami taralmasabb zenét,ami nem dark." - szoktam, rap , pop zenét hallgatni.. :)


"Ja igen a karma meg olyan,hogy azt nyomon lehet követni,szóval tegyél ellene amit rajta kapsz." jelen esetben mit? például ne feküdjek le egy ilyen beállitottságú emberrel, ne menjek el vele odáig? Mert szex közben az energiák nagyon erősen átjönnek. és ha odáig nem megyek el vele...? akkor is átjön egy jó adag negativ tudattartalom tőle .. hozzám?

"A többivel ne foglalkozz,mert azt sem biztos hogy volt előző élet,vagy bármi is legyen a jövővel.A jelenben tudunk tenni bármi ellen is,ne félj a múlt karmáitól ,hanem inkább törődj a jelenbeli belátásokkal,ami értékessé tesz és nyugodttá." - igazad van, de ha megint egy olyan dolog tűnik fel ami önmagában megint nagyon negativ akkor mi van...? ugyanúgy kapcsolódik azokkal amik már megjelentek korábban. ugyanaz a jelleg végülis.

Hoppala
"Talán a fokozatos elhagyás jobb szó." - hát ebben igazad van de mégiscsak a totális megszűnésről beszélünk
« Utoljára szerkesztve: 2013. December 07. - 07:58:51 írta arany lótusz »

rotana

  • Érdeklődő
  • *
  • Hozzászólások: 30
    • Profil megtekintése
Re:A sötétség az életemben. Hogy lehet ezen változtatni?
« Válasz #6 Dátum: 2013. December 07. - 12:04:34 »
Úgy látom tetszik neked ez a fekete mágiás srác,de erről te tudsz többet.Ha már ennyire nyílvánvaló,hogy valamilyen okból közeledsz hozzá minek harcolsz önmagaddal? az igaz,hogy a kisugárzásod miatt lehetnek ilyen emberrekkel kapcsolataid,közös kis világ,témák stb.
A karma ellen most tehetsz valamit ;én nem tudom de ne magyarázd be magadnak,hogy ezt a fószert a múlt életedben is ismerted.
Ez nem bizonyítható,ennyire nem lehetsz benne biztos. ;))) Inkább emlékezz vissza mi vezetett oda,hogy ismerkedj vele.

A felesleges fecsegés kerülése nem azt jelenti,hogy kuksolsz ha emberek között vagy;ha kell beszélsz ,értelmesen,próbálsz középpontot lelni magadban,ha vége a csevegésnek tudod,hogy a meditáció pótolja ezt a szocializálásból eredő világi örömöket.De sohasem jelenti az emberektől való menekülést.Ha a beszélgetések után nem vágysz az ilyenfajta örömforrásra az jó,de semmiképp sem kell elvetni azt hogy néha emberekkel beszélsz.Én például nem is járok szórakozni vagy társaságba,klubba ,de engem mindig megszólítanak és röviden elbeszélgetek emberekkel.
Az elmét használhatod,de a végén már mindened meg lesz hogy ne keress világi dolgokban örömforrást,másoknak megfelelni stb. stb. stb.Amig az érzéki világban élsz,az érzékszervek birodalmában addig úgyis fognak benyomások érni.Szerinted Buddha nem válogatott meg dolgokat?Ezt ragaszkodásnak tartotta,hogy megválogat dolgokat?  Szóval röviden nem pusztul ki az elméd,csak átalakul ha arahant vagy.Az hogy a végén milyen eredetű lesz a nibbána mint örömforrás,azt nem tudom...
Az elvonultságot azért tanította,mert akkor ha minden faktor illeszkedik könnyebb meditálni ,meg több órát lehetsz egymagad ,de viszont te ahogy látom nem vagy szerezetes,akkor miért állítasz magad elé ilyen magas mércét?Még a kezdő szerzeteseknek sem menne naponta 8 óra meditálás,és semmi senki sem kell stb. felfogás. Amíg nem vagy biztosan benne,szilárdan addig vágyódni fogsz világi dolgok felé,de ezeket ésszerűen meg lehet nyírbálni.Itt magaddal kísérletezel és ha irreális a mérce még meg is bolondulhatsz.És majd a kórteremben mondogathatod,hogy a Nibbánát akarod elérni semmi mást,meg hogy ne zavarjanak ...
A sáját elmédet is tönkreteheted olyan mértékben,hogy többet fog ártani a dogma minthogy használt volna.Neked kell érezni mitől elégszel meg és mitől leszel  elégedett hosszútávon,aztán igy mész sorjában.Egy bizonyos szintig úgyis szükséges lesz a külső világ(még igen ám az arahantoknak is) amig nincs halál,hogy életben maradj.A testért felelős vagy a halálodig,nem is beszélve az elmédről.Ezek finom kis szerkezetek,amiket tönkre lehet tenni könnyedén.


Metta:
Mondjuk abban igazad van,hogy néha nehéz megállapítani milyen szeretet is van bennünk az emberek felé,de ezt sem jelenti azt hogy zombi üresek vagyunk,úgyis érzel valamit.Az érzéseket szerintem nem szabad megtagadni,mert akkor megőrül az ember és akkor mondhatom azt,hogy a negativitásodhoz ragaszkodsz,ez kerget az őrületbe.

Szóval szerintem ne félj a világtól és a benyomásaitól,de komolyan válogasd meg kivel kötsz barátságot és kitől tanulsz.Az neked mit okoz hosszú távon stb.stb.?Érdemes szerelembe esni ,stb stb.?







Astus

  • Adminisztrátor
  • Arhat
  • *****
  • Hozzászólások: 737
    • Profil megtekintése
    • Lelketlen Béka
Re:A sötétség az életemben. Hogy lehet ezen változtatni?
« Válasz #7 Dátum: 2013. December 07. - 12:31:29 »
A szeretet alatt természetesen a "szerető kedvességet" (mettá/maitrí) értettem, a négy mérhetetlenből az első elem. A világról való lemondás nem egyenlő a világ utálatával. A lemondás azt jelenti, hogy felismeri az ember, hogy az öt (világi) vágy (五欲; gazdagság, szex, hírnév, étel, alvás) és a nyolc (világi) elfoglaltság/szél (八風/八法; nyereség és veszteség, boldogság és szomorúság, hírnév és jelentéktelenség, dicséret és szidalom) állandótlanok és szenvedéssel járnak. A világ utálata pedig ellenszenvet takar, haragot és gyűlöletet, ellenállást. Bár bizonyos esetekben a világ utálata, vagy inkább a világtól való undor, hasznos lehet, de csak mint egy eszköz arra, hogy az ember csökkentse a ragaszkodását.

A leírásodból úgy tűnik, hogy miközben sok dolog nem érdekel és viszolygást vált ki, vannak olyan dolgok, amik nagyon is foglalkoztatnak és megragadnak. Ezzel szerintem a legtöbb ember így van. Ennek nincs köze a lemondáshoz, sokkal inkább ahhoz, hogy mit szeretsz és mit nem szeretsz. Van ami érdekel és van ami nem érdekel. Nagyjából mindenki más is így van vele. Ahogyan általában egy személlyel akarunk párkapcsolatot, miközben a többiekkel pedig nem akarunk. Ez nem lemondás a párkapcsolatról, hanem párválasztás. Ezzel semmi baj nincs.

Mivel társadalomban élünk, így nehezen elkerülhető az, hogy különféle emberekkel találkozzunk. A létfenntartásunk múlik azon, hogy közösségben vagyunk. Ez nem kevésbé, hanem sokkal inkább igaz a szerzetesekre, akik tisztán adományokból, vagyis az emberek jóindulatából élnek. A Buddha nem magányosan élt az erdőben, hanem naponta elment minden reggel koldulni, utána pedig tanított és beszélgetett szerzetesekkel és világiakkal egyaránt. Akik pedig ma kolostorban laknak, azok nem egyedül vannak, hanem több más emberrel közösségben élnek. A kolostor méretétől függően ez lehet csak öt-hat ember, de lehet sok száz is. Nálunk, Magyarországon, a legtöbben csak a közvetlen családtagjainkkal lakunk együtt, ami ritkán több pár embernél. Egy kolostor ennél sokkal zsúfoltabb, s ennek következtében szabályozottabb is. A legnagyobb buddhista intézmények olyan szintű szerveződéssel működnek - hasonlóan más nagy egyházakhoz - mint az államok és a multinacionális cégek. Ehhez az is hozzá tartozik, hogy a kolostor működésével együtt jár a világi emberekkel és hatóságokkal való együttműködés is. Léteznek buddhista remeték és viszonylag elzárt kolostorok is, ám ezekből arányait tekintve nincs túl sok. A Buddha maga sem azt tanította, hogy kizárjunk mindent, hanem hogy tudjunk úgy együtt lenni mindennel, hogy azok ne vezessenek szenvedéshez. Mert a szenvedés lényegi oka nem a körülményekben van, hanem a tudatban. Márpedig akárhol is vagy, ott van a tudat is. Nem lehet elmenekülni előle.

Nem kell szükségét érezned, hogy sűrű társasági életet élj, erről szó sincs. Ezek végletek, ahol az egyik oldalt a teljes elmerülés van az ismerősök és barátok hálójában, a másik oldalt pedig a totális elzárkózás. Egyik se működik igazán. Tekintettel arra, hogy világi személy vagy, nem élsz szerzetesi közösségben, ami a mindennapok szabályozását segíti. Az elsődleges útmutató minden esetben az öt előírás. Ezek nem túl szigorúak, királyok és parasztok egyaránt tudták alkalmazni. Ha ennél többet akarsz, akkor ott van a nyolc előírás, amit hagyományosan kéthetente, újhold és telihold napján, követnek világiak, de természetesen mindennapossá is teheted. Érdemes látni, hogy a világiaknak szóló nyolc és a kezdő szerzeteseknek szóló tíz előírás közt az egyedüli különbség a pénz használatában van, minthogy a világit és a szerzetest (koldust) leginkább az anyagi javak birtoklása különbözteti meg. Az anyagi javak pedig nem jelentenek mást, mint társadalmi önállóságot. Lemondani a javakról, teljesen nincstelenségben élni, egyenlő a (viszonylagos) gazdasági függetlenség feladásával. Így egy szerzetes nem kevésbé kötött társadalmilag, hanem teljesen. Másrészről persze a javakról való lemondás sok gondtól is megszabadít, hiszen onnantól nincs dolgod vele, nincs miért aggódnod miatta.

Ha úgy találod, hogy lépten-nyomon sértegetnek, akkor ezt tekintsd a gyakorlásod egyik fontos elemének. A béketűrés (khanti/ksánti) egyike a legfontosabb buddhista módszereknek. A Dhammapada (184. vers) írja: "Az állhatatos türelem a legnagyobb vezeklés", és másutt (399. vers):

Bár ártatlan, mégis elviseli
a gyalázkodást, a kínzást és a fogságot,
a türelem és a megbocsátás erejével
szembeszáll az erőszakkal: ő a bráhmana.