Szerző Téma: Érzéketlenség  (Megtekintve 2539 alkalommal)

I1982

  • Érdeklődő
  • *
  • Hozzászólások: 2
    • Profil megtekintése
Érzéketlenség
« Dátum: 2014. Május 03. - 19:10:03 »
Sziasztok!

Ma összeesett egy idős férfi az utcán. Egy jajkiáltás, eldőlt, aztán rángott a földön egy pár másodpercig majd nem mozdult.
És én mit csináltam? Semmit!!! Lehettem volna az első aki odafut és megnézi mi van vele, de nem tettem. Igaz telefon nem volt éppen nálam, de ez nem mentség, meg sem mozdultam! Mások hamar ott termettek és hívták a mentőket.
Miután elhagytam a helyszínt 10 perc múlva már egyszerűen nem értettem, hogy miért nem tettem semmit. Nem hiszem, hogy sokkot kaptam volna.. Most persze borzasztóan érzem magam és a sírás fojtogat. Sajnos nem ez az első eset az életemben amikor segíthetnék, de nem teszem aztán később bánkódom.

Nagyjából 3 éve meditálok(bár nem minden nap) és érdeklődöm a buddhizmus iránt. Néha megtörténik, hogy a meditáció kapcsán képes vagyok tiszta szívből szeretni még azokat is akik ártottak nekem és valóban együtt tudok érezni a szenvedőkkel. Aztán persze hamar magukkal ragadnak a gondolatok. Szenvedek és szenvedést okozok másoknak, elsősorban a passzivitásommal.
A forgatókönyv a következő: Megtapasztalom a szenvedést, ez arra ösztönöz, hogy meditáljak. Miután a meditáció segítségével úgy ahogy rendbe jövök, esetleg kisebb "sikerek" is érnek az életben(az ego mentes hozzáállásomból fakadóan) úgy érzem, hogy minden rendben, hogy a sikereket és a kiegyensúlyozottságomat magamnak köszönhetem és eltöltenek az egoista gondoltatok amik újra szenvedéshez vezetnek. Aztán kezdődik az egész elölről.. Így megy már évek óta. Amikor a meditációval elérek egy nyugodt, békés lelkiállapotot, már tudom nem fog sokáig tartani...
Nem bírom már ezt tovább.
Próbáltam a meditációt könnyedén venni, elkalandoztak a gondolataim. Próbáltam úgy hogy: "napi ennyi órát fogok meditálni" - frusztrált lettem. Kell-e erőfeszítést tenni? Mi tegyek ha "nincs kedvem" meditálni? Hogyan léphetek ki a szenvedésnek abból a körforgásából amit magam idézek elő? Hogyan lehetnék együtt-érző?

Ezeket teszem és tettem a gyakorlás részeként:
- Meditáció melynek során a légzésemre figyelek.
- Vipassana meditáció Mahasi Sayadaw útmutatásai alapján melynek során napközben amikor eszembe jut(sajnos ritkán) megfigyelem a gondolataim, érzéseim és egyéb dolgokat amik a tudatomat érik.
- Metta
- Szutták és buddhista írások olvasása

roni

  • Adminisztrátor
  • Bódhiszattva
  • *****
  • Hozzászólások: 917
    • Profil megtekintése
    • BuddhaPest
Re:Érzéketlenség
« Válasz #1 Dátum: 2014. Május 04. - 11:23:04 »
Szia, I1982!

Üdv a Buddhista Fórumon!

Majd mások is írnak biztosan ötleteket, nekem ezek jutottak eszembe a bejegyzésedet olvasva:

1. Nekem úgy tűnik, mintha túl szigorú lennél önmagaddal. Kitalálod, hogy milyennek kéne lenned és frusztrál, h nem vagy olyan. Szoktál elfogadással, szeretettel (mettá) gondolni magadra (is)? Ajánlom ezt a történetet: A két rossz tégla
2. A meditáció nem csodaszer, nem tesz mindenkit egy csapásra tökéletessé, ezt nem érdemes várni tőle. Ehhez is van egy sztori: Lelki béke lépésről lépésre, az egyszeri embernek.
3. Az, hogy nem segítettél, lehet, hogy csak annyit jelent, hogy az is eszedbe jutott, hogy nem tudod, hogyan kell és talán más jobban tudja. Szóval, elképzelhető, h a lehető legjobban mérted fel a helyzetet.

Üdv!

roni

hop.pala

  • Vendég
Re:Érzéketlenség
« Válasz #2 Dátum: 2014. Május 05. - 07:43:37 »
Nem viselkedünk egyformán kritikus helyzetekben.Van aki "jól" reagál ilyenkor,mások elvileg kondicionálhatják magukat ilyen helyzetekre.Pl elsősegélynyujtó tanfolyam segithet.

I1982

  • Érdeklődő
  • *
  • Hozzászólások: 2
    • Profil megtekintése
Re:Érzéketlenség
« Válasz #3 Dátum: 2014. Május 05. - 16:49:40 »
Köszönöm a válaszokat!

Sajnos én nehezen veszem észre(vagy egyáltalán nem) a "jó téglákat" magamban, illetve másokban. Amikor a mettát gyakorlom néha, akkor én vagyok az utolsó a sorban, még az ellenségeimet is előbbre vettem. Nem direkt, így alakult, de azt hiszem ez mutatja, hogy mennyire nehéz magamat szeretnem.

Azt nem vártam, hogy egy csapásra tökéletessé válok a meditációtól, de úgy érzem amióta csinálom még jobban szenvedek mint előtte. Sejtem is az okát.
A meditáció kapcsán erős belátásaim voltak a múlandósággal és néha az éntelenséggel kapcsolatban. Ezekből a legerősebbek még a gyakorlásom eleje felé voltak. Persze szerettem volna ha ezek a tudatállapotok állandósulnak. Tudom ez vágyakozás..
Egyszer pl átéltem egy olyan állapotot amiben nem csak a vágyakozás hiányzott belőlem, hanem pl. nem tudtam megmondani egy nőről, hogy szép vagy sem(miután elmúlt ez az állapot már láttam, hogy nagyon szép:)). Ebben a tudatállapotban mindent tökéletesnek éreztem úgy ahogy volt. Egy rövid pillanatra még az is felmerült bennem, hogy nirvana.. , de persze nem kellett sok idő, kb 10 perc és egyértelműen kezdett lassan halványulni az a tudatállapot ami amúgy hirtelen villámcsapásként tört rám és amiben ezeket átéltem. Hogy ne akartam volna újra átélni? Hajszolni kezdtem a különleges tudatállapotokat... Eredmény: már legalább egy éve alig voltak meditációs élményeim, még nyugalmat sem tapasztalok sokszor, csak szenvedek.

Ja és az idős úr esetével kapcsolatban egy érdekesség. Aznap este az eset kapcsán a figyelmem magától a múlandóságra szegeződött és nagyon erős nyugalom és béke lett rajtam úrrá. Máskor órákig erőltethetem a meditációt akkor sem érzem ezt.

arany lótusz

  • Vendég
Re:Érzéketlenség
« Válasz #4 Dátum: 2014. Június 08. - 18:50:18 »
Sziasztok!

Ma összeesett egy idős férfi az utcán. Egy jajkiáltás, eldőlt, aztán rángott a földön egy pár másodpercig majd nem mozdult.
És én mit csináltam? Semmit!!! Lehettem volna az első aki odafut és megnézi mi van vele, de nem tettem. Igaz telefon nem volt éppen nálam, de ez nem mentség, meg sem mozdultam! Mások hamar ott termettek és hívták a mentőket.
Miután elhagytam a helyszínt 10 perc múlva már egyszerűen nem értettem, hogy miért nem tettem semmit. Nem hiszem, hogy sokkot kaptam volna.. Most persze borzasztóan érzem magam és a sírás fojtogat. Sajnos nem ez az első eset az életemben amikor segíthetnék, de nem teszem aztán később bánkódom.

Nagyjából 3 éve meditálok(bár nem minden nap) és érdeklődöm a buddhizmus iránt. Néha megtörténik, hogy a meditáció kapcsán képes vagyok tiszta szívből szeretni még azokat is akik ártottak nekem és valóban együtt tudok érezni a szenvedőkkel. Aztán persze hamar magukkal ragadnak a gondolatok. Szenvedek és szenvedést okozok másoknak, elsősorban a passzivitásommal.
A forgatókönyv a következő: Megtapasztalom a szenvedést, ez arra ösztönöz, hogy meditáljak. Miután a meditáció segítségével úgy ahogy rendbe jövök, esetleg kisebb "sikerek" is érnek az életben(az ego mentes hozzáállásomból fakadóan) úgy érzem, hogy minden rendben, hogy a sikereket és a kiegyensúlyozottságomat magamnak köszönhetem és eltöltenek az egoista gondoltatok amik újra szenvedéshez vezetnek. Aztán kezdődik az egész elölről.. Így megy már évek óta. Amikor a meditációval elérek egy nyugodt, békés lelkiállapotot, már tudom nem fog sokáig tartani...
Nem bírom már ezt tovább.
Próbáltam a meditációt könnyedén venni, elkalandoztak a gondolataim. Próbáltam úgy hogy: "napi ennyi órát fogok meditálni" - frusztrált lettem. Kell-e erőfeszítést tenni? Mi tegyek ha "nincs kedvem" meditálni? Hogyan léphetek ki a szenvedésnek abból a körforgásából amit magam idézek elő? Hogyan lehetnék együtt-érző?

Ezeket teszem és tettem a gyakorlás részeként:
- Meditáció melynek során a légzésemre figyelek.
- Vipassana meditáció Mahasi Sayadaw útmutatásai alapján melynek során napközben amikor eszembe jut(sajnos ritkán) megfigyelem a gondolataim, érzéseim és egyéb dolgokat amik a tudatomat érik.
- Metta
- Szutták és buddhista írások olvasása

a legtöbb tudatállapotot le kéne címkézni, és muszáj is, mert különben mindenféle elboritja az elmét, még a tudatalatti rejtett dolgok is és igy átveszik az uralmat mert utat engedsz nekik és nem tudatositod. Nincs kedved meditálni időnként. akkor először megnézzük miért nincs kedvünk. álmosak vagyunk, fáradtak vagyunk, vagy fásultság miatt van? akkor tudatositjuk a hangulatot pl. "álmosság megjelenése" vagy "fásultság megjelenése" vagy "letargia megjelenése" és abban a pillanatban gyengülni kezd ez az állapot, a legnagyobb eséllyel. ha gyengül akkor már el is tud tünni. ha eltünt akkor már előjön a kedv a meditációhoz. ha még mindig nem tünik el akkor elkezdünk gondolkozni a Dhammán. hálásnak kellene lennünk azért mert megtaláltuk ezt az utat. hálásnak kellene lennünk hogy a Buddha útját követhetjük. hálásnak kellene lennünk azért mert találkoztunk ezekkel a tanításokkal és gyakorolhatjuk őket. addig gondolkozunk ezen míg nem érezzük a hálát. nézd a Buddha szobrot, vagy egy képet a Buddháról. gondolkozz a Négy Nemes Igazságról. 1.van szenvedés = a szamszára egésze a szenvedés. Itt gondolkodj nagyon mélyen a szenvedésről. arról hogy a szamszárában elkerülhetetlenek a szenvedések, a kínok, a hatalmas gyötrelmek. a szamszárában nincs folyamatos boldogság, minden öröm átmeneti, és kín követi. a csüngések csak további csüngéseket szülnek, és ugyanoda vezetnek vissza: a szamszára szenvedéseibe. vedd sorra mi van a szamszárikus életben: születés, betegségek, testi és tudati fájdalom, szenvedések, hatalmas fájdalmak, vénülés és halál majd ujraszületés folyamatosan ezáltal ujabb és ujabb szamszárikus életek - lásd át nagyon mélyen 2. a szenvedésnek van oka - a tudatlanság és a sóvárgás 3. a szenvedésnek létezik megszünése - ez a Buddha útja, ami a Nibbánához vezet 4. a szenvedés megszüntetéséhez vezető út - a Nemes Nyolcrétü Ösvény:

1 Helyes nézet
2 Helyes szándék
3 Helyes beszéd
4 Helyes cselekvés
5 Helyes megélhetési mód
6 Helyes törekvés
7 Helyes éberség
8 Helyes elmélyedés

Azaz a szamszárától való eloldódásnak (és nem kényszeres ELFORDULÁSNAK) van értelme, a Buddha és a Dhamma felé való fordulásnak van értelme. a szamszára hajtásának nincs értelme, a szamszára hajtása szenvedést szül. Totál más fényt fogsz kapni a meditációról. megjön hozzá a kedved. Ha még mindig nem, akkor ismételgesd ezt: "A tudat nyugalma van. A test nyugalma van. A tudat nyugalma van. A test nyugalma van." ezt ismételgesd. jönni fog egy nagyon kellemes érzés, ami a gyakorlásra ösztönöz.

 milyen egoista gondolatra kéne gondolni? pl valamit hajszolni akarsz és nem tudod a középutat megtalálni? akkor cimkézd azt ami megjelenik a tudatban. egyszerüen csak "vágy megjelenése" és figyeld ahogy tudatában lettél annak hogy a vágy megjelent. ha már tudatában vagy ennek akkor van választási lehetöséged. tudatositsd ahogy elkezd eltünni "vágy eltünése"

sokféle egoista gondolat bukkan elő igen, attól kezdve hogy magadat istenited onnantól egészen akármi hajszolásáig az is egoizmus. mindenben a középutra kellene törekednünk.

"mennyire nehéz magamat szeretnem" akkor kívánj jó tulajdonságokat magadnak.  pl legyek békés legyek kedves stb. érjek el nagy sikereket a meditációban és a Dhammában. meg próbálj azon gondolkozni hogy mik a jó tulajdonságaid. próbáld magad átitatni kedvességgel.

"Hajszolni kezdtem a különleges tudatállapotokat... Eredmény: már legalább egy éve alig voltak meditációs élményeim, még nyugalmat sem tapasztalok sokszor, csak szenvedek." - ez nekem spekulációnak tünik. belemélyedtél a saját gondolataidba és egyre tovább szövöd őket azzal hogy foglalkozol velük. amikor elkezdesz spekulálni, agyalni, akkor először tudatositsd: "belemerülés megjelenése" aztán próbáld meg a légzést figyelni pár percig. és akárhol vagy, teljesen mindegy hol vagy, tudod ezt csinálni.

az érzelmek és lehetséges ellenszerek:
-aggódás valami miatt, szomorúság, félelem, harag megjelenése: metta
-idegesség, nyugtalanság, valamibe való belebonyolódás (gondolkodás valamin), kavargó gondolatok megjelenése: légzés figyelése
-féltékenység  - upekkha - egykedvüség
-aki csökkenteni akarja a nemi vágyat vagy aki le akar mondani a nemi életről akkor az asubhát (undoritóság meditációt) csinál amikor szexuális vágy jelenik meg. erre jó egy asubha nimitta - pl egy csontváz képe vagy egy halott ember képe ami már rothad. a csontváz elviselhetőbb azoknak akik nincsenek magasabb szinteken, de persze vannak akik alacsonyabb szinteken is birják a halottak képeit. a lényege hogy memorizálni kell a kiválasztott képet - pl. csontváz és megjeleniteni becsukott szemmel amikor szexuális vágy jelenik meg.

a mettát érdemes mindennap gyakorolni 30 percig kb. ha azt akarod hogy a jövőben nagy segitségedre legyen amikor depresszios leszel akármi miatt, akármilyen nehezségbe ütközés miatt, az egyszerü rosszkedvet is tartosabb gyakorlással már lehet csökkenteni vele.

mély megértést kellene kifejleszteni a szamszáráról és a szenvedésről annak érdekében hogy meglásd azt hogy miért érdemes meditálni. fentebb irtam is erről. csak próbáld meg. más fényben látsz majd mindent MINDENNAPI elmélkedés után. először a mulandóságon érdemes elmélkedni, aztán az éntelenségről és végül a szenvedésről. lásd meg hogy a szamszárában semmi nem kielégítő. semmi se valódi öröm. nincs ilyen a szamszárában. csak a csüngések a vágyak vannak amik további szenvedést szülnek, és ugyanoda vezetnek vissza: a szamszárikus élethez, amely a hatalmas kínokkal és apróbb szenvedésekkel jár együtt. Remélem segítettem valamit. és fontos hogy türelmesek legyünk önmagunkkal és másokkal is. Amikor a problémán gondolkodunk akkor nem csinálunk valójában mást mint problémázunk. a problémázás nem fog semmit se megoldani. mindig meg kell találni a megoldást. minden problémára van megoldás.
:) kívánok neked nagyon sok sikert! :)
« Utoljára szerkesztve: 2014. Június 22. - 12:39:17 írta arany lótusz »

Geo

  • Érdeklődő
  • *
  • Hozzászólások: 87
    • Profil megtekintése
Re:Érzéketlenség
« Válasz #5 Dátum: 2014. Június 08. - 21:55:19 »
nagyon szépen magyarázol lótusz!
tanultam

arany lótusz

  • Vendég
Re:Érzéketlenség
« Válasz #6 Dátum: 2014. Június 09. - 09:14:30 »
nagyon szépen magyarázol lótusz!
tanultam

ezeknek a nagy részét nem tudtam volna elmondani a tiszteletreméltó szerzetes tanító nélkül akit ismerek. neki köszönhetem, hála neki. http://what-buddha-said.net